Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-53
122 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése feladatának. Érdektelenül beszélek, nem voltam tagja a törvényhatósági tanácsnak. Azt hiszem tehát, hogy csak olyan rövid idő alatt eltemetni egy intézményt, anélkül, hogy láttuk volna, hogy életképes-e az, vagy ki tudj f a-e fejteni az ő hivatását, nem szabad, főleg akkor, amikor ezekben a nehéz időkben nem ültetünk helyébe mást, !ha csak helyébetettnek nem tekintjük a polgármesteri hatalmat, amely már eddig is úgyis olyan nagy volt, hogy alig volt képes egy ember annak a feladatnak megfelelni. Nem tudom, hogyan képzeli el a kormány, hogy honnan fogja venni a polgármestert és a főpolgármestert. Ha körülnézek az országban, — ezzel nem akarom kicsinyelni a közigazgatás terén működő embereket, — megállapítani kívánom, hogy nem igen fog olyan akadni, aki ezt az elképzelt hatáskört, amikor minden napnak csak 24 órája állhat a legjobb esetben neki is a rendelkezésére, be fogja tudni tölteni. Hiszen,, ha csak a közigazgatást kellene annak a polgármesternek intéznie, akkor talán még lehetne róla beszélni, de az összes gazdasági, az öszszes üzemi kérdéseket is a polgármester rendelkezésére bízni és mintegy diktatórikus hatalommal felruházni, úgyhogy a mellette levő szakbizottságok is legfeljebb csak véleményező testületek és az üzemi tanácsok is legfeljebb csak meghallgathatók bizonyos kérdésekben, ez, mondom, az Ubermensehek varasára és kívánására mutat, amit egyrészt nem túdök elképzelni, másrészt pedig nem tartóm helyesnek, ha törvényhozási alkotások ilyen Ubermenschekre vannak felépítve. Egy esetben megértem. Ha a kormány azt is mondotta volna, hogy ezt a polgármesteri hatalmat azonban meg fogja osztani és azt mondaná, hogy a közigazgatásban, az árvaszéki ügyekben, bizonyos üzemi ügyekben, bizonyos vagyoni kérdésekben pedig oda fog állítani külön-külön egy-egy személyt, aki saját egyéni, anyagi, erkölcsi és jogi felelőssége mellett ezekben a kérdésekben önállóan intézkedik. De amikor egy embert tesz felelőssé, akinek ennekfolytán az adott viszonyok közt nem is lehet nagy átfogó ideje, még ha a képességei meg is volnának, nem tartom helyesnek a kiinduló pontot, amelyet ez a_ törvényjavaslat magáévá tett. A, másik nagy kérdés, szabad-e novellát alkotni olyan törvényről, amely már magában is egészen új térre tért át a közigazgatásban és a közigazgatási vagyon kezelésében és amely törvény még nem is tapasztaltatott ki, hiszen ezidőszerint még az üzemekre vonatkozó része életbe sem lépett, mert hiszen a vonatkozó szabályok nem adattak ki. Es ha így áll a dolog, szinte minden tárgyilagosság mellett sem tudom elképzelni, mi lehet az az indok, amiért ezt az életbe sem léptetett törvényt mégis módosítani kell. A^ kormány ebben a törvényjavaslatban három részre oszthatóan csoportosította a módosítást. Az első a közigazgatási rész, a második az üzemi rész v a harmadik az átmeneti intézkedések a főváros pénzügyeinek: szanálására. Ami a közigazgatás^ intézkedésekre vonatkozik, ezekre jórészben mar rámutattam. Csak két fontos tételt kell kiemel- ! nem: az egyik a főpolgármester kinevezése, a másik pedig a tanács eltörlése következtében a polgármesteri hatáskör kibővítése. őszintén megvallva, ha csak arról volna szó, hogy a főpolgármester ezután kineveztessék az államfő által és neki ugyanazt a 'hatás193^. évi április hó 12-én, csütörtökön. kört fogják megadni, ami a főispánoknak a törvényhatóságok ellenőrzésére vonatkozóan megvan, annál kevésbbé emelnék ez ellen szót, mert hiszen eddig is voltaképpen nem történik más, mint az államfő által kijelölt három személyből egyet választunk, de nem is választhatnánk mást, mint csak azt az egyet, mert a másik kettő rendesen visszalép. Ennélfogva eddig .is úgy van, hogy voltaképpen kinevezett főpolgármester van. De különben is, egészen nyíltan megmondom, semmiféle közjogi akadályát nem látnám annak, hogy ebben a tekintetben az államfő hatalma teljesen érvényesüljön. De ezért törvényjavaslatot előterjeszteni, amelyben egyúttal egészen más dolgok is tárgyaltatnak, nem szükséges. Ami a tanács eltörlését és a tanácsi hatáskor megosztását illeti, erről már voltam bátor szólni. Őszintén megvallva, a mai törvény tárgyaléeakor és már a bizottságban is gyakorlati meggyőződésem alapján azt javasoltam, hogy ez a tanácsi rendszer tartassék fenn változott formában úgy, mint az az életben jól, gyakorlatilag be is válhat. A részletes tárgyalás során ezt az^ indítványomat leszek bátor fenntartani; leszek bátor fenntartani már csak; az elvi álláspontnál fogva is, mert meggyőződésem, hogy még ugyanez a belügyminiszter úr vissza fog térni arra a rendszerre, ha talán változtatott alakban is, amelyet most a törvényjavaslat 3. §-ában eltöröl. Ami a hatásköröket illeti, mélyen t. Felsőház, csak szomorúan látom, hogy egy bizonyos retrograd lépés történik azzal, hogy a törvényhatósági bizottságnak aprólékos ügyekben megint olyan nagy hatásköre lesz, hogy ezek miatt az aprólékos ügyek miatt a folytonos ülésezések folytán ott majd nem lehet komoly tárgyalást végezni; de szomorúan látom azt is, hogy az autonómiától elvonatik saját dolgainak intézése azáltal, hogy nem lesz egy átfogó, erős, a fővárosból kinövő gazdálkodási és közigazgatási irányzat, mert hiszen az egyeduralmi polgármesternek a működése, még ha őt választja is a törvényhatóság, nem lehet annyira a népből jött és nem lehet annyira ellenőrizni az érvényesülő befolyást, mint a régi tanácsrendszer, vagy éppen az új tanácsrendszer mellett. A törvényjavasiát intézkedéseinek másik csoportja az üzemekre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Voltam bátor rámutla'tni arra, hogy az üzemek kérdésében még az eddigi törvény, amelyet most hatályon kívül helyezünk, voltaképpen életbe sines léptetve. Ripka ő méltósága előadásában rátért az üzemek kérdéseire is és kimutatta, hogy milyen nagy eredményeket értek el az üzemek. En erről nem kívánok beszélni. Eá kívánok azonban mutatni arra, hogyha most a kormány azt gondolja, hogy egy törvényjavaslattal kell jönnie azért, mert az üzemi kérdésben a főváros működése nem volt megfelelő, ne méltóztassék rossznéven venni, ha ezt a hibát egyenesen a belügyminisztériumra vagyok kénytelen visszahárítani, mert a törvényhatóság ülésein én voltam szerencsés elnökölni, igenis megtette előterjesztését, de á belügyminiszter úr ebben a kérdésben rendelkezéseket még ki sem adott. Ha a belügyminisztérium annakidején megszívlelte volna azokat á javaslatokat, amelyeket a mi 1932 október 21-iki kelettel beterjesztett jelentésünk alapján' a törvénvhatóság közgyűlése egyhangúlag magáévá téve előterjesztett, és ha főleg
