Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

146 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése szem, bátran lehet mondani, hogy Budapest, mint az ország fővárosa, ebben a tekintetben minden vonatkozásban betölti azt a szerepkörét, amelyre hivatva van. Igen t. Felsőház! Szerény felfogásom szerint azonban a főváros szerepköriének ez csak egyik része, másik része pedig az, hogyan illeszkedik bele abba a szerepébe, amelyet mint az ország gazdasági gócpontja lát el. Mert az ipar és a gyáripar legnagyobb része Budapesten van, a kereskedelem innen indul ki, minden szál ide fut össze s mint a milliós főváros fogyasztóinak gócpontja, a mezőgazdaságnak kölcsönzi egyúttal a legnagyobb centrális fogyasztópiacot. Ripka Ferenc igen t. felsőházi tagtársam nagyszabású beszédében ugyan volt már szíves erre vonatkozólag bizonyos adatokat rendelkezésre bocsátani, de méltóztassék nekem megengedni, — hogy így teljes legyen a kép, amelyet festeni akarok,— hogy még egyszer egynéhányat szíves emlékezetükbe hozzak ezeKból az adatokból. Ha nézem a fővárosi intézményeiket, nevezetesen a imarhaközvágóhidat, a sertésközvágóhidat, a hatósági lóvágóhidat, azonkívül pedig a nagyvásártelepet, akkor azt kell megállapítanom, hogy a marhaközvágóhídon az 1933. évben — ezeket az adatokat Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala kiváló igazgatójának, dr. Illyefalvi Lajosnak (Éljenzés.) december havi munkájából vettem — 179.414 darab volt, amelyből 46.131 darab nagy vágómarha. Egy pillanatig meg kell állni ennél a számnál, mert ez a szám körülbelül ugyanannyit jelent, mint az a marhamennyiség, amelyet mi Olaszországba tudunk exportálni és jelenti körülbelül az ötszörösét annak a marhalétszámnak, amelyet Ausztriába tudunk exportálni. Ha nézem a sertésközvágóhíd forgalmát, meg kell állapítanom, hogy azon 462.773 darab sertést hoztak forgalomba. Ez szintén majdnem a háromszorosa annak a, mennyiségnek, amely a bécsi vásáron forgalmaztatott. A ló vágóhídon elfogyott 9832 darab. Ha nézem Budapest székesfőváros tejfogyasztását, akkor meg kell állapítanom, hogy teljes tejben 109,450.000 litert fogyaszt, r a havonkénti átlag 33 vágón vajfogyasztást tejre átszámítva 99 millió liter további tejet számíthatunk, ha pedig veszem a tejszíni és tej; fölt, ez tejre átszámítva további 10 millió liter tejet jelent. Ennek következtében Budapes tejfogyasztása összesen 218,450.000 liter. Ha azután a nagyvásártelep forgalmát nézem, akkor megállapíthatom, hogy baromfiéban 33.345 métermázsa, tojásban 36.618 métermázsa, — itt csak röviden meg akarom jej gyezni, hogy a 36.000 métermázsa tojás 73^í millió darab tojásnak felel meg, ha a tojást darabonként öt dekával ' számítom át, — a zöldségben 174.000 métermázsa, burgonyában 524.000 métermázsa, gyümölcsben 164.000 métermázsa, vöröshagymában 69.000 métermázsa, fejeskáposztában 72.000 métermázsa a forgalom, stb. Végeredményben 1,194.426 métermázsa portéka fogyott el. Igen t. Felsőház! Azt hiszem, ez olyan hallatlan mennyiség, hogy ebben a tekintetben semmiesetre sem lehet közömbös az, hogy milyen álláspontot foglal el a főváros önkormányzata a vásárok szabályozása tekintetében, mert a fővárost illeti meg a vásárjog és ebből kifolyólag szabályozza úgy a mezőgazdasági termékeknek, mint az állatoknak és az

