Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése ségek, azután vásári költségek az eladó részére és vásári költségek a vevő részére. Talán felesleges, hogy minden egyes tételt felolvassak, azt hiszem azonban, hogy érdekelni fogja az igen t. Felsőházat, hogy százalékos arányban hogyan oszlanak meg a költségek egy-egy marhánál. A kincstári költségek 28.2, a fővárosi költségek 36.3%-ot tesznek ki, ehhez hozzá kell azonban számítanom vásári költségek címén 3.7%-ot, tehát összesen kereken 40%-ot tesznek ki, a bizományi költségek pedig 8-1 és a Máv. költségei 23.7%-ot tesznek ki. Ha pedig arányba hozom ezeket a költségeket az eladási árral, akkor a kincstári költségek 7.6, a fővárosi költségek 10.7, a bizományi díj 2.2, a Máv. költségei pedig 6.5%-ot tesznek ki. Ha pedig egy sertésnél nézem ugyanezeket a költségeket, akkor a következőt kell megállapítanom. Egy 150 kilogramm súlyú sertésnél, amelynek eladási ára 144 pengő volt, az összköltségek 34.77 pengőt tesznek ki, amelyből a kincstári költség százalékokban kifejezve 30.8, a fővárosi és vásári költségek 40, a Máv. költségei 18.2 és a bizományi díj 10.9%. Az eladási árhoz viszonyítva pedig a kincstári költségek 7.5, a fővárosi és vásári költségek 9.7, a Máv. költségei 4.4, a bizományi díj 2.6%-ot tesznek ki. Azt hiszem, ezzel világosan bebizonyítottam, hogy itt olyan felesleges nagy költségekkel vannak terhelve az egyes állatok eladási árai, hogy ebben a tekintetben minden körülmények között remédiumot kell keresni és remédiumot kell találni a magyar mezőgazdaság érdekében, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Igen t. Felsőház! Nem akarom szíves türelmüket hosszasan igénybevenni, (Halljuk! Halljuk!)' de a multheti vita alkalmával az egyik iszónok —'nem tudok most visszaemlékezni, ki tette ezt a kijelentést — azt mondotta, hogyha a most szőnyegen lévő törvényjavaslat életbeléphetne, akkor a polgármester úr olyan hatáskö-rhöz jutna, amely lényegesen nagyobb, mint a legnagyobb bank vezérigazgatójának hatásköre. En a magam részéről és a magyar mezőgazdaság javára ezt szeretném, mert azt hiszem, hogy egy ilyen hatáskörbe kerülő polgármester, aki ugyanazzal a horizonttal rendelkezik, mint egy nagybank vezérigazgatója, fel fogja ismerni azokat az anomáliákat, amelyek a magyar mezőgazdaság felé ebben a vonatkozásban fennállanak és tőle telhetőleg mindent el fog követni abban a tekintetben, hogy ezek az anomáliák kiküszöböltessenek és ezért a magam részéiről a törvényjavaslatot a magyar mezőgazdaság érdekében az általános tárgyalás folyamán a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Hoepfner Guido ő méltósága. Hoepfner Guido: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! A mai rendkívül nehéz gazdasági viszonyok és súlyos megélhetési lehetőségek közt csak örömmel üdvözlöm azokat a törekvéseket, amelyek megtakarításokat óhajtanak elérni, amelyek a főváros igazgatását egyszerűbbé, könnyebbé, gyorsabban mozgóvá kívánják tenni, mert ezáltal a polgárság terhein lényeges könnyítések történhetnek s ezért előrebocsátom, hogy én a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. A részletekhez azonban lesznek megjegyzéseim és bizonyos kéréseim, amelyeknek figyelembevételét fogom 19Bk. évi április hó 19-én, csütörtökön, lil kérni akkor, amikor a miniszter úír ő excellenciája a tervezetet, a végrehajtási utasításokat ki fogja dolgozni. ) Amikor a főváros igazgatásának átalakításáról van szó, természetesen a modern kor követelményei veendők figyelembe, amelyek kapcsán két tényező nem küszöbölhető ki: az egyik az egyéni felelősség megállapítása az igazgatásban, a másik pedig a szakszerűségnek, a szaktudásnak mentől erőteljesebb mértékben való érvényre juttatása. Az egyéni felelősség a szaktudástól nem választható külön^ mert egyéni felelősséget csak attól lehet kívánni, akinek megfelelő szakértelme van. A törvényjavaslat bizonyos kezdeményezést mutat itt az egyéni felelősség megállapításában, igaz, hogy csak a legfelsőbb vezető pozícióval kapcsolatban, de remélem, hogy a végrehajtási utasításban, avagy a tervezetben ez ki fog terjesztetni, mégpedig természetszerűen az ügyek súlyossága, értéke szerinti csoportosítással kapcsolatban és a megfelelő hatáskörök szoros meghatározásával. Örömmel üdvözlöm az ígért megtakarításoj kat. Természetszerűen szupponálom, hogy ezek a megtakarítások nem a beruházások, vagy a tisztviselők javadalmazásának csökkentéséből fognak adódni, nem abból vannak terybevéve, mert ez merőben ellenkeznék a mostani gazdasági helyzetben azokkal a törekvésekkel, amelyek abban nyilvánulnak, hogy az általános fogyasztóképesség emeltessék. A megtakarítások ne a munkalehetőségek leállításával eszközöltessenek, mert hiszen éppen az a bajunk, hogy a magángazdaság ma munkaalkalmakat nem nyújt elegendő számban és felfogásom szerint, amikor a magángazdaság ezeket a munkaalkalmakat nem nyújtja, a közületeknek, elsősorban az államnak és a fővárosnak, meg a városoknak kötelessége pótlóan közbeugrani és ezeket a munkalehetőségeket nyújtani, hogy az életlehetőség folytonosságában zavarok ne következzenek be. Mélyen t. Felsőház! Ma olyan meddő időket élünk, amikor a munkalehetőség lendítő kereke feltétlenül kimozdítandó a holtpontból. Erre nem alkalmas és nem képes egyedül a magángazdaság, erre csakis a közületek képesek. Mert sohase feledjük el, hogy a munka ad életet, a munkaleállítás halált jelent, halált az egyénnek, halált a városi közületnek és halált a nemzet nek, ettől pedig Isten óvjon bennünket. Nekünk tehát mindent el kell követnünk, hogy a munka megindíttassék, mégpedig minél nagyobb mértékben. És ezért tiltakoznék az ellen, ha a szándékolt megtakarítások a 'beruházások, vagy a tisztviselői javadalmazások csökkentésével lennének tervbevéve. De igenis megtakarítások elérhetők, mégpedig a feladatkörnek minél szakszerűbb, észszerűbb elvégzése útján, mert méltóztassanak elhinni, hogy nem képzelhető el nagyobb pazarlás, mintha szaktudás nélkül, nem szakszerűleg végeztetnek el ilyen közületi munkálatok, amelyek a polgárságot óriási mértékben terhelik. Munkafeladatok szerencsére vannak bőven. Bőven vannak országos viszonylatban és városi viszonylatban is. Csak némelyikre óhajtok rámutatni. Országos viszonylatban: országutak építése, erdősítés, fásítás, telepítés, tagosítás, vízvezeték, csatornák építése, villamosítás, amihez minden anyag itthon is van, amiből nem kell importálnunk semmit; fővárosi viszonylatban pedig a régi elavult, egészségellenes, csákányra teljesen megérett lakásoknak és házaknak lebontása és kicserélése újakkal. 22*