Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése keresztülvitte volna jelentésünk 11. és 12. pontját, abban az esetben a dolog neon is kerülhetett volna oda, hogy mi most az üzemi kérdésekről tárgyaljunk. Mi jelentésünk 11. pontjában jelentettük, hogy a bizottsági vizsgálatok során az anyagbeszerzést, az anyagkezelést, valamint a pénzkezelést illetőleg olyan különféle rendszereket tapasztaltunk, amelyeket fenntarthatóknak nem tartunk, ennélfogva javasoljuk, hogy az anyagbeszerzés és az anyag- és pénzkezelés a modern kereskedelmi követelményeknek megfelelően egységes szabályozás alá vonassék. Hol van a rendelkezés, amely ezt elrendelte, hol van a döntés, amely módot adott arra, hogy ezt bevezessük és hol van az az erős kéz, amely a törvényhozási felhatalmazás alapján, amely az 1930. évi XVIII. törvénycikkből önként folyt, ezeket tényleg keresztülvinné? De a következő pontban igenis rámutatunk az üzemek személyzeti státuszának, az üzemi fizetéseknek, valamint a nyugellátások mielőbbi egységes rendezésének szükségességére. Erre azonban megint nem kaptunk miniszteri rendeletet. Ha azt akarjuk, hogy a törvény tényleg hatályosulj

on és a régi törvénnyel szemben az új törvényben tényleg megadtuk a kormánynak azt a rendkívüli jogot, amelyet a törvény 92. és következő szakaszai biztosítanak, hogy hatékonyan belenyúljon a főváros ügyeinek rendezésébe, — s a főváros mindig csak köszönettel veszi, ha ilyen támogatásra talál, — akkor erre a kormányintézkedésre van szükség. Nem arra van szükség, hogy törvényt alkossunk, hanem arra van szükség, hogy a törvényt végrehajtsuk, hogy a kormány éljen az ő törvény adta jogával, de — bocsánatot kérek, ne méltóztassék kitanításnak venni — arra van szükség, hogy a kormány éljen az ő tör vény adta kötelességével is. (Helyeslés a középen.) Legyen szabad erre különösen egy újabb esettel kapcsolatosan rámutatnom. Az 1930 : XVIII. törvénycikk 95. §-a rendelkezik a főváros költségvetéséről éft a belügyminiszternek ezzel kapcsolatos jogáról és szerény nézetem szerint kötelességéről is. Az 1934. évi költségvetéssel kapcsolatosan a belügyminiszter 1934 március 26-án adta ki a költségvetésre vonatkozó leiratát, amelyben azt írja: »a költségvetésre, valamint a fellebbezésekre nézve elhatározásomat külön fogom közölni.« A törvény úgy rendelkezik, hogy a miniszter az év végéig a költségvetés jóváhagyása tekintetében határoz; ha nem határozna, akkor a következő év március végéig a főváros az előző évi költségvetés alapján jár el; ha a belügyminiszter nem hagyja jóvá a költségvetési felterjesztést és új költségvetés benyújtására kötelezi a fővárost, ezt olyan időben kell megtennie, hogy az március végéig jóváhagyható legyen; és ha a belügyminiszter március végéig nem nyilatkozik, abban az esetben az a költségvetés jóváhagyottnak tekintendő. A belügyminiszter úr, akiről egyébként azf tapasztaltam, hogy tényleg a törvénytisztelet alapján áll és igazán nem mondhatom, hogy egyéb kérdésekben azt láttam volna, hogy a törvénnyel ellenkező rendelkezéseket ad ki, csodálatosképpen egészen március 26-ig nem nyilatkozott a beterjesztett költségvetésről és akkor is azt mondta: erről majd később fogok nyilatkozni, holott nyilvánvaló, hogy a törvény 95. §-a hetedik pontjának utolsó mondata azt mondja ki, hogy ilyen körülmények között április 1-től kezdve jogerős a költségvetés akkor is, ha a FELSŐHÁZI NAPLÓ III. 193

If. évi április hó 12-én, csütörtökön. 123 belügyminiszter az első felterjesztésre nem nyilatkozott. Ma az a helyzet állt elő, hogy vitatható, van-e a fővárosnak költségvetése vagy nincs es az a helyzet állt elő, hogy ma voltaképpen nincs alap, amelyen a főváros tényleg eljárjon, mert az 1933. évi költségvetés szerint már nem, az 1934. évi költségvetés szerint pedig meg nem szabad eljárnia. Mindez azért van, mert nemcsak a főváros nem tartotta be a törvény rendelkezését, hanem a kormány sem. Ezt én nehezményezem. Nehezményezem éppen azért, mert ha a kormány azt akarta, hogy ez a költségvetés pedig ne legyen jogerős addig, amig^ o ezt a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot törvényerőre emeltetni nem tudja, akkor módjában lett volna megtagadni a költségvetéshez való hozzájárulást, amely esetben a főváros törvényrendelte kötelességét tovább teljesítette volna. Ezt a rendkívüli és törvénysértő esetet csak azért hozom fel, mert mindent egy elgondolásért feláldozni, egy elgondolásért törvényt hatályon kívül helyezni esnem alkalmazni, nem tartom helyesnek, még akkor sem, ha ez az elgondolás a közjóból fakad is és a közjót kívánja is szolgálni. Ha ugyanis megnézzük a törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek a kormánynak hatalmat adnak, akkor nyilvánvaló, hogy a kormánynak úgyis megvan a joga, hogy a főváros háztartásának vitelébe beleavatkozzék. Nyilvánvaló ez akkor, amikor a 92. $ egyenesen felhatalmazza a kormányt arra, hogy vizsgálatokat vezethessen a közigazgatás működése tekintetében és annak eredményéhez képest intézkedjék; amikor jogot ad a kormánynak arra, hogy vizsgálatokat folytasson az 'üzemeknél . és a szükségesnek látszó intézkedéseket megtegye; amikor joga van utasításokat adni a közigazgatás vezetősége számára; amikor joga van a költségvetés tekintetében a legmesszebbmenő módon eljárni és amikor joga van a zárszámadásokkal kapcsolatosan a közigazgatási és üzemi működés tekintetében az egész kormány tekintélyét felhasználni. Kérdezem, ilyen körülmények között mire jó tehát akkor a törvényjavaslat? Erre a kérdésre nagyon sokan azt válaszolják, hogy a főváros helyzetének szanálása miatt van szükség erre a törvényjavaslatra. Azt hiszem azonban, hogyha megnézzük a törvénynek most idézett paragrafusait, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy egyrészt erre a szanálásra a kormánynak már most is megvan a joga a meglevő törvény alapján, másrészt pedig megvallom egészen nyíltan, nein látom olyan nagyon szükségesnek ezt az úgynevezett szanálást. Mert mi történt? Arról beszélnek, hogy amint már az előbb említettem, bizonyos tévedések és hibák a közigazgatásnál is előfordultak. Ez természetes, hiszen senki sincs hiba nélkül, mert nem angyalok intézik a közigazgatást sem. Ellenben történt két konkrét dolog. Az egyik az, hogy Budapest székesfőváros Nagymagyarország fővárosának van felépítve, amint a kormány is Nagymagyarország kormányának van szánva és Budapest székesfővárost nem lehet gyorsan a megcsonkított Magyarország méreteire leszabni, mert hiszen Budapest nagy maradt, Budapest lakossága ínég szaporodott is és azok &% intézmények, amelyek Budapesten vannak, nem törölhetők el egyszerűen a föld színéről. Történt azután egy másik dolog is, az, hogy a kormány az ország szanálása érdekében olyan intézkedéseket 18