Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése tásba, az egyes ügyek intézésébe vonul be. (Ügy van! Ügy van!) Márpedig ez természetes következménye annak, ha konkrét közigazgatási ügyeket pártok által delegált laikus elemek végeznek. En nem akarok senkit sem hibáztatni, nem akarok senkit sem vádolni. Ez annyira a dolog természetéből következő valami, hogy itt csak a rendszert lehet hibáztatni, mert az, hogy az állások betöltésénél, hogy a munkálatok vállalatba adásánál, hogy az építkezések kiadásánál — és nem tudom, micsoda ügyeket említsek még — nem az öbjektíiv

1 szempontok, hanem a pártpolitika szempontjai nyomuljanak előtérbe, szerintem megengedhetetlen. (Ügy van! Ügy van!) A legnagyobb veszedelem egy ország és egy közület igazgatásában az, ha ez az igazgatás nem abszolúte objektíve működik. (Ügy van! Ügy van! A másik a szakszerűségi szempont. Egészen kétségtelen, hogy a fővárosnak abban a sokat emlegetett törvényhatósági tanácsában kiváló férfiak foglaltak helyet, mindegyikük egy kiválóság a maga szakmájában és azért mégis azt mondom, hogy laikus elem a közigazgatásban, mert lehet valaki kiváló mérnök és mégsem ért a joghoz. Leihet valaki kiváló szakember az egyik vagy másik szakban, de azért a közigazgatást nem fogja mint szakember intézhetni. Ennek a laikus igazgatásnak a nyomai igenis nagyon meglátszottak a főváros igazgatásában az utóbbi időben. Meglátszottak pedig azért, mert a pártpolitikának, illetőleg a pártbefdlyásnak, hogy úgy mondjam, túlságos érvényesülése következtében a tisztviselő elvesztette önállóságát, elvesztette felelősségérzetét. A tisztviselőnek kezdeményező képessége és felelősségérzete teljesen kiesett a közigazgatás elemei közül. Mélyen t. Felsőház! Lényegileg ezek voltak azok az okok, amelyek a főváros autonóm igazgatása belső struktúrájának átalakítására indították a kormányt. Az okok harmadik csoportja, amelyről még szólnom kell, a főváros háztartási helyzete volt. Egészen kétségtelen, vitán felül áll, hogy a főváros vagyonilag teljesen rendben van, hogy a fővárosnak olyan óriási vagyontárgyai vannak, hogy igazán nem hiszem, hogy még egy metropolis ebben a tekintetben a mi fővárosunkkal versenyezhetne. Egészen kétségtelen az is, hogy a főváros gazdálkodása ellen lényeges kifogás nem emelhető. Ezt azért hangsúlyozom, mert nagyon sokan azt az intenciót tulajdonították a javaslatnak, minthogyha az abszolút elvető kritikája volna a főváros gazdálkodásának. Szó sincs róla. A főváros anyagi, illetőleg háztartási helyzetében zavar állott be és pedig zavar állott be annak természetes következményeként, hogy a gazdasági válság mindent elsöprő hulláma most már elért a főváros kapujához is. Hogy ez a hullám később érkezett ide, mint amely időben az államháztartást és a magángazdaságot érintette, *ez természetes és magától értetődő dolog./ ' V Természetes ez azért, mert egyfelől a főváros a háború és a forradalom utáni inflációs időkben olyan anyagi erőre tudott szert tenni, amely anyagi erő sokkal tovább volt képes ellentállni a gazdasági válság hatásainak, tmdnt bármely más közület vagy az egyesek anyagi ereje, másfelől pedig miután azt lehet mondani, hogy az ország egész anyagi ereje a fővárosban koncentrálódott, kétségtelen, hogy a bevételek csökkenésének tempója a fővárosban lassúbb volt és sok mindenféle hatás később FE3USÖHÁZI N&FLÓ III. 19 3 L évi április íio 19-én, csütörtökön. l6Í mutatkozott, mint a vidéken. Ennek következménye — el kell ismernem, bizonyos, már evek ota foganatban vett takarékossági intézkedések ellenére is — az, hogy a főváros idei költségvetése az első deficites költségvetés. El kell ismerni, hogy a főváros már a múlt években igenis észszerű megtakarításokat végzett, el kell ismerni, hogy a kormány is az utolsó evekben, sőt az évek hosszú sorozata óta minden évben milliókat faragott le a főváros költségvetéséből, mégis beállott az a helyzet, hogy az idén lényegesen deficites költségvetéssel állunk szemben, amely deficit, amint már voltam bátor ismételten kimutatni, — most nem akarom ismételni, — a mostani konkrét számadatok szerint 25 millió pengőre tehető, de meggyőződésem szerint tekintettel arra, hogy a bevételek nagydbíbmérvű csökkenésével kell sziáim'olnunk és tekintettel arra, ^hogy még egyéb veszteséget jelentő tételek is lesznek, amelyek a főváros költségvetésében intézendők el, inkább 30 millió pengőre, mint 25 millió pengőre tehető. Ez már olyan deficit, amely kell, hogy gondolkozásra késztessen és amely elemi erővel követeli azt, hogy a főváros költségvetési helyzetét rendbe hozzuk, mert ha ezt a deficitet nem hozzuk rendbe és a gazdasájgi helyzet tovább úgy fejlődik, mint ahogyan éveken át eddig fejlődött, akkor rövid pár éven belül a főváros először is egy megoldhatatlan problémával fog szembenállni, másodszor pedig rövidesen bele kerül a fizetésképtelenség helyzetébe. Hogy ez a fővárosnak mostanáig egészen intakt és teljes joggal intakt hitelét menynyire érinti, azt, azt hiszem, nem kell magyaráznom. Meg kell tehát keresni a módokat és az eszközöket arra, hogy a főváros költségvetése a deficittől mentesíttessék. Evvel kapcsolatban számtalanszor hallottam úgy itt, mint az alsóházban azt, hogy a kormány eddigi felhatalmazásai untig elegendők lettek volna arra, hogy ezen a téren rendet teremtsen. Kétségtelen, hogy a kormánynak voltak felhatalmazásai arra, hogy a főváros költségvetését lefaragja, hogy abból tételeket törölhessen, újakat beállíthasson, hogy a főváros ügyvitelét, üzemeit minden vonatkozásban megvizsgálhassa, ezek a felhatalmazások kétségtelenül meg voltak és ezekkel a felhatalmazásokkal a kormány a legteljesebb mértékben élt is. Számtalan esetben, amint már az előbb is említettem, megtörtént a költségvetés lefaragása, leszállítása, történt abból bizonyos tételek törlése és történtek vizsgálatok a fővárossal szemben. Már most kérdem, vájjon az a 25—30 milliós deficit ilyen eszközökkel eltűntethető-e és különösen eltűntethető-e annyi idő alatt, amennyi idő alatt feltétlenül eltüntetendő, hogy a főváros súlyosabb bajokba ne kerülőní Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy én mint miniszter nem vállalhatom a felelősséget a főváros 1934. évi költségvetésének 25 millió pengővel való lefaragásáért, én mint miniszter nem tehetem meg azt, hogy egyszerűen lineárisan töröljek 25 millió pengőt a főváros költségvetéséből, mert ennek az lenne a következménye, hogy megbénítanám a főváros i életének olyan ágait és olyan oldalait, amelyeknek működésére feltétlenül szükség van. Így tehát felülről a miniszteri székből ezt a kérdést elintézni nem lehet. Én állítom, hogy mióta miniszter vagyok, minden eszközt felhasználtam arra, hogy azokat a fenyegető ve! szélyeket, amelyek fennálltak és amelyeket 24