Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-56
Az országgyűlés felsőházának 56. gróf terve volt, amelyet 1929-ben törvényjavaslatba is foglalt és amely felhatalmazást fog lalt magában, hogy a Közgazdasági Egyetemet a Műegyetemmel egybevonja. Ez a kombináció azonban egyértelmű lett volna a Közgazdasági Egyetem megszüntetésével, illetve az abban képviselt tudományszakok teljes szétforgácsolásával. Hiszen a Mű egyetem sem kívánta az egészet magába ol vasztani, mert az — saját bevallása szerint — örökké idegen test maradt volna szervezetében. Nem is reflektált másra, mint a közgazdasági, továbbá a mezőgazdasági szakra, amelyet a vegyészmérnökivel kívánt adminisztratíve egyesíteni, végül a kereskedelmi tanárképzésre. Nem tartotta azonban beilleszthetőnek például a kereskedelmi szakosztályt. Ezzel a kereskedelem újból lesüllyedt volna a lenézett foglalkozások közé oly időkben, amikor jelentősége egyre fokozódik. De újabb törekvések jelentkeztek, amelyek a mezőgazdasági szakot Debrecenbe kívánták áthelyezni s az ottani gazdasági akadémiával egyesíteni. Ez a kombináció elszakította volna az egyetemi mezőgazdasági fakultást az ország kulturális központjától, tehát a tudomány gazdag forrásvidékétől, valamint kiváló tudományos kutató- és kísérletügyi intézeteitől, az azok élén álló tudós tanáraitól s előadóitól, akiket más elfoglaltságuk Budapesthez köt. Ebben a bizonytalan helyzetben újból feléledt a mezőgazdasági érdekképviseletek körében az a régi terv, amely egy önálló mezőgazdasági egyetem felállításával kívánta a mezőgazdasági tudományok egyetemi művelését biztosítani. Az érdekképviseletek, továbbá közéletünk néhány kiváló és elfogulatlan tényezőjének közbelépésére azonban egyik terv sem valósult meg. Felülkerekedett belátás, hogy ezt a fontos problémát nem a társegyetemek, illetve főiskolák érdekei, nem egyoldalú politikai vagy presztízs-szempontok szerint, hanem az ország egyetemes nagy gazdasági érdekeinek szem előtt tartásával kell eldönteni. Hóman Bálint kultuszminiszter úr, felülemelkedve minden partikuláris szemponton és érdeklen, merész elhatározással most egy hatalmas új koncepcióba foglalja össze az együvé tartozó tudományszakokat és ezzel megveti alapját a magyar ifjúság átfogó gazdasági kiképzésének. Tisztelt Felsőház! Két kérdést szeretnék még tisztázni, amely még ma is foglalkoztatja, sőt izgatja a közvéleményt. Az első, hogy nem lett volna-e tényleg célszerűbb — a földmívelésügyi miniszter fennhatósága alatt — Budapesten egy külön mezőgazdasági egyetemet felállítani az állatorvosi szak bekapcsolásával, a második pedig, hogy nem kellett volna-e teljesen eltekinteni a Műegyetemmel való kapcsolattól s az összes gazdaságtudományi karokat egy »Széchenyi István«-ról elnevezett önálló s az autonómia teljességével bíró Közgazdasági Egyetemben összefoglalni. Az első kérdésre beszédem elején már jórészt megfeleltem. Egyébiránt, eltekintve attól, hogy az egyetem fogalma több tudományágnak együttes művelését jelenti, tehát egy szakra, ^agvis a mezőgazdaságira nem vonatkoztatható, ezen megoldással elesnék az az óriási f^lőny, hogy a mezőgazdasági pályákra készülő hallgatók egyazon intézet keretén belül közgazdasági, jogi, közigazgatási, kereskedelmi, technikai ismereteket és ezzel kapcsolatban a ülése 19 S A május 1-én, kedden. - 175 mai idők által megkívánt szélesebb látókört is nyerhessenek. A mezőgazdasági kar Önállósíegyszerűen elvágná azokat a kapcsolatokat, amelyeket — amint már hangsúlyoztam — az élet az egyes gazdasági ágak s a gazdasági élet rendjét szabályozó közigazgatás között már régebben megteremtett. Azonban magam is rendkívül fontosnak tartom, hogy a mezőgazdasági kar megfelelő kísérleti gazdaság felett rendelkezzék. E tekintetben megnyugtat az az értesülésem, hogy a miniszter úr ő excellenciája ebben az irányban eredményesnek ígérkező tárgyalásokat folytat. Az az aggály sem helytálló, hogy a javaslat értelmében a mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti és bányászati szak a kultuszminisztérium fennhatósága alá kerül, holott ezeknek a földmívelésügyi, illetve pénzügyi tárcáná? volna a helyük. Ezek a fakultások tulajdonképpen az egyetemi autonómia alkotmánya alá kerülnek és működésük és fejlődésük irányát az egyetemi élet szelleme határozza meg. így volt ez a Közgazdasági Egyetem mezőgazdasági szakánál is és nem hiszem, hogy az hátrányosan befolyásolta volna fejlődését. A gyakorlati élet egyébiránt majd megtalálja a kapcsolatokat a szakminisztériumok és az egyetem között, nem is említve azokat az eseteket, amelyekre^ a törvényjavaslat a szakminiszterek befolyását expressis verbis biztosítja. A pedagógiai szempontok viszont a kultuszminiszter irányítását kívánják, mert csak így érhető el, hogy az ifjúság felsőbb gazdasági képzése egységes elvek szerint történjék. A második, vagyis a Széchenyi István Egyetemre vonatkozó kérdésre — mint a Közgazdasági Egyetem eszméjének megpendítője és megvalósításának egyik szerény részese — már sokkal nehezebb szívvel válaszolok. Nem titkolom, hogy érzelmi szempontból sokkal na gyobb örömmel üdvözöltem volna oly megoldást, amely a közgazdaságtudományi kart egy önálló s az autonómia teljességével bíró gazdaságtudományi egyetemmé építette volna ki. Ellenben, ha magasabb szempontból mérlegelem a javaslatot, akkor koncedálnom kell, hogy a műegyetemmel való együttműködés ellen — abban a formában, ahogy az a jelen törvényjavaslatban terveztetik — érdembeli kifogást tenni nem lehet. A Klebelsberg-féle elgondolás szerint — amint láttuk — a Közgazdasági Egyetem részeire bomlott volna s egyes alkatelemei egyszerűen beolvasztattak volna a Műegyetembe, Ellenben a József Nádor Egyetem szervezetében ú* 1 ™ 7 a közgazdaságtudományi, mint a mezőgazdaságtudományi és közigazgatási kar megtartja autonómiáját és egymáshoz való kapcsolatát. Ez pedig úgv a műszaki, mint a közgazdaságtudományi karok hallgatóinak és ezzel az ország gazdasági fejlődésének is csak előnyére válhatik. A • tudományos technika és a közgazdasági élet fejlődése között természetes párhuzam áll fenn és a célszerűség és gazdaságosság a két főiskola közgazdasági szakának egybevonását is teljesen indokolja. Erre egyébiránt a külföldön is számos példát találunk. Ettől eltekintve, nagy megnyugvásomra szolgál az, hogy a Köze-azdasági Egyetem az (főttünk fekvő koncepció keretében autonómiája fenntartásával végre biztos révbe jut s ez elhárítja felőle úgy a lebontás, mint a feldarabolás és a decentralizáció veszélyét, amely a közelmúltban a legkomolyabban kísértett. Amilyen késhegyig menő harcot folytattam tehát annakidején ia gróf Klebelsberg-féle el-
