Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-56

174 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 1934 'május 1-én, kedden. híveit^ és barátait, de ezt az áldozatot nemcsak a közérdek, hanem maguk a gazdasági akadémiák tekintélye is megkívánja. Hiszen még középiskolai tanároktól is egyetemi képzettséget kívánunk, tehát ezekkel egyenlő rangra kell emelnünk a gazdasági akadémiai tanszemélyzet kvalifikációját is. Megjegyzem, hogy a közép- és alsófokú szakoktatási intézetek tanárainak is szükségük van, szakképzettség mellett, pedagógiai és didaktikai képzettségre, nemcsak azért, .hogy tanítani és nevelni tudjanak, hanem, hogy magasabb állásokba való előmenetelük is biztosítva legyen. Es abból is csak haszna lehet a köznek, ha a több tudást, szélesebb látókört és sokoldalú ismereteket igénylő gazdasági állásokat egyetemi képzettségű egyénekkel töltjük be. Márpedig a törvényjavaslat 7. §-ában felsorolt egyéb állások kizárólag ebbe a kategóriába tartoznak. Ezeket a tudományokat és képességeket pedig csakis az új egyetem megszervezendő tanárképzőjében szerezhetik meg. Magyarország agrár jellegére való tekintettel a gazdasági akadémiák továbbfejlesztésének irányát, amikor ezt az állam pénzügyi helyzete megengedi, abban jelölném meg, hogy: r a debreceni gazdasági akadémia az ország második mezőgazdasági fakultásaként bekapcsoltassák az ottani tudományegyetembe, a magyaróvári gazdasági akadémia egy 4 évfolyamos mezőgazdasági főiskolává fejiesztessék ki a Dunántúl részére, végül a keszthelyi .gazdasági akadémia egy szántóföld-kertészeti főiskolává szervcztessék ( át, mert ennek még nincsen megfelelő szakiskolája. Enélkül pedig hiába reménykedünk, hogy Magyarországon valaha is megteremthetjük Európa gyümölcsöskertjét. Ezek persze csak a jövő célkitűzései, amelyeket csak azért soroltam fel, nehogy a mezőgazdasági érdekképviseletek és az akadémiák — egy bizonyos idő múlva — öncélú törekvésektől vezettetve, a József Nádor Egyetem megbontására törekedjenek, ahelyett, hogy energiáikat a mezőgazdasági felsőoktatásnak meg igen nagy teret nyújtó kiépítésére összpontosítanák. A Műegyetem tradicióit és önállóságát sem látom veszélyezettnek. Hiszen a törvényjavaslat nem érinti az egyes karok önállóságát es függetlenségét. A címben pedig kifejezésre Dut a tradíció, mert hiszen az új egyetem átveszi a Műegyetemtől felejthetetlen emlékű nádorunk: József főherceg nevét. Több mint valószínű, hogy a törvényjavaslatban foglalt hoszszú cím nem megy át a köztudatba s azt mindenki — saját felfogása * és ízlése szerint — megrövidíti. Hogy miként, azt a jövő mutatja meg. Reménylem, senki sem veszi tőlem zokon, ha én a továbbiakban a tényleges helyzetnek leginkább megfelelő József Nádor Egyetem rövidítést használom. A tisztelt Felsőház engedélyével kissé behatóbban foglalkozom a Közgazdasági Egyetem sorsával, nemcsak azért, mert legközelebb áll a szívemhez, hanem, hogy megállapítsam, indokoltak-e azok az aggályok, amelyek vele kapcsolatban a sajtóban napvilágot láttak es a Képviselőházban is elhangzottak. Hogy a kérdést kellően megvilágíthassam, rövid visszapillantást kell vetnem keletkezésének történetére. A gazdatársadalomnak már régi kívánsága volt egy oly intézmény felállítása, amelyben a mezőgazdasági tudományok egyetemi színvonalon műveltetné; ick. Ezzel párhuzamosan