Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

162 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése már régen láttam, elhárítsam és egyúttal azokat az anomáliákat, amelyeket konstatáltam a főváros igazgatásában és üzemvitelében, kiküszöböljem. Se szeri, se száma azoknak a leiratoknak és rendeleteknek, amelyeket ebben a tekintetben a fővároshoz intéztem, sajnos, túlnyomórészt eredménytelenül. Hogy miért eredménytelenül, annak megvannak a maga pszichikai okai, mert a főváros törvényhatósága pártokból állván, ezeknek a pártoknak egyike sem hajlandó olyan intézkedéseket tenni, amelyek alkalmasak a saját népszerűségének aláásására. (Ügy van! Ügy vanO Ez annyira természetes és magától értetődő dolog, hogy bővebb magyarázatot nem igényel. T. Felsőház! Elismerem, hogy lett volna a kezemben egy drasztikus eszköz arra, hogy ezeken az állapotokon változtassak: az ultima rationak, a töttrénylhatósági bizottság feloszlatásának alkalmazása. Kérdem már most, ilyen eszközhöz nyúlni és ezáltal felzaklatni a főváros egész társadalmi életét jobb, politikusabb és helyesebb lett volna-e, vagy helyesebb-e ahhoz az eszközhöz nyúlni, amelyhez nyúltam, hogy a törvényhozáshoz jöttem megfelelő felhatalmazásokért. Igaz, hogy a törvény nekem módot nyújtott volna arra, hogy bizonyos előfeltételek esetén a végső konzekvenciákat levonjam, de, azt hiszem, evvel nem szolgáltam volna a fővárosnak — különösen gazdasági — érdekeit. Ezek voltak azok az okok, amelyek engem a 27. 4-ban foglalt felhatalmazás kérelmezésére indítottak. A 27. § ellen azt a kifogást emelték, hogy abban egy rejtélyes tervezet készítésére kér a miniszter magának felhatalmazást. Nem tartom ezt a tervezetet olyan rejtélyesnek, mert hiszen annak a tervezetnek körvonalai, azok a lényeges határok, amelyek a tervezet számára megvannak szabva, kifejezetten, precízen benne vannak a törvényjavaslatban. Megmondja a törvényjavaslat, hogy milyen célból és milyen eszközökkel kell arra törekednem ebben a tervezetben, hogy a fővárosi adófizető polgárság terheinek könnyítése és a főváros anyagi helyzetének rendbehozatala érdekében intézkedéseket tegyek. Ha a belügyminiszter ezt a tervezetét úgy készítene el, hogy az a tervezet meghaladja a törvényben megállapított határokat, vagy ha azt a tervezetet úgy hajtaná végre, hogy a végrehajtás során túllépné a neki adott felhatalmazás körét, a törvényhatóságnak megvan a maga törvényes eszköze arra, hogy a miniszter ellen a közigazgatási bíróságnál fellépjen és a miniszternek olyan intézkedéseit, amelyek ebbe a törvényes felhatalmazásba ütköznek, illetőleg annak kereteit meghaladják, megsemmisítse. En ebben a 27. §-ban, amely kétségtelenül, elismerem, átmenetileg igen lényeges korlátozása az autonómiának, de meghatározott céllal, meghatározott időre és meghatározott keretek között, olyan rendelkezést, amely miatt autonómiasérelemről vagy pláne az autonómia megsemmisítéséről lehetne panaszkodni, nem látok. Vagyok bátor emlékeztetni arra, hogy az 1920-as évek eleje óta a törvényhozás hányszor volt abban a helyzetben, hogy a saját szuverenitását kénytelen volt ko'rlátozni és olyan rendkívüli felhatalmazásokat adni a kormánynak az államháztartás és az állami igazgatás rendbehozása terén, amely rendkívüli felhatalmazások — mondhatom -— meghaladják az itt a főváros terhére adott felhatalmazások körét. Ï93i. évi április hó 19-én, Csütörtökön. Már most, ha a törvényhozás a maga szuverenitását is hajlandó volt korlátozni, a legmagasabb érdekek szempontjából, nem tudom, micsoda nagy sérelem az, ha a törvényhozás a főváros autonómiáját korlátozza bizonyos időre, bizonyos célból és bizonyos határok között. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! En nem akarok a javaslat részleteivel foglalkozni, hiszen erre még lesz alkalmam a részletes vita során- Az a meggyőződésem, hogy a kormány nem vállalhatja a felelősséget a főváros dolgaiért és nem vállalhatja a felelősséget a főváros dolgainak rendbehozataláért ezek nélkül az itt kért felhatalmazások nélkül. A kormány teljesen tudatában van annak, hogy milyen mértékű felelősség terheli őt a fővá'ros ügyeinek rendbenléte miatt annál a rendkívüli fontosságnál fogva, amelyet a főváros ebben az országban minden vonatkozásban betölt. Itt megint nem akarok a részletekbe menni, hiszen elegen kifejtették, hogy a főváros sokkal nagyobb jelentőségű Magyarországon, mint bármely más államban az illető állam metropolisa, (Ügy van! Ügy van!) ennélfogva a kormány nem tudja a felelősséget vállalni azért, hogy a főváros ügyeiben rendet ne teremtsen. Ezen az alapon kérem ennek a javaslatnak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. (Elénk éljenzés, taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról benyújtott törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Mielőtt a részletes tárgyalásra rátérnénk, még határoznunk kell az általános vita során Ripka Ferenc ő méltósága által benyújtott határozati javaslat felett. Kérem a jegyző urat, hogy^ a határozati javaslatot felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a határozati javaslatot). Elnök: A belügyminiszter úr kíván a határozati javaslathoz hozzászólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mélyen t. Felsőház! Az előbb már voltam bátor kifejteni, hogy a legteljesebb mértékben^ hozzájárulok ahhoz a felfogáshoz, hogy a főváros polgárságának milyen nagy érdemei vannak a főváros megteremtése körül. Azt hiszem, ebben a tekintetben nincs közöttünk vitaIgazán nem látom tehát szükségét és alkalomszerűségét annak, hogy ez ilyen módon most a Felsőház határozatában kifejezésre juttassék és ezért a magam részéről nem tartom szükségesnek annak elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott határozati javaslatot elfogadni,^ igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik nem fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség! Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház Ripka Ferenc ő méltóságának határozati javaslatát nem fogadta el. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét, azután a szokásos módon a szakaszok sorszámait felolvasni szíveskedjék.