Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-56

176 Az országgyűlés felsőházának 5 gondolás, valamint a debreceni kombináció ellen, épolyan megnyugvással vetem alá szubjektív érzéseimet a kultuszminiszter úr nagyvonalú és a nemzet egyetemes gazdasági érdekeit szolgáló praktikus elgondolásának, annál is inkább, mert a Közgazdasági Egyetemet sohasem tartottam öncélnak, hanem a fiatal nemzedék gazdaságtudományi művelése legfontosabb eszközének. De mikor ezt fenntartás nélkül elismerem, ugyanakkor legyen szabad nekem, mint aki több mint 4 évtizede működik gyakorlati téren, néhány észrevételt tennem, illetve szerény gondolatot felvetnem abban a reményben, hogy ezzel is hozzájárulhatok a miniszter úr ő excellenciája nagy művének sikeréhez, amit neki — tisztelőivel együtt — én is szívből kívánok. Ezek a gondolatok, illetve javaslatok egyrészt a minősítésre, másrészt az új egyetem tanszékeire vonatkoznak. A gazdaságtudományi minősítés tekintetében ma az 1929:XXX. te. az irányadó, amely megvonta a minősítő jogot a mezőgazdasági és kereskedelmi szaktól. Ezen a helyzeten a jelen törvényjavaslat sem változtat. Ellenben a kultuszminiszter úr képviselőházi beszédében kilátásba helyezte, hogy a jogi oktatás reformjával kapcsolatban a minősítési törvény módosítását is rövidesen napirendre tűzi. Ezt a kérdést tehát, miután a törvényjavaslat szerzett egyéni jogokat nem érint, ma még nem tartom aktuálisnak s így időelőttinek találom a Közgazdasági Egyetem végzett hallgatóinak azt a_ panaszát is, hogy a kereskedelmi diploma az új konstrukcióban tulajdonképpen semmire sem képesít. Szolgáljon egyelőre megnyugvásukra az a köztudomású és általuk is többízben hangsúlyozott tény, hogy az elhelyezkedési statisztika szerint ez a diploma a legjobb ajánlólevél a magángazdaság minden ágazatára, sőt külföldi elhelyezkedéseknél is. És ez a fő. Ellenben, ami a régi és új diplomák egyenértékűségét jelentig magam is attól tartok, hogy az új diplomáknak az idők folyamán a régiekkel szemben ázsiójuk lesz. Ennek következtében szükségesnek tartanám, ha a törvény végrehajtási utasításában intézkedés történnék aziránt, hogy a József Nádor Egyetem tanácsa — bármely korábban végzett hallgató folyamodványára — köteles legyen a régi diplomákra az^ egyenértékűség záradékát (valamilyen formában) rávezetni. Miután a törvény ezeknek a diplomáknak egyenjogúságát kimondja, ez első hallásra bizonyára feleslegesnek látszik. Azonban a gyakorlatban másként fest a dolog. A magángazdaság alanyai csak kivételes esetekben ismerik a törvények szövegét és semmiesetre sem vizsgálják ebből a szempontból a diplomákat. De még közhivatali alkalmazásoknál is idővel vitássá válhatik, illetve elhomályosulhat a régi diplomák érvénye. Ilyen záradék azonban az egyenértékűséget úgy a hatóságok, mint f az egyéni munkaadók előtt szemléltetővé tenné, illetve azt, a törvényre való hivatkozással, okmányilag igazolná. A minősítési problémáknál sokkal aktuálisabb a tanszékek kérdése s így ezzel a t. Felsőház engedelmével kissé behatóbban kívánok foglalkozni. A Képviselőházban, sajtóban és közvéleményben is felmerült az az aggodalom, nincs-e tervbevéve az egyesítéssel kapcsolatban a műszaki tanszékek szaporítása a kereskedelmi szak . ülése 193 U május 1-én, kedden. tanszékeinek