Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 193A május 1-én, kedden. 179 érinteni — a szintetikus együttműködést szolgaija ez a koncepció a túlhajtott specializálódással szemben. Aki a tudományágak művelésének történetét figyelemmel kíséri, látja, hogy megvan ott a hajlandóság a túlságos specializálódásra. A tudományok akármelyik ágát tekintem, akár az orvostudományokat, akár a jogtudományokat, ez a törekvés, ez a hajlandóság mindenütt megvan. Éppen ezzel szemben szükséges a szintetikus együttműködés, vagyis szükséges, hogy összehozassanak azok az ágak, amelyeket a tudományágak speciális művelése elvont egymástól. Hiszen köztudomású^ hogy az egész tudományos* munkálkodás valójában nem áll egyébből, mint szintézisből és anititézisből. Ez a koncepció tehát a túlságbavitt antitézis, a túlságbavitt specializálás korrekciójaképpen szolgálja a szintetikus együttműködés lehetőségét. Ezért tartom ezt a magam részéről helyesnek. De nincs meg az clZ cl ggodalmam sem, hogy itt a mezőgazdasági tudományok valamiképpen hátrányt szenvednének. A közgazdaságtudományi kar közigazgatási osztálya, amellyel a javaslat 2. § 5. pontja a b) alattiakban foglalkozik, szintén ezt a szintetikus együttműködést szolgálja. Hogy a közigazgatási pályán működőknek igenis szükségük van és pedig nagymértékben van szükségük gazdasági ismeretekre, az egészen bizonyos. Hogy azután ennek a karnak, amely — valljuk be — voltaképpen jogi kar, nevezetesen közjogi kar, tudniillik a közigazgatás is jogi tudományszak és pedig a jog közjogi világába tartozó tudomány, — mondom, — hogy ennek a karnak a színvonala ne lehessen alacsonyabb, mint amilyen a tudományegyetem jogi karain adott és adható színvonal, arról gondoskodás történik azáltal, hogy — amint azt a Képviselőház közoktatásügyi bizottsága kiemelte — a közigazgatási minősítést adó közigazgatási szakosztály tanulmányi ideje nem lehet rövidebb, mint a jogés államtudományi karok tanulmányi ideje.'Ha ugyanis rövidebb lehetne ez az idő, akkor, ugyebár, bizonyára alacsonyabb színvonalú képesítést adna a közigazgatási szakosztály, ami pedig nyilván nem kívánatos. Amint mindezt a magam részéről, igénytelen felfogásom szerint, helyesnek tartom. épannyira kénytelen vagyok kiemelni azt is, hogy a szervezeti kérdéseknek túlzott jelentőséget nem szabad tulajdonítani. Bármennyire jelentősek is a szervezeti kérdések, azok mégis csak naásodlagos jelentőségűek. Egy egyetem életének milyensége, egy egyetemi életnek, mondjuk, virágzása nélkül is nem szervezeti kérdéseken fordul meg, hanem, igénytelen felfogásom szerint, három dolgon. Megfordul először is a professzorok tudományos készségén, másodszor a hallgatók képességein és szorgalmán s harmadszor a szükséges dologi eszközök adottságán. Elsősorban ezen a három tényezőn fordul meg egy egyetemi intézmény működésének milyensége. A világért sem mondom, hogy a szervezeti kérdések nem jelentősek. Igenis jelentősek- ezért voltam bátor a legnagyobb örömmel üdvözölni ezt a szervezeti kérdésekkel foglalkozó javaslatot, de azt gondolom, meg kell látnom emellett ezeket az époly jelentős, sőt igénytelen felfogásom szerint még jelentősebb szempontokat is és éppen azért bátor vagyok a professzorok relációjában rámutatni arra, hogy igenis a tudományok szabad művelése és szabad hirdetése feltétlenül FEJLSÖHÁZI NAPLÓ III. biztosítandó; enélkül egészséges egyetemi élet el sem képzelhető. Az 1848 :XIX. te. kodifikálta a tanszabadságot. Ez alkotmányunknak egyik sarkalatos tétele, felfogásom szerint ez épolyan lényeges, mint a bírói függetlenség. Abban az államban, ahol a tudományok szabad művelésének és szabad hirdetésének feltétlenül biztosítottsága hiányzik, komoly tudományos élet el sem képzelhető. Éppen ezért bizonyos aggodalmak merültek fel, mint az köztudott, a közalkalmazottak ellátását célzó rendelkezések módosításáról vszóló törvény 2. §-a 2. bekezdésének b) pontjával kapcsolatosan, amely pont ugyanis az egyetemi tanárok végelbánás alá vonásáról rendelkezik. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr személye ugyan előttünk teljes garancia arra, hogy ezek a rendelkezések helytelen irányban alkalmaztatni nem fognak, de itt most szintén bátor vagyok rámutatni arra, hogy ezek a rendelkezések az egyetemi tanárokkal szemben voltaképpen alig alkalmazhatók. Tudniillik itt hármas alapon való végelbánásról van szó. Az egyik alap: a szakképzettség megléte vagy hiánya. Bocsánatot kérek, a szakképzettség megléte vagy hiánya elbírálható preventive a legilletékesebb szaktestület, a tanári kar által, de nem bírálható el később. A másik alap, amelynek alapján valakit végelbánás alá lehet vonni, a szorgalom hiánya. Ez olyan dolog, amelyre nézve egyetemi professzornál csak egyetlen bíró képzelhető eh a saját lelkiismerete ésez is olyasmi, ami csak preventive bírálható el. Ha valamely tanszék betöltésénél akár az egyik, akar a másik szempont megítélésénél tévedés történt, ez a tévedés, azt gondolom, alig reparálható, vagy ha reparáljuk, ezen rendelkezések alkalmazásával sokkal több kárt okozunk, mint amennyi hasznot a konkrét reparácioval elérhetünk. A harmadik alap: egyéb fontos kellékek hiánya. Ez éppen a veszedelem, mert ha nem lelkiismeretesen történik a kezelés, ez igenis a tudományok szabad hirdetésének es szabad művelésének béklyóbaverését eredményezheti, amint erre annakidején a vonatkozó javaslat tárgyalásánál úgy a bizottságban, mint a Felsőház plénumában utalás is történt. A tudományok szabad művelését nem nehezíteni, hanem igenis előmozdítani kötelessége az államnak, kötelessége minden államnak, de különösen nekünk, akiknek a kultúrfölény re: igen nagy szükségünk van ezekben a rendkívül nehéz'időkben. Ebben a vonatkozásban a publikáció anyagi támogatása elsőrangú feladat es ebben a tekintetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő excellenciájának nagy tudományos egyénisége szintén teljes garancia. ^ Ami azután az egyetemi hallgatók relációját illeti, amelyet mint második szempontot voltam bátor említeni, ebben a vonatkozásban bennünket örömmel és megnyugvással tölt el a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák a Képviselőházban tett kijelentése, amely ugy hangzik, hogy a közelebbi jövőben a felsőoktatás reformjával fogunk foglalkozni és itt közbevetette a miniszter úr, hogy a jogi oktatás. a közigazgatási képzés és az orvosképzés reformjával. Valóban égető szükség van erre a jogi kart illetőleg is. En csak erről a karról szólok, hiszen csak erre érzem magam annyira, amennyire hivatottnak, a többi tudományagakat most mellőzöm. A jogi karon ma az a szerencsés helyzet állt elő, hogy mind a négy tudományegyetem egyező állásponton van a 27