Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

160 Az országgyűlés felsőházának 55. ülést kezőleg; (Ügy van! Ügy van!) az autonómia önkormányzat ugyan, de ha az önkormányzatok nem ellenőriztetnének, akkor az állam mozaik darabokra szakadna szét, (Ügy van! Ügy van!\ Amennyire tehát az autonómiának lényege az önkormányzat, annyira lényegesen hozzátartozik az állami ellenőrzés és felügyelet is. Mondom, azokra a rendelkezésekre nézve, amelyek a javaslatba az állami felügyelet és ellenőrzés kiterjesztésére vonatkozólag vétettek fel, azt mondani, hogy ezek az autonómiát sértik vagy érintik, nagyon nagy túlzás és nem felel meg äz igazságnak. T. Felsőház! Az egyik szónok, Bipka Férem» t barátom, aki múltjánál fogva kétségtelenül hivatva van arra, hogy a főváros polgársága érdekében szót emeljen, ezt az egész javaslatot úgy tüntette fel beszédében, mintegy meg• bélyegzését a fővárosi polgárságnak és úgy tüntette fel különösen a javaslat indokolását, mint a fővárosi polgárság önérzetének súlyos sérelmét. Merem állítani, hogy aki így magyarázza ezt a javaslatot és különösen aki ilyen értelmet ad a javaslat indokolásának, az félreérti annak tendenciáit. Hogyan lehetett volna a^ kormánynak eszében a fővárosi polgárság önérzetét sérteni, (vitéz Gömbös Gyuía miniszterelnök: Ami kor meg akarja nyerni!) amikor a kormány ezzel a javaslattal éppen a fővárosi adófizető polgárság érdekeit akarja képviselni! Itt nem a fővárosi polgár önérzete van megsértve, itt kritika tárgyává van téve egy közigazgatási rendszer, amely közigazgatási rendszer bizonyos hibákat mutatott fel és a javaslat ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére törekszik. (Ügy van! Ügy van!) Teljes mértékben csatlakozom azokhoz az elismerő szavakhoz, amelyeket itt a vita során a fővárossal és azzal az eredménnyel szemben, amelyet a főváros polgársága és a főváros vezetősége évtizedeken keresztül a fővárosban elért, leróttak. Én a magam részéről is készséggel lerovom a legteljesebb elismerést a fővárossal szemben, mert hiszen kétségtelen, nagy teljesítmény volt ebből a városból azt csinálni, amivé évtizedek folyamán lett. (Ügy van! Ügy van!) És ebben a tekintetben nem lehet különbséget tenni a háború előtti és a háború utáni korszakok között. Á. legteljesebb elismerés illeti azokat a vezető férfiakat, akik a háborii előtt Budapest naggyótételéhez hozzájárultak, de ugyanolyan mértékű elismerés illeti meg azokat is, akik a háború és az összeomlás után itt az újjáépítés nagy munkáját elvégezték. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarom itt egyénileg megnevezni ezeket a közéleti férfiakat; egyformán hajtom meg az elismerés zászlóját mindenki előtt, aki a fővárost olyan nívóra hozta, mint amilyen nívón az ma van. Éppen ezért nem zárkóznám el a Ripka Ferenc felsőházi tag úr által benyújtott határozati javaslat elfogadása elől, bár őszintén megvallom, nem látom szükségét e határozati javaslatnak. Hozzátenni valóm azonban mégis van és pedig az, hogy a főváros építésében nem szabad letagadni az érdemet és az áldozathozást az egész nemzet áldozatkészségétől, (Élénk helyeslés.) az ország egy polgárától sem, meri tagadhatatlan, hogy azokhoz az eredményekhez, amelyeket a főváros felépítése terén elértek, az egész ország adófillérei hozzájárultak. Mármost legyen szabad röviden érintenem azokat az okokat, amelyek a kormányt abba a helyzetbe hozták, hogy kötelességének érezte, hogy ezzel a javaslattal