Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

152 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése vagy külön törvény, vagy pedig szabályrendelet utal hozzá, avagy pedig amelyek a törvényhatósági közgyűlés számára fenntartva nincsenek. A régiótanács tehát végrehajtó közeg volt és előkészítője volt a közgyűlési ügyeknek. Az idők folyamán azonban a közigazgatásnak mindinkább való mélyülésével ez a tanács két alapom igen sok hatalmat ragadott magához: az első alap volt az ügyrend, amely a közgyűlés számára készült és amelyben laiz foglaltatott, hogy minden olyan indítvány, melyet a közgyűlés el akar fogadni, ha az pénzügyi kapcsolattal van összefüggésben, előblb a tanácshoz utalandó át és a tanácsnak kell újabb javaslatot tennie a közgyűlés számára; a másik pedig az volt, hogy t. i. a 77. § azt mondotta, hogy ami kifejezetten nincs a közgyűlés hatáskörébe utalva, az mind a tanács hatáskörébe tartozik. A tanács tehát mindinkáblb kifejlesztette hatalmát és így történt pl. az. hogy az, ú. n. faárugyár, amelyet köznéven koporsógyárnak ismernek, a közgyűlés hozzájárulása nélkül, mint részvénytársaság jött létre s a közgyűlés tudta és híre nélkül egyszerre csak be lett iktatva és cég jegyezve, mert a székesfőváros tanácsa úgy találta jónak két más közüzemnek a hozzájárulásával, hogy alkot egy részvénytársaságot faárugyár címén és azt beiktatta a cégjegyzékbe. A tekintetes tanácsnak eme működése jó néhány százezer pengőjébe került a fővárosnak akkor, mikor ezt a szabadversenyt korlátozó intézményt leépítette. A tanácsnak ezenkívül még egy nagy hatalmi köre volt, nevezetesen az, hogy szépen elodázta, temetőbe vitte a közgyűlés által elfogadott legokosabb indítványokat is, ha a tanácsnak az ő bürokratikus felfogása szerint nem tetszett valamilyen ilyen közgyűlési határozat, — mert akkor egyszerűen nem intézkedett. Erre azt lehetne mondani, hát akkor mirevaló a közgyűlés, ha az nem tudott hatalmat gyakorolni a tanáccsal szemben. Ahelyett, hogy én nagyon magyaráznám ezt, azt kérem, méltóztassanak abból a nézőpontból vizsgálni ezt a dolgot, hogy mi történt akkor, amikor például egy erőskezű, jól adminisztráló kormány nem hajtotta végre az olyan határozatokat, amelyeket akár a Felsőház, akár a Képviselőház mint országos határozatokai elfogadott. Kérdem, történt annak a kormánynak baja amiatt, hogy ezeket az országos határozatokat nem hajtotta végre? Nem. Hát mi is úgy voltunk a tekintetes tanáccsal. Nekünk tehát úgy kellett dolgoznunk, hogy az esetben, ha egyszer fővárosi reform kerül napirendre, ennek a tanácsnak ez a formája és jogköro megszűnjék. Mélyen t. Felsőház! Én akkor, amikor embrióban volt az a gondolat, hogy a székesfőváros közigazgatását reformálni kell. azt az ideát vetettem fel, hogy a tanács alakíttassák meg részben a tanácsnokokból, részben pedig a törvényhatósági bizottság tagjaiból, akik a tanácsülésen mindig egyenlő számban jelen lévén, határoznak a közgyűlés határozatának végrehajtásáról és a közgyűlési teendők előkészítéséről. Ettől a gondolattól azonban már mindjárt kezdetben elálltam, úgyhogy ezt a gondolatot itt a Felsőházban már nem is propagáltam. Ellenben az 1930-as reformnak két nagy tényezője volt. Az egyik a főpolgármesteri hatalomnak minél szélesebb kiterjesztése, a másik pedig a törvényhatósági tanácsnak, nem mint a közgyűlés végrehajtó közegének a törvenybeiktatása, hanem mellőzése a törvényit^, évi április