Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-54

128 Az országgyűlés felsőházának 5% ülé\ ban szükséges. Ká kell térni a kormány felügyeleti és ellenőrző hatalmára. Nem volt olyan fővárosi törvény — és nem is képzelhető, — amelyben a kormány ne tartaná fenn a maga jogát a felügyelet és ellenőrzés szempontjából, hiszen az autonóm testületek nem államok az államban. Amikor tehát a számszéki intézményt ki akarják fejleszteni, akkor tulajdonképpen esak hatékonyabb módon kívánják gyakorolni a felügyeleti és az ellenőrzési jogot. Szükségesnek mutatkozik, ^ hogy jogi, műszaki, könyvvizsgálati és részben számvevőségi képesítéssel bíró egyénekkel egészíttessék ki ez a számszék. Itt azonban felkérem a tisztelt belügyminiszter úr ő nagyméltóságát arra, hogy úgy reorganizáljon és úgy csinálja meg a dolgokat, hogy ez új költségbe ne kerüljön, hogy ne állítsanak fel megint hivatalnoki sereget azon a címen, hogy ez jogi, műszaki, stb. szempontból szükséges. Sokan az autonómia sérelmét látják abban, hogy a belügyminiszter nevezi ki ezeket a szerveket. Ha a kormány hathatós ellenőrzést és hathatós felügyeletet akar gyakorolni, akkor gondoskodnia kell arról, hogy azok a szervek éppen az ő közegei legyenek. Ha az autonómia fogná kiküldeni vagy megválasztani ezeket az ellenőrző szerveket, akkor valóban nem lehet meg a garancia arra vonatkozólag, hogy ez az ellenőrzés hatályosan és rite keresztül fogna vitetni. A belügyminiszteri kinevezés tehát a függetlenség szempontjából feltétlenül szükséges. Az üzemek reorganizációjára vonatkozólag a törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy megszünteti az üzemi igazgatóságokat és azok helyébe üzemi választmányokat létesít, a felelősséget határozottan és kifejezetten az üzemi igazgatóra és polgármesterre hárítja. Az üzemi választmányoknak konzultatív, felvilágosító és tanácsadó hatalmuk lesz, decernáló képességük azonban nem és hogy az önkormányzati elv itt sérelmet ne szenvedjen, az az intézkedés van a törvényjavaslatban, hogy amikor a közgyűlés az üzemek budgetjét tárgyalja, megállapítja azokat az elvi jelentőségű szempontokat is, amelyek mellett az üzemek^ vezetendők és ezen, a közgyűlés által megállapított elvi szempontokat fogja a gyakorlati életben a polgármester az illető üzemeknél megvalósítani. A nagyobb ellenőrzés szempontjából a törvényjavaslat fenntartja magának a jogot, hogy a belügyminiszter miniszteri biztosokat vagy kormánybiztosokat küldhet az üzemekhez. A szavakkal való játék, hogy miniszteri biztosnak nevezem-e vagy pedig kormánybiztosnak a kiküldötteket, a lényeges az, hogyha ellenőrzés szükséges, akkor az ellenőrzés megtörténjék mégpedig úgy, hogy olyan közegek állíttassanak oda, akik ellent fognak mondani olyan intézkedéseknek, amelyek akár törvénybe vagy más jogszabályba ütköznek, akár pedig az államnak vagy a fővárosnak érdekeit , sértik. Áttérek most a főpolgármester kreálásának kérdésére. Őszintén megvallom, jobban szerettem volna, ha ebben a kérdésben változás nem történik és marad minden úgy, amint az 1872. évi XXXVI. te, meg az 1930:XVIIL te, előírja, hogy tudniillik a törvényhatóság a kormany által kijelölt három egyén közül .választja a főpolgármestert. De lényegileg nincs tulajdonképpen különbség, hogy kineyezik-e^ a főpolgármestert, vagy pedig fenti módon választe 193A. évi április hó 13-án, péntek&n. ják. Nincs