a törvényhozás elé lépjen. Az előbb röviden már érintettem azt, hogy 193b, évi április hó 19-én, csütörtökön. azok között az okok között igenis szerepelt annak a mérlegelése, hogy vájjon nem kell-e ma a központi hatalmat bizonyos fokig erősíteni az autonómia terhére. Itt a vita során sokszor szememre vetették és kvázi gyanú formájában itt is elhangzott annak a kérdésnek a felvetése, miképpen van az, hogy a fővárossal szemben ezt szükségesnek látjuk, a többi autonómiákkal szemben pedig nem látjuk ezt szükségesnek; kvázi úgy állították be ezt a kérdést, hogy ez az új fővárosi javaslat csak előfutárja azoknak az intézkedéseknek, amelyek majd következni fognak a többi autonómiák gúzsbakötése tekintetében. Annak, hogy itt csak a fővárosról van szó, igen egyszerű oka van: mert azokra az intézkedésekre, amelyek ebben a javaslatban foglaltatnak, egyedül és kizárólag a fővárosnál van szükség. A főváros ügyei, a főváros helyzete tették szükségessé azokat a korlátozó rendelkezéseket, amelyeket a javaslat tartalmaz. A többi autonómiák helyzete ilyen intézkedéseket nem tesz szükségessé. Nem mondom, nem állítom, hogy nincs baj a vidéki autonómiák igazgatásában is, hogy nem kell bizonyos javításokat ott is eszközölni, de azt nyugodt lelkiismerettel kijelentem, hogy azokra a rendszabályokra, amelyeket ez a javaslat a főváros tekintetében tartalmaz, a vidéki autonómiákkal szemben nincs szükség és hogy a. vidéki autonómiáknál szükséges javítások és a közigazgatásnak a javítása az autonómia minden érintése nélkül végbevihető. (Ügy van! Ügy van!) » Már most az okok között, amelyek miatt ez a javaslat idekerült, szerepelnek, mint talán legfontosabbak, azok a tapasztalatok, amelyeket a főváros közigazgatásában az utóbbi évek folyamán szereztünk. Amint méltóztatnak tudni, a főváros közigazgatását utoljára az 1930:XVIII. te. szabályozta. Ennek a törvénynek az alapelgondolása az volt, hogy a főváros igazgatásút lehetőleg az úgynevezett laikus közönségre és kollektív testületekre bízza. Ez a rendszer volt életben a mai napig s ez a rendszer természetesen bizonyos tapasztalatokat eredményezett. Nem akarok most részletesen foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mert egyfelől a köztudatban élnek, másfelől pedig itt a vita során is eléggé pertraktáltattak, csak röviden mutatok rá arra, hogy a fővárosnak az 1930: VIII. tc.-kel teremtett közigazgatási szervezete rövid három évi működése alatt bebizonyította azt, hogy a kollektív közigazgatás konkrét közigazgatási ügyekben nem megfelelő és különösen nem megfelelő olyan komplikált közigazgatási szervezetben, amilyen a főváros. Nem megfelelő pedig azért, mert a főváros közigazgatásában a dolog természeténél fogva a laikus elemek csoportosulása pártszempontok szerint történik, vagyis a főváros közigazgatási életében is érvényesül a pártpolitika. Itt azt méltóztattak mondani, hogy ez természetes dolog és enéjkül autonóm élet el sem képzelhető. Kétségtelenül így van, egy fejlett autonóm élet bizonyos pártalakulások és pártélet nélkül nem képzelhető el. Ez ellen nem is lehet senkinek sem kifogása, nem tehető kifogás tárgyává az, hogyha a közgyűlésben pártok alakulnak ki és ,ha ezek közül a pártok közül alakul ki az a többség, amely a főváros egész vonalvezetését irányítja. Ez ellen senki kifogást nem tehet, ellenben joggal lehet kifogást tenni az ellen, ha ez a pártpolitika már magába ' a konkrét végrehajtásba, a konkrét kozigazga-