az 1900ban tartott kassai gazdakongresszuson a Magyar Gazdaszövetség és a »Hangya« Szövetkezet berkeiből egy Közgazdasági Egyetem felállításának eszméjét propagálták, azzal a hivatással, hogy egyetemi színvonalon művelje a mezőgazdasági, állatorvosi, ipari, erdészeti és bányászati, pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási, szövetkezeti, közlekedésügyi, közigazgatási és külügyi vonatkozású tudományokat és egyúttal megoldja a közgazdasági tanárképzést. Ezt az eszmét az Omge. vezérei, Károlyi Sándor gróf, Dessewffy Aurél gróf és Darányi ígnác is magukévá tették, sőt ahhoz utóbb az összes hazai érdekképviseletek is csatlakoztak. Így született meg 1912. január havában az öszszes gazdasági érdekképviseletek közreműködésével az országgyűlés mindkét házához intézett ama nevezetes emlékirat, amelynek alapján a törvényhozás a kormányt a Közgazdasági Egyetem felállítására utasította. Azonban még sok víz folyt le a Dunán, amíg az megvalósulhatott. Háromízben is fátumszerű események jöttek közbe, amelyek miatt lekerült a napirendről. Először 1912-ben a parlamenti zavarok, 1914-ben a világháború és 1918-ban a forradalom miatt. Közben az érdekképviseletek meghallgatása nélkül, sőt tiltakozása ellenére, létrejött a Műegyetem közgazdasági szakosztálya, amely 1 évi képzés után közgazdasági doktori oklevelek kiállítására jogosult. A helyzetet tehát még ez is komplikálta. Végre, 1920-ban, mégis megvalósult. Azonban az volt az Achilles-sarka, hogy nem a kezdeményezők elgondolása szerint, hanem csonkán és ideiglenes jelleggel, mintegy kísérletképpen létesült, aminek következtében nélkülözte az autonómia teljességét, A törvényhozást ebben az a feltevés vezette, hogy a végleges megoldás — akár a Tudományegyetem, akár egy önálló egyetem keretében — a fejlődés későbbi stádiumában automatice úgy is bekövetkezik. Ámde labilis helyzete ezt a fiatal intézményt állandó harcok központjába sodorta. A régi egyetemek azt nehezményezték, hogy az autonómia megsértésével jött létre. A Műegyetem és a Gazdasági Akadémiák azt kifogásolták, hogy az új karon szakképzettségnélküli közgazdákat nevelnek. A kultusz- és földmívelésügyi miniszterek nedig sohasem tudtak a hatáskörök tekintetében megegyezni. Így vált a Közgazdasági Egyetem különféle érdekek és törekvések Eris-almájává és a pénzügyi tárca mostohagyermekévé, ami abban is megnyilvánult, hogy egyes tanszékek a költségvetési osztályban egyáltalán nem tartattak nyilván és mások megüresedésük után betöltetlenül maradtak. Ámde, ha valahol, úgy itt igazolódott be leginkább a latin 'közmondás: »Sub pondere ereseit pálma«. A tanári kar a legnagyobb szeretettel karolta fel a gondjaira bízott írtéz meny érdekeit s dacára a legszerencsétlenebb elhelyezkedésnek, a legmostohább ellátásának, a felszerelés hiányának és a fizetett tanszemélyzet elégtelenségének: másfél évtized alatt oly eredményeket produkált és azt, a hallgatók létszámának stabilitásából következtetve, oly népszerűvé tette, hogy méltán sorakozott a legrégibb egyetemi intézmények mellé. Azt hiszem kötelességet teljesítek, amikor a Közgazdasági Egyetem tanári karának ezt az igen nagy érdemét a tisztelt Felsőház előtt is kiemelem. (Helyeslés jobbfelől.) A bizonytalan helyzet termelte ki a különféle megoldási kombinációkat. Ezek közül a legkomolyabb megboldogult Klebelsberg Kunó