Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-56

172 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 193A május 1-én, kedden. Mutschenbacher Emil jegyző {olvasna a törvényjavaslat címét és 1—5. §-ainak sorszámát. A Felsőház a címet és a szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadja.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, -azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a .Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog*. Napirend szerint következik a közoktatásügyi bizottság jelentésének tárgyalása a Magyar Nemzeti Múzeumról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Mutschenbacher Emil jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Minthogy a kultuszminiszter úr ő nagyméltósága sem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Magyar Nemzeti Múzeumról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni sziveskedMutschenbacher Emil jegyző (olvass'a a törvényjavaslat címét és 1-14. §-tíinak sorszámát. A Felsőház a címet és a szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadja). . Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, eliogadja-e azt a részletes tárgyalás során eliogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadjak, azt ielaiiassal jelezni. (Megtörténik.) , . Kimondom a határozatot, isogy a Jíelsonaz a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul • eltogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni tog. Napirend szerint következik a közoktatásügyi bizottság jelentésének tárgyalása a Magyar Királyi József Nádor Műszaki es Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről szolo torvényjavaslat tárgyában. .... • T Felsőház! Mielőtt a törvényjavaslat tarffvalását megkezdenénk,. bejelentem, hogy a fö?oktatás11gyi

i bizottság a ^rven^ayasla előadásával Balogh Elemér bizottsági tag urat bíZt

|aÍofh Elemér ő méltóságát, mint előadót illeti a szó. , , xp, Balogh Elemér előadó: Nagyméltóságú Mr ök Űr' Mélyen t. Felsőház! Az ország közállapotainak s az értelmi erők megoszlásának.VIZBSálata minden objektíve gondolkozó embeit meggyőS arról, hogy Magyarország gazdaság elmaradottságát és ennek következményeképpen Snek és kultúrájának viszonylagos szegénységét a gazdasági tudás és érzék hiánya okozta. A magyar értelmiség a történelmi fejlődés folyományakép inkább a jogi képesítést tartotta olyannak, amely az életben elhelyezkedési lehetőséget és pozíciót biztosít. Pedig a nemzeti élet lényege a gazdasági munka, a jog csak az élet rendjének szabályozója. Az értelmi erők helyes beosztása tehát azt kívánja, hogy ezeknek csak egy szükséges töredékét engedjük át a jogrend fenntartása céljaira, míg az energiák javarészét az ország nagy gazdasági erőforrásainak kihasználására s a nemzeti jólét megteremtésére és emelésére fordítsuk. Meg kell tehát változtatni a magyar értelmiség egész életfelfogását. Ideáljait telítenünk kell a kor reális eszméivel, céljait az ország természeti erőinek kihasználásában kell kijelölnünk és életmódjába be kell vinnünk a produktív munka szeretetét. Ezt a változást azonban csak egy nagyszabású és következetes kultúrpolitikával idézhetjük elő, amely egyrészt tudatosan kerül minden oly intézkedést, amely a nemzet értelmiségét — a szükségesen túlmenő, mértékben — sodorja terméketlen eszmekörök felé, másrészt a produktív munka tudományait, azok alkalmazásának módját és gyakorlati céljait, valamint vár" ható eredményeit minél plasztikusabban vetíti a müveit magyar társadalom szeme elé. A kultúrának, t. Felsőház, a legnagyobb ellensége a szegénység. Viszont a jólétnek egyedüli forrása a produktív munka. Ha az ifjúság ezt az életfelfogást idegzi be, akkor öntudatosabban fog pályát választani. És lehetetlen, hogy a magyar faj, amely a tudományok és művészetek, a politika és adminisztráció terén kultúrképességeinek oly sok kimagasló bizonyítékát adta, ne volna gazdasági és műszaki téren is a legnagyobbra hivatva. Az ifjúság szellemi kiképzését mindig az illető kor társadalmi szükségletei irányították. A középkor értelmi és társadalmi anarchiáját csak a klasszikus tudományok és a római jog felelevenítésével lehetett szabályozni. Ekkor alakultak az első tudományegyetemek. Az ipar fejlődése és a velük kapcsolatban támadt társadalmi szükségletek viszont a műegyetemek létesítésére vezettek. Ma azonban a gazdasági érdekek törnek elemi erővel utat maguknak és a velük kapcsolatos tudományok minden más tudományszakot túlszárnyaló gyarapodást mutatnak. A nyugateurópai államok és Amerika ezen tudományok művelése terén egy emberöltővel megelőztek bennünket, mert egyetemeiken, vagy azokkal kapcsolatban álló, de mindenesetben velük egyenrangú közgazdasági és műszaki főiskolákban azokat a maguk teljességében és egyben a szociális vonatkozásokban is tanítják. Nálunk a legújabb időkig a Műegyetemen kívül csupán a mezőgazdasági és kereskedelmi akadémiákon és a felső ipariskolákban tanították a közgazdasági ismereteket, mígnem néhány lelkes magyar kezdeményezésére létrejött a Közgazdaságtudományi Kar, a köztudat szerint a »Közgazdasági Egyetem«. Ezek a különféle karok és főiskolák azonban ma egymástól független, öncélú életet élnek. Hiányzik az azokat átfogó organikus egység, tehát a harmónia, az összműködés. Pedig a tárgyak és módszerek rokonságán kívül erre utal bennünket az a körülmény, hogy a gazdasági kultúra magasabb fokán az egyes közigazgatási funkciók szoros összefüggésbe kerülnek egymással. Az élet tehát már megteremtette ezt a kapcsolatot.