? állati termékeknek árusítását azokra a portékákra 1934-. évi április hó 19-én, csütörtökön. , vonatkozólag, amelyek úgy a nyilt, mint a zárt piacon értékesíttetnek. De továbbmenőleg a székesfőváros a vásárjogából folyólag az önkormányzat keretében állapítja meg a szarvasmarha-, ló-, sertés-^ és. juh vásárok forgalmi szabályalt, kiveti a vásárdijakat, messzemenő intézkedéseket tesz a vásárok forgalmának közegészségügyi és állategészségügyi ellenőrzését illetőleg, előírja a vágóhídi rendtartást, megszabja a vágódíjakat és a marhadíjakat, saját kezelésében tartja a vágóhidakat, megállapítja és saját közegeivel intézi a húsvizsgálatot és szabályozza a detail húsárusítást. Mélyen t. Felsőház! Azt hiszem, nem kell nekem bővebben magyaráznom, mert köztudomású, hogy ezeken a vásárokon alakulnak ki azok az árak, amelyek végeredményben az egész országra irányadóul szolgálnak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Az ezeken a vásárokon lefolytatott kereskedelmi tevékenység tulajdonképpen útmutatója annak a kereskedelmi tevékenységnek is, amely a vidéken folyik, ennek következtében mindazok az intézkedések, amelyeket a főváros önkormányzata ebben a vonatkozásban tesz annyira árszabályozó hatásúak, hogy minden, ami ebben a vonatkozásban az országban történik, egyedül és kizárólag a budapesti árak után igazodik. (Ügy van! Ügy van!) Azok az árak azonban, amelyek a budapesti vásárokon kialakulnak, a magyar mezőgazdaság hozzájárulása vagy egyetértése nélkül jönnek létre, kizárólag a főváros közegeinek v a közben jötté vei s ha ehhez még hozávesszük azt is, hogy a főváros rendelkezik a Budapesti Takarék- és Vásárpénztár nevű intézmény részvényeinek többségével, akkor világos, hogy kizárólag rólunk, de hozzájárulásunk nélkül állapíttatnak meg a vásári árak, amelyek kizárólag és egyedül a főváros közegeinek közben jöttével szabatnak meg. Nem akarok foglalkozni magával a Vásárpénztárral, de nyomatékosan kívánom felhívni a szíves figyelmet arra, hogy most például az, hogy ez az intézmény működni nem tud, óriási visszahatással van az egész magyar mezőgazdaságra s különösen annak állatforgalmára. Amikor ez az intézmény működött, — hozzáteszem: úgylátszik, hogy a Vásárpénztár birtoklása igen jó üzlet, — akkor gondoskodtak arról, hogy azok a kereskedők, akik mint megfázható és megfelelő cégek szerepeltek, megfelelő pénzzel rendelkezzenek — ha nem volt elég készpénzük — abból a célból, hogy attól a mezőgazdától az áruját megvásárolhassák. Ez pedig most teljesen ki van zárva, aminek következtében az árak a vidéken hanyatlanak, mert csak olyan kezek tudnak vásárolni, akiknek megfelelő pénz áll rendelkezésükre, ezeknek pedig nem érdekük, hogy az árak emeltessenek, mert hiszen ők minél olcsóbban akarnak bevásárolni. Ismétlem tehát, az a körülmény, hogy a Vásárpénztár nem működik, a mezőgazdaságra igen nagy hátránnyal jár. (Ügy van! Ügy van!) Röviden még fel akarom említeni azt is, hogy tulajdonképpen milyen költségek merülnek fel egy marhának vagy egy hízott sertésnek Budapestre való felszállítása alkalmával és megjegyezni kívánom, hogy^ példának okáért egy 600 kilogrammos ökörnél, amelynek eladási ára 336 pengő volt, a költségek összege 90.89 pengőt tesz ki, amely költségek 40 kategóriára oszlanak fel. Négy főcsoport van, mégpedig vannak járlati költségek, szállítási költ-