Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-53
Az országgyűlés felsőházának 53. ülése vagyis itt találjuk meg a központi irányítás kezdetleges állapotát és fejlődését. A központi irányítás minél nagyobb tömegekre való kihatását határozottan kívánatosnak tartom, sőt annyira továbbmegyek, hogy állítanám, hogy a világon csak akkor lesz béke és nyugalom, ha az egész világ egy központi irányítás alatt fog állani, mert akkor meg fognak szűnni az országok közti ellentétek, a háború s az olyan gazdasági és közigazgatási anomáliák, hogy a világ egyrészében a gabonaraktárákat felgyújtják, a kávét hajószámra a tengerbe süllyesztik, a világ másik végén pedig az emberek milliói éhenhalnak. Ezt az individualisztikus állapotot, az ország központi irányítását Wells angol író ecseteli »Mi lesz holnap« című művében, amely állapotot, sajnos, manapság még utópiának kell neveznünk; éppúgy utópia még ma Pán-Európának az eszméje is. Attól tartok, hogy az emberiségnek mindenkoron külső kényszerre lesz szüksége ahhoz, hogy az ilyen ideálok továbbfejlesztését szorgalmazza s ha megengedik, hogy tréfásan fejezzem ki magam, a világ központi irányítása nem képzelhető el azelőtt, mielőtt például a Mars lakóival olyan ellentétekbe és súrlódásokba nem kerülünk, amelyek folytán azután azokkal szemben tömörülnünk kell. Ismétlem, ez az én elgondolásom csupán utópia, de ki akartam emelni s t alá^ akartam húzni a központi irányításnak évszázadokrólévszázadokra fokozódó jelentőségét és szükségességét a tömegek jólétének céljából. Akadémice még megállapítom, hogy a központi irányítás és az autonómia fogalma között elvi ellentét van, amely teljesen át nem hidalható. A központi irányítás eredetileg diktatórikus alakban élte ki magát, amennyiben a tömegek irányítása egy személyben összpontosult, aki legfeljebb a munka és felelősség 'megosztása céljából tanácsadókat vett magához. Későtbb a központi irányítás alatt álló tömegek azon óhaja lépett fel, hogy ebben a központi irányításban ők maguk is résztvegyenek, ami a parlamentarizmusra vezetett, ahol még most is tartunk. Ha az abszolutizmus és a parlamentjarizmus közti csak néhány százéves küzdelmet grafikon .alakjában szemléltetni akarnám, akkor a legjobban hasonlítana egy beteg lázemelkedésének hullámvonalához, vagyis majd az abszolutizmus, majd a parlamentarizmus elve dominálna benne. A világháború utáni korszak ebben a hullámvonalban egy olyan változást hozott, hogy ismét az abszolutizmus, vagy modernebben kifejezve, a diktatúra elve kezd jobban érvényesülni praktice a parlamentarizmussal szemben olyanynyira, hogy már hangokat is hallani, hogy a parlamentarizmus idejétmúlt felesleges valami és egy más kormányzati rendszerre való áttérés megfontolandó lenne. Ezt nem állítom, sőt ha szabad volna jósolnom, merném állítani, hogy ez a hullámvonal, amely most depressziót mutat, bizonyos átmeneti idő után a parlamentarizmus javára ismét emelkedni fog. De tény, hogy ha most szétnézünk a világban. a legtöbb országban, sőt a legtöbb nagyhatalmi országban azt látjuk, hogy a diktatórikus kormányzati rendszer kisebb-nagyobb mértékben érvényesül a parlamenti kormányzattal szemben. Tagadhatatlan tény az is, hogy a nagyhatalmak között egyedüli, vagy majdnem egyedüli ország, amely szigorúan ragaszkodik régi parlamenti rendszeréhez, vagyis Franciaország olyan visszás helyzetbe