csökkentésével kapcsolatban. Ennek az aggodalomnak némi tápot ad a Műegyetem története. Hiszen éppen kiváló rektorának szájából hallottuk a Képviselőházban, hogy a Műegyetemnek is voltak gazdasági és kereskedelmi tanszékei, amelyeket azonban később — takarékossági okokból — egyenként lebontottak, hogy dotációjukból új műszaki tanszékeket állíthassanak fel. Meg vagyok róla győződve, hogy a kultuszminiszter úr erre nem gondol s így csupán azért említem, hogy a miniszter úrnak megnyugtató kijelentésre alkalmat adjak. A kereskedelem azelőtt csak belkereskedelem volt és nem állította nagy problémák elé az országot. Csonka-Magyarország azonban ma önálló gazdasági életet él és magának kell elintéznie gazdasági és kereskedelmi problémáit úgy a belföldön, de különösen a külföldön, ahol egyetemi képzettségű, kiváló szak férfiak fölényével állunk szemben. Es amikor a külföld egyre fejleszti, sőt specializálja a kereskedelmi egyetemi oktatást, akkor mi sem hátrálhatunk, különben lemaradunk a versenyben. ^Viszont igazi közgazdasági képzés erős magángazdasági kiképzés nélkül nem képzelhető. Amennyire szükségesnek és fontosnak tartom tehát, hogy a műszaki tanszékek a technika fejlődésével lépést tartsanak, époly 'károsnak, sőt megengedhetetlennek tartanám, hogy ez — az éppen olyan fontos — kereskedelmi tanszékek rovására történjék. Távol áll tőlem, t. Felsőház, hogy más egyetemek terepeire elkalandozzam, de nem hunyhatok szemet azon tény előtt, hogy míg a Közgazdasági Egyetemnek — 1200—1500 hallgató mellett — összesen csak 19 tanára van, addig például vannak fakultásai a vidéki egyetemeknek, amelyeknek együttvéve 600—700 hallgatóra 58, tehát háromszor annyi tanár esik. A kettő között bizonyos aránytalanságot látok, s ha az államháztartás egyensúlya áldozatokat kíván, akkor a megtakarításokat mégis csak a produktivitás szempontjából kell elbírálni. Ezt azért vagyok bátor hangsúlyozni, mert gyümölcsözőbb befektetést, mint a műszaki, gazdasági és kereskedelmi oktatás fejlesztése — a mai viszonyok közt — nem tudok elképzelni. A gazdasági érdekképviseletek mindenkor igen nagy súlyt vetnek arra, hogy a legfelsőbb gazdasági képzés minél gyakorlatibb irányú legyen. Ennek folytán a József Nádor Egyetem egyik igen fontos feladata lesz egyrészt, hogy a kereskedelmi irányú tudományok szakszerű műveléséről gondoskodjék, másrészt, hogy a magyar kereskedelemnek, bankoknak, biztosító intézeteknek, iparnak és közlekedésnek — úgy elméletileg mint gyakorlatilag — oly szakavatott vezetőket képezzen ki, akik kezdeményezésre, tervezésre, szervezésre, irányításra és vezetésre kellő képesítéssel is bírnak. De ezek is csak úgy boldogulhatnak, ha az üzemek magángazdaságtani vonatkozásaiban, szervezeti, számviteli, mérlegszerkesztési és egyéb üzemi kérdéseiben megfelelő jártassággal bírnak. Es nem elég, ha ezeket az ismereteket csak nagy vonásokban sajátítják el, hanem szükség van arra, hogy azokkal igen behatóan és részletesen foglalkozzanak, különben a mai nehéz viszonyok között helytállni nem tudnak. A közgazdaságtudományi kar kereskedelmi szakosztálya ezt a nagy anyagot megfelelő gyakorlatok és szemináriumok bekapcsolásával 8 félévre osztotta fel és ezáltal lehetővé tette, hogy ifjúságunk ezt a nagyon sokoldalú és szövevényes anyagot behatóan megismerje. Ta-