Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

158 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése ez a törvényjavaslat nem sérti a főváros autonómiáját, mert hiszen annak legfontosabb szervét, a közgyűlés hatáskörét lényegében nem érinti, ezt annyival inkább nem tartom aggályosnak, mivel míg a nemzet szuverenitása a parlamenten keresztül érvényesül, addig minden törvény megváltoztatható s így ez a törvény is csak addig lesz érvényben, ameddig azt a nemzeti érdek szempontjából a nemzet akarata kívánja. De, mélyen t. Felsőház, arról sem szabad elfeledkezni, hogy mi mindaddig, amíg a revízión keresztül az ország integritását ki nem vívjuk, fegyvertelen hadiállapotban állunk és ennek a fegyvertelen harcnak eredményessége csakis az egységes nemzeti gondolat jegyében, egységes vezetés mellett érvényesülhet. (Ügy van! ügy van! balfelől.) Ne nézzünk mindig hátra, sütkérezve nemzeti dicsőségünk fényében. Ma különösen fontos, hogy előreszegezzük tekintetünket, mert az autonómia kérdése is igen fontos lehet a jövő Nagymagyarország kialakulásában, különösen a nemzetiségi kérdések elintézésénél, azért ezt a kérdést sem szabad figyelmen kívül hagyni. A nagyobb tömegben élő emberek, mint a fővárosban is, inkább befolyása alatt állnak a tömegszuggesztiónak, ezért az egyetemes nemzeti érdek kívánja azokat az óvOintézkedéseket, amelyek határt szabnak a tömeghatások káros eshetőségeinek. Nem voltam és nem is vagyok hajlandó kritika nélkül elfogadni semmiféle nyugati eszmét. Amint nem voltam híve a nemzetközi liberalizmus nyugatról importált termékeinek, épúgy nem óhajtanám Magyarországon sem a hitlerista, sem a fasiszta rendszert, mert meg vagyok győződve, hogy ennek a nemzetnek van annyi életereje, hogy történelme ezeréves múltjából ki tudja termelni mindazokat a gondolatokat, meg tudja teremteni mindazokat az intézményeket, amelyek a nemzet élete szempontjából a legjobban megfelelnek. Ebből a szempontból bírálva a javaslatot, csak helyeselni tudom az egyéni felelősség kiterjesztését ós helyeselni tudom, hogy ez a javaslat a mindenkori kormánynak nagyobb befolyást biztosít a főváros gazdasági politikájára, mert ez megakadályozza azt, hogy a főváros gazdasági politikája pártérdeken keresztül egyéni érdek szempontjából irányíttassék. Eklatáns példa erre az energia-törvény, melynél a Felsőháznak az a módosító javaslata, amely szerint a fővárosi áram a vidéki centrálék javára minimálisan megadóztatható legyen, a város érdekpolitikájának befolyása folytán nem emelkedhetett törvényerőre. Én is aláírom azokat az elismerő szép szavakat, amelyeket Budapest fejlődéséről Kipka Ferenc ő méltósága itt elmondott, azzal a különbséggel azonban, hogy ez nemcsak Budapest polgárságának és vezetőinek, hanem az egész ország munkájának és áldozatkészségének eredménye (Ügy van! Ügy van!) és nem kis mértékben a mindenkori kormányok érdeme. Mert az, hogy mint a legnagyobb közjogi, gazdasági és kulturális gócpont magához vonzza a vidék hasonló irányú erejét, továbbá az a körülmény, hogy a nagy állami intézmények tisztviselői az egész ország adójából eredő jövedelmeiket itt költik el, és az a sok minden előny, amely a főváros központi fekvéséből adódik, nem kis mértékben az egész ország gazdasági erejéből származik. Büszkék vagyunk erre a fővárosra, de ha csak tisztán gazdasági érdekeinket néznők, akkor például a Tiszántiíl szempontjából sokkal előnyösebb volna, ha pl. Debrecennek a mostaninál nagyobb felvevőképessége volna. 