Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-54
Az országgyűlés felsőházának 5U. ülés e nálásáról volt szó, a szuverenitás szempontjából és közjogi szempontból is. Most, amikor felmerül az a kérdés, hogy a székesfőváros gazdasági ügyei alaposan rendeztessenek, hogy helyes racionalizálás vitessék bele a főváros óriási közigazgatási apparátusának szabályozásába, amikor a takarékossági elvet itt is meg akarják valósítani, nem csodálatos, ha az autonómiának bizonyos határok szabatnak. Mélyen t. Felsőház! En a törvényjavaslatot tisztán és kizárólag abból a szempontból fogom hírálat tárgyává tenni, hogy sérti-e ez a törvényjavaslat az autonómiát, ha igen, milyen mértékben és lehet-e azt mondani, — amivel találkoztunk a közvéleményben, a sajtóban, a képviselőházi tárgyalásokon, de itt a Felsőházban is, — hogy ezáltal el van kobozva az autonómia s hogy alkotmánysértéssel állunk szemben. Baltazár püspök úr ő nagyméltósága tegnap annak a felfogásának adott kifejezést, hogy ez a törvényjavaslat a szabadságjogokat veszélyezteti. En nem osztozkodom ő nagy méltóságának ebben a felfogásában, mert ebben a törvényjavaslatban semmiféle politikumot nem látok és semmiféle politikai tendenciát nem tudok felfedezni és nem osztozhatom ő nagyméltóságának abban a felfogásában sem, hogy Magyarországon a szabadságjogokkal, az alkotmánnyal nem jól áll a dolog. Felhívom a mélyen t. Felsőház figyelmét arra, hogy nézzünk egy kicsit körül. Mert mit tapasztalunk 1 ? Azt tapasztaljuk, hogy más államokban diktatúra van, más államokban forradalmak, forradalmi mozgolódások vannak, itt Magyarországon ellenben megtartottuk ősi alkotmányunkat, ragaszkodtunk ahhoz, akarunk is ragaszkodni a jövőben is, itt rend és nyugalom honol s a legnagyobb baj az, hogy financiális és gazdasági krízisben élünk. Ez azonban világjelenség, ezért felelőssé nálunk nem lehet tenni senkit. Azt a matériát, amelyet ez a törvényjavaslat feldolgoz, három csoportba fogom sorozni. Egyik csoportban azokkal a kérdésekkel akarok foglalkozni, amelyek nézetem és hitem szerint az autonómiát egyáltalában nem sértik, sőt talán még alátámasztják. Ide sorolom a törvényhatósági tanács eltörlésének kérdését, ide sorolom a számszéki szervezetek kiépítésének ügyét és az üzemeknek reorganizációját. A második csoportban foglalkozni fogok olyan kérdésekkel, amelyek az én nézetem szerint is már belenyúlnak az autonómiába. Itt van a főpolgármester kinevezésének kérdése, a polgármester és az alpolgármesterek megválasztásánál a vétójog és a törvényhatóság tagjai számának leszállítási kérdése. A harmadik csoportban végül foglalkozni fogok a sokat említett 27. §-al, illetőleg azzal a rendkívüli hatalommal, amellyel ez a törvényjavaslat a főpolgármestert akarja felruházni költségvetési kérdések, racionalizálási kérdések és takarékossági kérdések megoldásának keresztülvitele szempontjából. Tudjuk azt, hogy a városi tanács az 1930. évi XVIII. te meghozatala előtt tisztviselőkből állott. Ez volt az úgynevezett »tekintetes tanács«. Ennek a tanácsnak kollektív felelőssége volt. Az 1930 : XVIII. te. megszüntette ezt a tanácsi intézményt és azt mondotta: En két dolgot akarok: egyrészt, hogy a polgármesternek és a vezető tisztviselőknek egyéni felelőssége kiépíttessék és erősen alátámasztassék, másrészt pedig tehermentesíteni aka193 k. évi