Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-55
Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1931*. évi április hó 19-én, csütörtökön. 157 Lajos: Igen!) Most már nincs ennyi. Ugyanígy értesültem arról, hogy a helyettes vezérigazgatónak még ma is közel 50.000 pengő évi dotációja van. Ez annál inkább is kirívó, mert ezeknek az üzemeknek vezetését rendszerint olyanok nyerték el, akik sok esetben magától a fővárostól is busás jövedelmet élveznek, de még kirívóbb azért, mert immár 30—40 éve nem törekedtek a főváros vezetői arra, hogy a szegény kis üzemi alkalmazottak nyugdíjszabályzatát rendezzék. Tudtommal a belügyminiszter úr többízben leírt a főváros vezetőségéhez, hogy az üzemi alkalmazottak nyugdíjszabályrendeletet teremtsék meg, de ebben az irányban még mai napig sem történt semmi. (Mozgás a középen.) Az üzemekben az egyszerűbb embereknél is sokszor lehetetlen eltolódások vannak vadalmazásfoan. Vannak) művezetők, akik 700—800 pengőt kapnak havonta, ellenben a tanügyi személyzetnél pl. a polgári iskolák igazgatóinak nincs meg az a javadalmazásuk, ami az államnál van. Ezt csak úgy nagy általánosságban mondtam azért, mert itt is bizonyos korrekciót kell eszközölni, amit tudtommal a belügyminiszter sürgetésére sem tett meg a főváros vezetősége. De más szempontból is kritizálom a főváros mai működését, nevezetesen Pestkörnyek és a vidéke szempontjából. Megértem azt a tendenciát, hogy minden közület minden» módon iparkodik a maga anyagi javait gyarapítani, ez a törekvés azonban nem irányulhat más közületek ellen. Ha a főváros ezt a tendenciát magáévá teszi, ezt a tendenciát nem lehet annyira túloznia, hogy ennek a vidék és Pestkörnyék városai igyák meg a levét. Erre nézve csak egy érvvel akarok szolgálni. Itt vannak a főváros vámdíjtételei. A főváros yámdíjtétele békeidőben 1 aranykorona volt a fuvarral beszállított áru után, ma ez 7 aranypengő. Vájjon megengedhető-e. hogy ma, amikor a gazdaságig élet nyomorult helyzetben van, majdnem (hétszeresére emelje a főváros a vidékről és a Pestkörnyékről behozott cikkek vámját 9 Mi ennek megváltoztatásáért a fővároshoz fordultunk, interpelláltunk a vármegyeházán, fordultunk a belügyminisztériumhoz is, —tudtommal a belügyminiszter úr közvetítette is kérésünket a főváros vezetőségéhez, — tartottunk «* kerekasztal-konferenciát. azonban minden igyekezetünk hiábavalónak mutatkozott, mert a főváros e tekintetben elzárkózott minden engedékenység elől. (Szőke Gyula: A Máv. is szerepet játszik ebben a kérdésben!) Nemcsak az Államvasutak játszanak itt szerepet, mert hiszen aki Újpestről hoz be árut, az nem vasiíton szállítja be, hanem kocsin. Ma az a helyzet, hogy 3—4 mázsa bútor után is — Újpest az asztalosipar egyik főhelye — 7 pengő vám díjait kell fizetni. Ennek a vámdíjnak a kategorizálása is szigorú, mert a váimdíj 1 métermázsáig, azután 1 métermázsától 10 métermázsáig van megállapítva. Aki tehát 2—3 métermázsát szállít, mint amennyit kocsin szoktak szállítani a fővárosba, az ugyanannyi vámdíjat fizet, mint aki 10 mázsa árut szállít. Ebben az irányban is tettünk lépéseket a főváros vezetőségénél és nem sikerült itt sem meghallgatásra találni. Egy nemzetnek vagyunk a tagjai, valamennyien viseljük a-kötelezettségeket, ám akkor a jogokban is egyenlőkép részesüljünk! A magam részéről igenis kárhoztattam