193 U. évi április hó 19-én, csütörtökön. Mélyen t. Felsőházi Nem hagyhatom szó nélkül még azt az érvelést sem, amely azzal igyekszik csökkenteni a javaslat szükségszerű segét, hogy az állam még rosszabbul gazdálkodott, mint a főváros. Eltekintve attól, hogy ez a beállítás nem logikus, nem is igazságos. Nem logikus azért, mert abból, hogy a kormány meglátja a főváros gazdasági rendszerében a hibákat és azokat orvosolni kívánja, — csak az következik, hogy ha a saját portáján is ilyen hibák vannak, ezeket szintén orvosolja. De nem igazságos ez az összehasonlítás azért sem, mert köztudomású, hogy a trianoni szerencsétlenség folytán, különösen a menekültek révén az állami háztartásnak olyan terhei vannak, amelytől a főváros mentes maradt. Ezzel az összehasonlítással kapcsolatban egyik felszólalásban hallottam egy százalékos kimutatást, amely szerint a fővárosnál percentuálisan kevesebb az 500 pengőn felüli fizetéssel bíró tisztviselő, mint az államnál. Szerintem ez nem sokat jelent, mert hiszen nem zárja ki azt, hogy ezeknek a fizetéseknek az összege együttesen aránylagosan nagyobb, mint az államnál. Ez annyival inkább is lehetséges, mert tudomásom van arról, hogy olyan munkakörben, amelyben az állam 280—300 pengős fizetésű tisztviselőket alkalmaz, a fŐvá rosnál 1000 pengős fizetések is vannak. Ezeknek az állapotoknak megváltoztatását nem gátolhatja, a szociális szempont, mert hiszen a szociális szempont nem abban érvényesül, hogy kevés ember kapjon nagy fizetést, hanem abban, hogy minél többen jussanak kenyérhez, mégha az kisebb is lenne fejenként. Mélyen t. Felsójház! De nem célom mélyebben belemenni ezekbe a speciális fővárosi kérdésekbe, amelyekről egyik ellenzéki szónok megdöbbentő képet festett s olyan súlyos kritikát gyakorolt, hogy ennél a kritikánál erősebben nem bizonyíthatja semmiféle érvelés ennek a javaslatnak a szükségszerűségét. Én csak megismétlem azt, hogy igen kívánatosnak tartom az ország gazdasági érdekeinek szempontjából, hogy a központi kormányzatnak a főváros gazdasági politikájában minél nagyobb befolyás biztosíttassák. Ne legyen ez a főváros idegen vámterület a vidék részére (Helyeslés.) s gazdasági politikájával ne befolyásolja hátrányosan a termelőárak kialakulását. Szűnjék meg az az egészségtelen helyzet, hogy a főváros üzemeivel a vidék termelői és a főváros fogyasztód közé állva, a legszükségesebb és az igazságos költségeken felül egyrészt nyomja a termelői ára*, kat, másrészt drágítsa a fővárosi fogyasztónak a megélhetését. Végezetül annak bizonyítéka, hogy ez a törvény szükséges és célszerű, az is, hogy az ellenzéki szónokok egyik illusztris tagja, Szontagh Jenő ő méltósága is csak azért nem fogadta el a javaslatot, mert az az aggálya volt, hogy ezt esetleg nem a belügyminiszter úr fogja végrehajtani. Nekem ebben az irányban, aki a belügyminiszter úrnak nemcsak személye iránt, hanem az egész kormányzati rendszer iránt is bizalommal viseltetem, sokkal nagyobb skrupulusaim lehetnének, mert feltéve, de meg nem engedve, hogy nem a belügyminiszter úr hajtaná végre ezt a törvényt, lehetséges, hogy éppen olyan belügyminiszter fogja azt végrehajtani, aki Szontagh Jenő ő méltósága pártjához tartozik és én ennek dacába ezt a törvényjavaslatot, teles egészében változatlanul elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy senki feljegyezve nincsen, kérdem, kíván-e még valaki szólni?