április hó 13-án, péntek&n. 127 rom a törvényhatósági közgyűlést egyes ügyektől és éppen ezért létesítem a törvényhatósági tanács intézményétEzek a feltevések, amelyekből kiindulva létesítették 3 törvényhatósági tanácsot, azonban nem váltak be, csak egy dolog történt, hogy mentésittetett a közgyűlés, mert az ügyeknek nagy tömegét — merem mondani, majdnem az összes közérdekű ügyeket — elvitték a közgyűlés hatásköréből és a törvényhatósági tanács hatáskörébe utalták. A törvényhatósági tanács volt tehát az a fórum, amely a főváros legfontosabb ügyeit intézte el és ahol a legfőbb hatalom összpontosult. A törvényhatósági tanácsnak ilyetén szervezete mellett előállott az az állapot, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai között megosztás történt. Voltak olyan törvényhatósági bizottsági tagok, akik a pártoknak akaratából részesei voltak, tagjai voltak a törvényhatósági tanácsnak, tehát résztvettek a legfőbb hatalom dirigálásában és voltak olyanok, akik ugyancsak a pártok szuverén akarata folytán oda nem bocsáttattak. Már magában véve az, hogy egy ilyen megkülönböztetés, ilyen megosztás lehetséges és elképzelhető, mutatja azt, hogy ez az intézmény nem helyes. Meg kell állapítani azt, hogy a polgármesternek és a vezető főtisztviselőknek egyéni felelőssége abszolúte nem domborodott ki, hanem párturalom keletkezett a törvényhatósági tanácsban. A törvényhatósági tanács tagjai a törvényhatóság közgyűlése által választattak és mint a pártok exponensei küldettek oda. Ripka Ferenc ő méltósága tegnap kifejtette azt, hogy nem baj, ha párturalom van a törvényhatósági tanácsban is, mert a párturalom csak akkor ártalmas s akkor veszélyes az ő nézete szerint, ha -hatalmi célok felé tör. Kérdem azonban, ismertünk-e mi már pártokat, amelyek nem törekedtek a hatalomra, amelyek nem akarták hatalmi körüket folytonosan tágítani és tovább tágítani? Igaza van az indokolásnak, amikor expressis verbis azt mondja, hogy a törvényhatósági tanácsban pártbefolyás alá került a tisztviselői kar is. Es én hozzáteszem, hogy a pártbefolyásnak a fennforgása mellett intéztettek el az adminisztratív természetű ügyek is. Tisztában vagyok azzal, hogy sem az országos politikából, sem a városi politikából a pártokat kiirtani nem lehet, de kellő mederbe kell terelni azokat, vagy legalább is olyan állapotokat kell teremteni. hogy fontos, közérdekű, a fővárost érdeklő ügyek tekintetében ne történhessenek meg intézkedések, amelyek pártszempontokkal kapcsolatosak, illetve, hogy a pártok ne akadályozhassanak meg olyan szükséges intézkedéseket, amelyeket a főváros érdeke és a polgárság érdeke megkíván. Nézetem szerint tehát helyes, hogy a törvényhatósági tanács megszűnik. Ettől három dolgot várhatunk: várhatjuk azt, hogy a vezető szerep ismét a törvény hatósági közgyűlés körébe fog áthelyeződni, várhatjuk a polgármesternek ésatöbbi vezető tisztviselőnek az egyéni felelősségét és várhatjuk azt, hogy bizonyos korlátok közé szoritodik a pártbefolyás és a párturalom. Az autonómia szempontjából teljesen mindegy, hogy van-e törvényhatósági tanács. Mert azt az agenda-kört, amelyet ma a törvényhatósági tanács végez, a jövőben végezni fogja a közgyűlés és a polgármester, már pedig a közgyűlés is és a polgármester is egy nagy autonóm és elsőrangú autonóm szerv. A számszék szervezetének kiépítése való19*