hó 19-én, csütörtökön. hatósági bizottságnak és helyébe a törvényhatósági tanácsnak mint rendelkező, intézkedő, a törvényhatóság nevében eljáró szervnek a törvényibeiktatása azon a címen, hogy a közgyűlés a kis ügyektől szabaduljon. Ez nagyon természetes is volt akkor, ha azt vesszük, hogy ez az elgondolás a polgári életfelfogásnak és a polgári elgondolásnak biztosítása volt. A pártvezérek úgy képzelték el, hogy egy ilyen 28 tagból álló tanácsnál mégis csak könnyebben tudják az ő párthíveiket igazgatni, mint a nagyszámú közgyűlési tagoknál. Ennek folytán ez a gondolat törvényerőre emelkedett és törvénybe iktattatott az is, hogy a törvényhatósági tanács 500.000 pengőig terjedő bárminemű ügyletet, intézkedést, rendelkezést a székesfőváros nevében elrendelhet, végrehajthat, effektuálhat anélkül, hogy a törvényhatósági bizottságnak legkisebb szava, vagy pedig akárcsak tiltakozó szava is lehetett volna ez ellen. Ilyen szervezettel szemben, amikor a tör; vényhatósági tanácsban a tanácsnokok előbbi hatalmukat elveszítve, csak egyszerű előadók voltak szavazati jog nélkül, nagyon természetesnek kell feltűnnie annak, hogy az adminisztráció a törvényhatósági tanács eme működése ellen demonstrált és amennyire csak lehetett, ennek a tanácsnak működését akadályozta. Az 1930. évi törvény azt mondja, hogy minden közgyűlési tárgyat a törvényhatósági tanácsnak kell előkészítenie. Ugyanez a törvény 17 új szabályrendeletet és két üzemi szabályzatot írt elő, amelyet meg kell alkotnia a fővárosnak. Ilyennek megalkotása kezdetben természetesen egyéni munka, azt benn a büróban kell előkészíteni, a büróból kerül a polgármester ellen őrzése alá, a polgármester terjeszti elő a tör

: vényhatósági tanácsnak és a törvényhatósági tanácstól jutott volna el a közgyűlésig. Eddig azonban nem jutott el. A közigazgatási bízott ságban akárhányszor sürgettük ezeknek a szabályrendeleteknek megalkotását és mindenkor a legszebb ígéret tétetett, két vagy három szabályrendeleten kívül azonban, amelyekre okvetlenül szükség volt, mint pl. a közgyűlési ügyrend, a törvényhatósági ügyrend, egyéb szabályrendelet nem készült el még embrionális módon sem, még a bizottságok elé sem került, hogy ezekről intézkedés történhessék. Amennyire helyeslem azonban ezt a törvényjavaslatot, annyira nem osztozom annak indokolásában, amely azt mondja, hogy itt voltaképpen párturalmi hatalmasság terjeszkedett el a törvényhatósági tanácsban és emiatt volt szükség azután ennek a törvényhatósági tanácsnak megszüntetésére. Én nem ebben az ellentétben látom ennek szükségességét, hanem abban, hogy rendes, jóravaló adminisztráció, másrészt pedig a törvényhatósági bizottságnak erélyes, öntudatos működési köre éppen a törvényhatósági tanácsnak ilyen hibás úton való beiktatásával nem volt lehetséges. A törvényhatósági tanács megszüntetése tehát szerintem helyes. De teljesen osztozom Néímeflhy Károly ő excellenciája felfogásában is, hogy a törvényhatósági tanács helyébe kell majd valaminek jönnie. Idővel meggyőződik róla az igen t. kormány, hogy egyszerűen a polgármesteri hatalomnak olyan széles alapokra való felépítése, mint ahogy a javaslat ezt kívánja, nem fog eredményes munkát biztosítani, mert Atlasznak kell lennie annak, aki az egész földtekét, az egész főváros közigazgatását úgy tudja vállain viselni, hogy mindisr és minden dologban au fait legyen, hogy minden dologban öntudatos tárgyilagossággal határozhasson. Ha