Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

i^ Az országgyűlés felsőházának 55. ülése Bezerédj István jegyző (olvassa a törvény­javaslat címét, valamint 1—2. §-ainak sorszá­mát. A cím és az 1. és 2. § észrevétel nélkül el­fogadtatnak. — Olvassa a 3. § sorszámát.) Elnök: Szólásra jelentkezett Szőke Gyula ő méltósága. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A mélyen t. Felsőház böl­csesége ennek a törvényjavaslatnak általános­ságban való elfogadását kimondotta, ennél­fogva csekélységem nem vitatkozik, nem is il­lene vitába bocsátkoznom tovább arról, hogy erre a törvényjavaslatra van-e szükség. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága kész­séggel állapítja meg, mai felszólalásában telje­sen igazat adva nekem, hogy voltak és vannak eszközök a most módosítandó törvényiben is, amelyek a főváros háztartására, a főváros köz­igazgatására és üzemeire való kormányfelügye­letet és kormány befolyást biztosítják. Még na­gyobb örömmel állapítom meg, hogy a törvény­javaslat védői között két olyan illusztris férfiú, mint Némethy Károly ő excellenciája és Gaár Vilmos ő méltósága megállapítják, hogy a tör­vényjavaslat 3. §-ának elfogadása esetén olyan hiátusz fog előállani, amelynek betöltésére na­gyon hamar új javaslattal kell jönni. Magam részéről, aki úgy a vidéki, mint a fővárosi autonómiai életben meglehetősen résztveszek, megállapítom, hogy ebben a te­kintetben nekik igazuk van, tehát az én állás­pontomat helyeselték, amikor azt mondják, hogy a polgármesteri hatáskörnek ilyetén fel­állítása nem fog megfelelni a helyes közigaz­gatás kívánalmainak. Még inkább igazat ad­nak nekem abban, amit mondottam, hogy a törvényhatósági bizottság hatáskörének ez a kiterjesztése! nehézkessé fogja tenni a törvény­hatóság működését. Ebben a tekintetben Gaár Vilmos ő méltósága nagyon helyesen mon­dotta meg, hogy annyira kiszélesítették a tör­vényhatósági közgyűlés hatáskörét, hogy az még talán jobban, mint a múltban, kénytelen lesz hetenkint kétszer-háromszor is üléseket tartani. Most, ha hozzávesszük, hogy elfogad­tuk a javaslat 2. §-át, amely a törvényhatósági bizottság közgyűlése tagjainak számát leszál­lította, tehát alig pár emberre, 100—120 emberre lesz bízva ez az állandó ülésezés és határozat­hozatal, abba a helyzetbe fogunk kerülni, hogy a törvényhatóság az ő autonómikus éle­tét nem fogja tudni kiélni. Ennélfogva nem látom helyesnek a törvényjavaslat 3. §-át. De van egy másik dolog, amely szintén énmellettem érvel. Csik József ő méltósága nagyon szép beszédében azt megmagyarázta nekünk, hogy nem helyes a kollektív felelős­ség intézménye és mégis helyeselte, hogy a törvényhatóság közgyűlésében fennmarad a kollektív felelősség. Én azt mondom, hogy a kollektív felelősség igenis komoly dolog, ha azt komolyan veszik. A mi összes törvényeink a kollektív intézmény mellett is ismerik az egyéni felelősséget, amely abban nyilvánul meg, hogy mindenki, aki hozzájárulásával vagy szándékossággal a közületnek kárt okoz, azért egyénileg is felelős és pedig nemcsak po-* litikailag, amint a miniszterek felelősek az ő gesztiójukért, amelyre tehát az én t. barátom tévesen hivatkozott, mikor azt mondotta, hogy ha a miniszterelnök és a miniszter meg tud felelni, viselheti a felelősséget, viselheti a pol­gármester is. Ez a két felelősség ugyanis egé­szen más, ezt a két felelősséget összezavarni nem szabad, ha azt nem akarjuk tényleg, hogy az autonómikus közigazgatás egyszerű politi­^ 1934-, évi április hó 19-én, csütörtökön. 