különbség azért, 'mert nem lehetett 'megválasztani főpolgármesternek eddig sem olyan egyént,^akit a kormány nem kandidált. A gyakorlati élet pedig azt mutatta, hogy mindig megválasztották főpolgármesternek azt, akit első helyen kandidált a kormány. A főpolgármesternek részint a törvényhatóságban volt gyökere, éppen e választás folytán, részint pedig az állami hatalomnak volt exponense, azok a gyökérszálak azonban, amelyek az autonómiához, a törvényhatósághoz fűzték, sokkal gyöngébbek voltak, mint azok a kapcsolatok, amelyek a kormányhoz fűzték. Az 1930:XVIII. te, szemben az 1872. évi törvénnyel, úgy intézkedett, hogy a megválasztott főpolgármestert a belügyminiszter indítványára állásától bármikor fel lehetett menteni. Az 1872. évi törvény pedig azt mondotta, hogy megválasztják hat évre, ott időközi felmentésről nem volt szó. Az 1930:XV1II. te ezt az időközi felmentési lehetőséget is megadja, igazán nem látofci tehát különbséget aközött, hogy kinevezik-e a főpolgármestert, vagy pedig hármas jelölés alapján megválasztják. Hogy a törvényjavaslatnak a főpolgármester kinevezésére vonatkozó ezek a rendelkezései sértik az autonómiát, azt maga a törvényjavaslat indokolása sem tagadja, sőt világosan beismeri. Azt mondja (olvassa): »Nem lehet mindig a legtágabb autonómiai berendezkedést egészségesnek tartani akkor, amikor világvárosok fejlődéséről és fejlődési folyamatának fenntartásáról van szó«. A törvényjavaslat megindokolja, hogy miért intézkedik így. Azt mondja, hogy szükségesnek és indokoltnak tartja azt, hogy a centrális központi hatalom ebben a pontban is^ erősíttessék, azért, mert a főváros adminisztrációjának kérdése nemcsak a fővárosnak kérdése, hanem az országnak kérdése is. Tisztában van tehát a törvényjavaslat azzal, hogy az adott viszonyok és körülmények között itt az autonómiába erős belenyúlás történik. Az is kétségtelen, hogy gazdasági és kulturális szempontból olyan erős érdekkapcsok vannak a főváros és a vidék között, hogy nem lehet rossz néven venni a kormánytól és a 'belügyminisztertől, ha aggódó figyelemmel és megfelelő módon akarja ellenőriztetni azt, hogy mi történik a főváros vagyonával, mi történik a fővárosban felhalmozott egyéb nagy erkölcsi értékekkel. A törvényjavaslat ezt nyíltan és világosan megmondja. Az 1930:XVIII. te úgy állította^ oda a főpolgármestert, hogy ő közvetítő a főváros és a kormány között. Ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy nem közvetítő, hanem a kormány közege, a végrehajtóhatalom exponense és szükségesnek tartja a változott gazdasági és egyéb viszonyok következtében, hogy a végrehajtóhatalom a főpolgármester személyében képviseltessék. A polgármestert és az alpolgármestereket továbbra is a munieipium, a közgyűlés választja. A választás azonban nem hatályos, csak akkor válik hatályossá, ha az államfő jóváhagyja, vagyis, ha a vétójogot nem gyakorolja. Ez is az autonómia körébe való benyúlást jelent és én közjogi aggodalmaimat ezirányban csakis akkor oszlattam el, amikor fontolóra vettem azt, hogy ez a vétójog magának az államfőnek adatik meg és így biztosíték van arra, hogy csak az állam érdekében fog gyakoroltatni és másodszor, amikor olvastam a Képviselőház közigazgatási és közjogi bizottságának a jelentését, amelyben egészen világos ígéret tétetett arra, hogy csak a legritkább esetekben és. komoly indokok fennforgása mel-