Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés felsőházának 56. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, t. Feisőnáz, hogy a gazdasági élet rendjet szabályozó közigazgatást is telíteni kell műszaki es gazdasági ismeretekkel és érzékkel. Már az lyll. evi országos jogászgyűlés is élesen állást foglalt az egyolaaiú jogászképzéssel szemben, amikor kimondta, hogy: »Az általános jogi és állanftudományi képzettség, amelyet a jogi oktatás mai rendszere nyújtani képes, önmagában még nem elégséges a hivatása magaslatán álló es nagy célok megvalósítására törekvő közigazgatás ellátásához.« Amint látszik, maguk a jogászok is érezték a koz- es magángazdasági s a műszaki képzés fontosságát nemcsak általánosságban, de az állami és közületi igazgatás speciális szakértelmet igénylő állásainál is. Mert ketsegteien, nogy a közigazgatás vezetőinek a vállalkozó legértékesebb tulajdonságaival kellene bírniok. Egész más tudással és különösen más érzékkel fognának hozzá gazdasági és műszaki vonatkozású ügyek elintézéséhez, mintha csak egyoldalú jogi ismeretekkel bírnak. Az állami es közületi adminisztráció nem nelkulözüeti a gazdasági élet szükségleteinek és törvényszerűségének elemi ismereteit. Ezek nélkül nem képes helyesen tájékozódni, gyorsan intézkedni és intézkedéseiért a felelősséget vállalni. Hiszen ezeknek a hiánya vezetett végeredményben a bürokrácia túltengéséhez és ahhoz a rossz szokáshoz, hogy ma már a legjelentéktelenebb ügyekben is a miniszter kénytelen dönteni. A gazdasági ágak és az ezek rendjét szabályozó jogrend harmóniáját, t. Felsőház, azonban csak az képes biztosítani, ha ezen tudományok művelését a legfelsőbb fokon egyesítjük, hogy a hallgatók a jövőben egy közös intézet kiegyenlített világnézetét vihessék be magukkal az életbe. Ezek a célok vezérelték annakidején a Közgazdasági Egyetem megalapítóit és ezek indították most — helyes érzékkel az új idők követelményei iránt — a kultuszminiszter urat arra, hogy a gazdasági és műszaki tudományok egységes egyetemének megalkotására a törvényhozásnak javaslatot tegyen. Ennek a törvényjavaslatnak főbb, elvi jelentőségű rendelkezései bennfoglaltatnak a Közoktatásügyi Bizottság jelentésében is s így azok megismétlésével nem kívánom a t. Felsőház türelmét igénybe venni. De amint ezekből is kitűnik, egy új, nagyszabású koncepcióval állunk szemben, amely — bár mélyen belemarkol az érdekelt intézmények életébe, mégis — az autonómiák és az egyének szerzett jogainak tiszteletbentartásával igyekszik 'megvetni szilárd alapjait a gazdasági és műszaki tudományok legmagasabb fokú elméleti s .gyakorlati művelésének és terjesztésének. Az ifjúságnak, készüljön bár mezőgazdának, iparosnak, mérnöknek, vagy kereskedőnek: meg kell ismerkednie nemcsak a gazdasági élet alapfogalmaival, mechanizmusával és funkcióival, hanem a gazdasági tényezők összefüggésével, kapcsolataival, egymásrautaltságával és érdekközösségével. Csak így képes magának tiszta képet alkotni a helyzetről és viszonyokról, hogy el ne számítsa magát célkitűzéseiben, megfelelően kalkulálhasson, de emellett összhangba hozza saját érdekeit a közérdekkel. Csak ezeken az elvekén épülhet