163 kai játékká váljék. En ezt a Ihiátuszt szeretném már most pótolni; ezért szeretném, ha nem méltóztatnának ezt az elgondolást azzal a szemmel nézni, hogy szembenáll a kormány elgondolásával; szeretném, ha nem azzal néz­nék, hogy előttünk van egy javaslat, amelyen szeretnénk már túlesni, amelyet nem kívánunk visszaküldeni a Képviselőházhoz, hanem mél­tóztatnának azokat a fontos érveket elfogadni, amelyeket csekélységemen kívül Némethy Károly ő excellenciája és Gaár Vilmos ő mél­tósága is elfogadnak s amely — úgy veszem észre — bizonyos mértékig a belügyminiszter úr ő excellenciája nézetével is tudna találkozni és méltóztatnának már most elfogadni az én módosító javaslatomat, amely csak azt akar­ja, hogy ne jöjjön megint egy új fővárosi tör­vényiavaslat a legközelebbi jövőben. Méltóztassanak nekeim elhinni, hogy az a rengeteg sok törvény és minden 2—3 éviben újabb törvényjavaslat, újablb módosítás és újabb novella nem szolgálja az egészséges köz­igazgatás érdekeit. En a bizottságban voltam bátor már ezt a javaslatot beterjeszteni. Hogy itt újból beterjesztem, annak ellenére, hogy a kortmány nyilatkozott, hogy nem fogadja el, teszem ezt a mementóért, teszem ezt azért, ihogy nyotma legyen annak, hogy a Felsőház igenis foglalkozott az itt elhangzott indokok alapján azzal, milyen irányban kellene a főváros köz­igazgatását kiépíteni és fenntartani, & én meg vagyok áriról győződve, hogy ha a kormány ma nem fogadja is el a módosítást s a mélyen t. Ház nem. teszi magáévá ezt az indítványomat, a legközelebbi novellában már ez fog szerepelni. Azért módosító javaslatom az, hogy méltóz­tassék a 3. §-t törölni s helyébe a következő szöveget iktatni (Olvassa): »Az 1930. évi XVIII. t c. 6. §. 2. .bekezdésé­nek b) pontjában a Székesfőváros közigazga­tásig hatóságai közé iktatott törvényhatósági tanácsnak ugyanezen törvénycikk 45. §-a 2. pontjában írt szervezete olykép módosul, hogy: »A törvényhatósági tanács tagjai létszáma 20, akik közül 7 tagot a törvényhatósági bizottság közgyűlése saját választott, főiskolai képesítésű tagjai közül választ 6 évre. 3 tagot pedig ugyan­ezek közül 6 évre a főpolgármester nevez ki. Ezenkívül tagjai a polgármester, 2 alpolgár­mester éa 7 tanácsnok és pedig rangidősség sze­rint 5 a jogi minősítésű és 2 a műszaki minő­sítésű tanácsnokok közül«. Mélyen t. Felsőház! A kollektív felelősség megvan egy ilyen szervezetben, ahol a közigaz­gatás állandó szervei bent vannak, ahol nem­csak jogi, de műszaki képesítés is dönt, ahová a törvényhatósági közgyűlés választott tagjai sorából a főiskolai képzettségűekből választan­dók lennének a tanács tagjai, akik tehát a köz­igazgatás, üzemi kezelés és pénzügyi gazdál­kodás -magasabb dolgait is értik és azt hiszem, ezzel biztosítva lenne az a nyugodt közigazga­tás, amelyet — meg vagyok róla győződve — a kormány is, az országgyűlés és a főváros is egyformán kíván. Mely tisztelettel kérem módosító javasla­tom elfogadását. Elnök: Kíván-e valaki még a szakaszhoz szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr ő nagy­méltóságát illeti a szó. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad né­hány szóval reflektálnom erre a módosító ja­vaslatra, amelyet Szőke Gyula felsőházi tag úr előterjesztett. 24*

Next

/
Thumbnails
Contents