Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés felsőházának 54.- ülés lett fog a vétójog gyakoroltatni, vagyis csak akkor, ha olyan egyéneket választanának meg polgármestereknek, akiknek kormányzati irányzata a legfőbb állami érdekekkel ellentétben áll, illetőleg azokat veszélyezteti. A törvényjavaslat a közgyűlés tagjainak, létszámát csökkenti, mégpedig lényegesen csökkenti. Nem tudom felfogni és belátni, hogy mi ennek az oka. A mostani taglétszám nem olyan nagy, hogy emiatt nem lehetne nyugodtan megtartani a közgyűléseket. Nem volt é tekintetben soha sem zavar és én éppen azért, mert az autonómia gondolatát szeretem és tisztelem, figyelmeztetem a mélyen t. Felsőházat és erre a pontra irányítom a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának figyelmét is, hogy tökéletesen igaza «volt boldogult Concha tagtársunknak, a politikai tudomány nagymesterének, amikor azt mondotta, hogy az állam, mint erkölcsi viszony, teljesen csakis az önkormányzat mellett létezik, mert az önkormányzat adja meg a polgárok nagy számának azt a lehetőséget, hogy napról-napra mutassák meg tettekben az ő hazaszeretetüket, amikor azt a kényszert, amelyet az állam akar az egyénekre gyakorolni, úgy tüntetik fel, mint hogyha önön maguk gyakorolnák és eszközölnék. Helyesnek fogadom el a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a törvényhatósági bizottságnak azok a tagjai, akik szakszerűség címén foglalnak helyet a törvényhatóságban, szavazati joggal is bírjanak. Nem is képzelhető el egy törvényhatósági közgyűlés úgy, hogy egyes tagjai szavazhatnak, más tagok pedig a szavazati jogtól 'meg legyenek-fosztva. Ami az érdekképviseleteket illeti, e tekintetben nézetemet kifejtettem az 1930. évi törvényalkotás alkalmával, de most újra kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy nem tartom helyesnek a törvénynek azt a rendelkezését, hogy a törvényhatósági közgyűlés válassza,, meg az érdekképviseletek köréből az illető tagokat.-Maguknak az érdekképviseleteknek kell küldeniök a tagokat a törvényhatóságba. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen itt van a felsőházi törvény. Én is érdekképviselő vagyok, érdekképviselet alapján jutottam ide, nem a Felsőház választott, hanem Budapest összes ügyvédi kamarái küldöttek ki. Ugyanez a gondolat van itt is a törvényhatósági bizottságnak, a fővárosnak a kérdésében. Most rá fogok térni a főpolgármester rendkívüli hatalma kiterjesztésének kérdésére. Meg kell állapítanom, hogy ez a 27. § és az abban foglalt intézkedések nemcsak mélyen belenyúlnak az autonómiába, hanem az autonómiát bizonyos irányban, bizonyos területen felfüggesztik és megsemmisítik, de csak bizonyos irányban, t. i. olyan kérdésekben, amelyek a budget-vel kapcsolatosak, amelyek a takarékosság elvét vannak hívatva érvényre juttatni és olyan kérdésekben, amelyeknél a közigazgatásban a helyes, okszerű racionalizálást akarják keresztülvinni. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy az autonómia és az autonómia egyes tagjai a helyi politikai befolyásoknak vannak alávetve- Megállapítja továbbá, hogy a pártérdekek és a párttusakodások lehetetlenné teszik, hogy az autonómia olyan gyorsan és hatályosan működjék ezekben a kérdésekben, mint ahogyan azt a belügyminiszter felfogása szerint az állam, illetve a főváros érdeke megkívánja és éppen ezért kijelenti, hogy: ezekben a kérdésekben átmee 193 k. évi április hó 13-án, péntek&n. 129 neti időre mellőzni volt kénytelen a jelzett irányzatokban az autonómiát. Vizsgáljuk meg, mélyen t. Felsőház, hogy a törvényjavaslatnak f ez a 27. §-a és ennek tartalma alkotmánysértést követ-e el, vagy pedig nem? Meg kell állapítanom, hogy a főváros alkotmányvédői hatásköre továbbra is érintetlen marad. Meg kell állapítanom, hogy hitem és felfogásom szerint a 27. § belső tartalma nem közjogi, nem alkotmányjogi jelentőségű, hanem gazdasági; gazdasági tartalommal van megtöltve a 27. § és ezt a felfüggesztést csak parcialiter éppen ezekre a gazdasági kérdésekre akarja keresztülvinni. Tegnap Baltazár püspök úr ő nagyméltósága azt mondotta, hogy Budapest székesfőváros municípiuma alkotmányvédői hatáskörétől meg lesz fosztva, egy fő alkotmánybástya háttérbe lesz szorítva. Szükséges, hogy megállapítsuk azt, hogy a vármegyéknek és általában véve a municípiumoknak létesítése alkotmányvédelmi szempontból történt-e, vagy pedig más szempontokból. Nem egy törvény, hanem a törvényeknek nagy tömege és a kifejlődött jogszokás mutatja, hogy Szent István idejében, aki a vármegyéket létesítette, a vármegyék teljesen centralisztikus irányú alakulatok voltak. Később a Vegyesházból eredt királyok alatt nagy iramban folytonosan növekedett és növekedett a municípiumokiban az alkotmányvédői szerep és hatáskör, egyrészt azért, mert idegen házbeli uralkodók voltak, akik családi politikát követtek és akik a nemzet erejét nem öncélnak, hanem eszköznek tekintették; másrészt azért, mert folytonosan harcban állottunk a törökkel, Mohács után három részre oszlott az ország, mert az oligarchia megnőtt, mert országgyűléseket tartani nem lehetett, mert az országgyűlésnek nem volt annyi ereje és képessége, hogy az alkotmányvédelmet keresztülvihette volna: átcsúszott, áthelyeztetett ez az alkotmányvédelmi jog és kötelesség a municípiumok hatáskörébe. Ma, amikor nem kell attól tartani, hogy bekebeleznek bennünket egy nagy monarchiába, amikor önállóságunk és függetlenségünk biztosítva van, amikor a magyar kormány nemzeti kormánynak vallja magát és a magyar nemzeti önállóságot főprogrampontnak tűzi ki, nincs arra szükség, hogy mi a municípiumokban alkotmányvédelmi intézményeket lássunk, noha még egyszer ismétlem, hogy ezeknek politikai hatáskörén ez a törvényjavaslat abszolúte semmi változást nem idéz elő. Kettős hatáskört adott az 1930:XVIIL te. ennek a törvényhatóságnak: egyrészt politikai hatáskört, másrészt pedig közigazgatási hatáskört. A politikai hatáskör érintetlenül maradt, a közigazgatási hatáskörben pedig a 27. §-ban említett három pontnak a szem előtt tartásával .történt az autonómia felfüggesztése. Nem^ oszthatom^ tehát egyáltalában Baltazár Dezső Ő nagyméltóságának tegnap itt tett kijelentését, amidőn azt mondotta, hogy a törvényjavaslat a magyar alkotmány történelmi szabadsága jogállományának károsítását leszalkalmas előidézni és hogy az alkotmányos szabadság védőbástyáinak egyik legnagyobbikát kívánják itt megbénítani. En a törvényjavaslatban semmiféle politikumot nem látok és nem tudok felfedezni. Látom azt, hogy a belügyminiszter kényszerhelyzetben van és azt mondja: én nem tudom azt a racionalizálást, stb. keresztülvinni az auto-