FELSŐHÁZI NAPLÓ III, 1934. évi április hó 12-én, csütörtökön, 119 került ma, hogy kormányai kaleidoszkópszerűen változnak ; és ennélfogva eredményes munkára képtelenek. Viszont tény az is, hogy az abszolutisztikus kormányrendszernek egyik : főszerzője a Duce, végtelen bölcsességében, miután céljait elérte országa javára és országának egész népét maga mögé tömörítette, most lehetőleg óvatosan és lassan a parlamentarizmus visszatérése felé kívánkozik. A-parlamenttel való együttműködés más útját- jár"-, ják Lengyelország és Ausztria elnökei és az' Egyesült Államok elnöke; a világ legszabadabb népének elnöke azzal a parlamenttel szavaztatja meg magának a kivételes hatalmi eszközöket, amelyek őt tulajdonképen a parla 1 menttől teljesen függetlenítik. Magyarország abban a szerencsés helyzet J ben van, hogy ezeréves alkotmányon alapuló, kifejlődött parlamentáris rendszeréivel teljesen meg lehet elégedve, vagyis ennek a rendszernek a változása nem is kívánatos. (Ügy yan!^ Ügy van!) De a jelenlegi politikai és gazdasági élet oly rohamos ütemben, olyan szédületes iramban halad, hogy az ország érdekéinek megvédésére és a központi irányítás helyes bekapcsolására esetenkint kivételesen, kivételes 'módszerekkel igenis szükségünk lehet, hogy a gyors elhatározás ós ennek következményeképpen, á gyors tettek t teréről más országokkal szemben le ne maradjunk; tagadhatatlan ugyanis, hogy a parlamentáris rendszer bizonyos tevékenységekben késleltetően hat. Was rastet, rostet, mondja egy német közimondás, nem csatlakozhatom tehát ahhoz a (nézethez, hogy az, áimi eddig jó volt, mindig jó is marad. Ennélfogva a jelen idő követelte központi irányítás érdekében nekem személyes kifogásom nincs az ellen, ha kormányzatunknak esetenként megadjuk azokat a csekély és átmeneti hatalmi eszközöket, amelyek a központi irányítás céljából szükségesek és hasznosok, még akkor is, ha egyikemásik autonómiának kicsi részlete átmenetileg vagy ideiglenesen veszendőbe menne is. Ilyen esetenkénti kormányzási hatalmat csak olyan ;ormánynak nem volna szabad megszavazni, amelynek működésével teljesen elégedetlenek vagyunk. Mélyen t. Felsőház! A mai "időben csodákat művelni kizárt dolog. El kell tehát ismernünk, hogy abban a politikai és^ gazdasági lehetetlen helyzetben, amelybe az egész világ és ezzel kapcsolatosan szegény országunk is sodródott, kormányzatunknak olyan sikerei voltak, amelyer kért csak a legmélyebb hálával és 'elismeréssel kell adóznunk. (Ügy van! Ügy van!) Nem tagadhatjuk, hogy kormányelnökünknek sikerült Magyarországot kivezetni abból a hihetetlen izoláltságból, amelyben a háború befejezése óta hasztalanul vergődött. (Ügy van! Ügy van!) Be kell ismernünk, hogy a világszerte uralkodó és az agrárországokra nehezedő krízis közepette a kormányzat elérte, hogy eddig zsírunkban nem fulladtunk meg és hogy pénzünk lényegesen nem romlik. Es kérdem, vájjon az nem számítható-e eredménynek, hogy ebben az országban olyan rend és fegyelem uralkodik, (Ügy van! Ügy van!) amelyért minden nagyhatalom megirigyelhetne bennünket? Ami igaz, az igaz, és én fenhangon kijelentem, hogy egy olyan kormányzatnak, amely ebben az irányban dolgozott és dolgozik éspedig emberfeletti akarással és munkabírássál, szívesen megszavazom a központi irányítás érdekében azon kicsiny hatalmi eszközöket, ame^ 1 y eket, egyes paragrafusok keretében tőlünk 17