r l'sl egy egészséges gazdasági és társadalmi élet. csak ilyen sokoldalú társadalomgazdasági tudás képesítheti a jövő generációját arra, hogy kezdeményezni, alkotni, szervezni és vezetni s ülése 193U május 1-én, kedden. 173 j az egyre intenzívebbé váló gazdasági küzde• lemben helytállni tudjon. Az utolsó 10 év alatt már több — nem éppen szerencsés —- projectum merült fel a gaz! dasági felsőbboktatás problémájának végleges 1 rendezésére, ezek azonban mindenkor hajótörést szenvedtek az érdekképviseletek és közéleti kitűnőségeink tiltakozásán. Nem csoda tehát, ha a közvélemény és az érdekelt intézetek ezt a javaslatot is bizonyos gyanakvással és ellenkezéssel fogadták. A mérnökük a Műegyetem tradícióit és önállóságát féltik, a gazdasági akadémiák elsorvadástól tartanak, a legnagyobb izgalmat azonban az a félelem váltotta ki, hogy a közgazdaságtudományi kar megcsonkulva beolvad a Műegyetembe s ezzel füstbe megy az a reménye, hogy valaha is magjává válhassék egy teljesen kiépített, önálló Közgazdasági Egyetemnek. T. Felsőház! A status quo megbolygatása az érdekeltek és a közvélemény körében rendszerint nyugtalanságot vált ki. És miután az egyesítés az összes intézeteket érinti, nem csoda, hogy az új konstrukciót is vegyes érzelmekkel fogadják. Ennek folytán kérem, méltóztassék megengedni, hogy a felmerült aggályokkal röviden és egyenként foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) Az erdészeti és bányászati, valamint az állatorvosi főiskolák problémáját körülbelül tisztázottnak látom. Ezek egyetemi színvonalra emelkednek és részeseivé válnak a József Nádor Egyetem gazdag tudományos erőforrásainak. Ezen főiskolák bevonását legfeljebb abból a szempontból kifogásolták, hogy a javaslat heterogén tudományokat von egy kalap alá. Ez a kifogás azonban nem helytálló. A bányászat és kohászat műszaki funkció, tehát a Műegyetem kötelékébe való, hiszen a főiskola már eddig is kimondottan mérnöki okleveleket adott ki. Az erdészet részint műszaki, részint mezőgazdasági tevékenység, jobb környezetbe és keretbe tehát nem is kerülhetett volna. Az állatorvosi főiskolának is a mezőgazdasági szakon van a helye és logikus, hogy mezőgazdasági és állatorvosi osztály együttesen alkossanak egy tudománykart. Hutyra Ferenc — a főiskola világhírű rektora — a Közgazdasági Egyetem megalkotása óta sohasem szűnt meg annak bekapcsolását sürgetni. A gazdasági akadémiáknak sem kell elsorvadástól félniök, hiszen elsősorban az a hivatásuk, hogy praktikus gazdákat és srazdatiszteket neveljenek. Ezenkívül a törvényjavaslat kötelezően előírja, hogy a mezőgazdasági szakra beiratkozott egyetemi Jiallgatók az első évet valamelyik gazdasági akadémián kötelesek abszolválni, sőt két nyarat valamely akadémia tangazdaságában eltölteni. Nem zárja ki végül a törvényjavaslat a lehetőségét annak, hogy a gazdasági akadémiák három tanévét elvégzett hallgatók, kétévi továbbképzéssel, valamely egyetem diplomáját megszerezhessék, ami őket állami szolgálatra is képesíti. Tehát csupán egy félévet veszítenének azokkal szemben, akik a József nádor vagy más egyetemén abszolválják tanulmányaikat. Értesülésem szerint gondoskodás történik a végrehajtási utasításban arról is, hogy ez a továbbképzés a szakvizsgák ismétlése nélkül történhessék meg. Azonban tény, hogy a javaslat 7. §-a korlátozza az akadémiák képesítő jogát, mert az abban felsorolt állásokra és foglalkozásokra 1937. január 1-től kezdődő hatállyal, r imperative a József Nádor Egyetem diplomáját írja elő. Ez fájdalmasan érintheti a gazdasági akadémiák 20*,