azt, hogy a főváros ennyire elzárkózik a vidéktől, főleg pedig Pestkör nyéktől. T. Felsőház! Úgy érzem, igazságtalan lennék, ha egész felszólalásom csupán a mai rendszer kritikájában merülne ki és nem nézném az érem másik oldalát is. Mert ha az érem másik oldalát nézem, akkor elismeréssel kell lennemi a főváros vezetőségével szemben annyiban, amit elsősorban a keresztény gondolat kiépítése tekintetében a fővárosban végzett, (Ügy van! Ügy van!) elismeréssel kell lennem abban az irányban, hogy éppen e gondolat gyakorlati megvalósítására 13 templomot emelt a főváros területén. (Ügy van! Ügy van!) Elismeréssel kell adóznom azért a szociális munkáért is, amelyet kifejtett, hiszen 70—75.000 ember részesül ma ingyen ellátásban a fővárosban. Ez is dicséri a főváros mai vezetőségét. Azonban az a felfogásom, hogy a törvény életbeléptetése nem fogja tángálni ezt a gyönyörű szép fejlődési folyamatot, hanem inkább elő fogja mozdítani. Meg vagyok győződve arról, hogy ez nem káros lesz, hanem hasznos lesz erre a fejlődési processzusra. Mélyen t. Felsőház! A fővárost joggal nevezhetjük az ország szívének; annyira az ország szívének nevezhetjük, hogy a fővárosnak lététől függ az ország jövője is. Egészen természetesnek tartom azt, hogy az erre a szívre való felügyelethez joga van a mindenkori kormányzatnak. Meg vagyok arról győződve, hogy az az ellenőrzés, amelyet ennél a szívnél, ennél a drága kincsnél gyakorol a mai kormányzat, nemcsak a fővárosnak még hatalmasabb tempóban történő jövendő fejlődését fogja előidézni, hanem az ország jövő boldogulását is, éppen azért a törvényjavaslatot elfogadom(Nagy taps.) Elnök: Szólásra következik Péchy Manó ő méltósága! Péchy Manó: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy a javaslathoz hozzászólva néhány gondolatomnak nagyon röviden kifejezést adjak. Ennek a javaslatnak jelentősége főképpen abban van, hogy a magyar közjog egyik igen fontos és jelentős intézményének, az autonómiának körét érinti. Nálunk az autonómia fogalma — különösen a vármegyék történelmi hivatásánál fogva — nagyobb jelentőséggel bír és mintegy nemzeti értéket képvisel, ugyanezért mint a nemzeti élet egyik erőssége, nagyobb tiszteletben is részesül és azt hiszem, hogy ennek a javaslatnak ellenzői abból a szempontból ellenzik, hogy az autonómia sérelmét látják benne. Minden autonómia, akár közjogi, akár gazdasági, akár kulturális vonatkozású, elsősorban annak a partikuláris, illetőleg speciális érdekkörnek szolgál, amelynek életét és fejlődését kívánja fokozottabban előmozdítani. Ez az autonóm jog azonban nem terjedhet túl azokon^ a határokon, amelyek a nemzet egyetemes érdekeit érintik. így ez az olyan nagy autonómiánál is, mint a főváros, amelynek politikai, gazdasági és kulturális ereje nagy befolyással van az egész ország életére, nagyon ügyelnünk kell arra, hogy ez a befolyás csak addig a határig érvényesülhessen, ameddig harmóniában van a nemaet egyetemes szempontjaival és hogy a vidék gazdasági életének nemcsak kihasználója, hanem segítő társa is legyen a főváros; szóval ne csak gyomra, hanem, mint az igen t. előttem szóló felsőházi tag úr mondotta, valósággal szíve is legyen ennek az országnak. Amikor, mint az ősi tradíciók tisztelője, akit minden idegszálam a történelmi Magyarország gondolatához köt, megállapítom, hogy szerintem
