Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-53
120 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése kérnek. Ezzel áttérek a kontradiktorius nézetek általam jelzett harmadik csoportjára. Szerény nézetem szerint a törvényjavaslat egy-két pontjában pártpolitikai célok megvalósítása is kereshető. Szent meggyőződésem, hogy ő nagyméltósága, a belügyminiszter úr ezeket nem keresi és a kormányzatnak legtöbb tagja nem ezen az úton jár, de magam is belátom annak lehetőségét, hogy úgy, mint már egyes letárgyalt törvényjavaslatok keretében is, ebben a törvényjavaslatban is bizonyos pártpolitikai célok elérése lehetővé van téve. Méltóztatik emlékezni arra, amit ezen a helyen mondtam a közalkalmazottak illetményeinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából és leszögezem, hogy a, gazdavédelmi törvény egyes intézkedéseivel szemben is voltak és vannak aggályaim. Mégis nyíltan ki•mondom e helyen, hogy — sit venia verbo — ilyen másodrendű aggályok miatt nem szándékszom egy olyan törvényjavaslatot meg nem szavazni, amelyet különben az ország és az ország népének érdekében hasznosnak és üdvösnek tartok. Tudom, hogy a miniszterelnök úr és csekélységem között a legnagyobb és talán a legrégibb nézeteltérés a királykérdés, de azért, mert a mostani kormányzattól nem remélhetem legitimista hitvallásom megvalósítását, minden törvényjavaslatot, amely elveimmel kollidál, ne szavazzak meg? Ha így cselekednék, én űzném azt a pártpolitikát, amelyet a kormányzat részéről nem tételezek fel. Iparkodtam az elmondottakban a kontradiktorius álláspontokat a górcső lencséje alatt megvizsgálni. Nem találtam bennük olyan lényegeset, ami nézetemet megváltoztatni vagy befolyásolni tudná. Ezért tisztelettel bejelentem, hogy a székesfőváros közigazgatásának módosítását célzó törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Taps.) Elnök: Szólásra következik Szőke Gyula ő méltósága. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Senki azok közül, akik a törvényjavaslat ellen vannak és azt akár általánosságban, akár részleteiben meg nem szavazzák, meggyőződésem szerint nincs azon az állásponton, hogy ezt a törvényjavaslatot azért ellenzi, mert ami eddig volt, az jó, és azon változtatni nem kíván. Meggyőződésem szerint senki azok közül, akik a törvényjavaslat ellen felszólaltak, nem szólalt fel ellene pártpolitikai okaikból, mert hála Istennek, az országgyűlés Felsőházában nincs is kifejlődve az a pártpolitikai rendszer, amely az Alsóháznak megfelelően a Felsőházat úgy tagolná, hogy a szabtad véleménynyilvánítás pártokokból lehetetlen legyen. Ennélfogva az előttem szólott t. felsőházi tagtársammal szemben az ő véleményének tiszteletbentartásával azt állítom^ hogy itt a Felsőházban a szabad kritika jogán, a szabad véleménynyilvánítás jogán és legjobb meggyő-. ződésünk alapján, tárgyilagos bírálat mellett mondjuk ki véleményünket. Amikor egyesek velem együtt ennek a törvényjavaslatnak akár általánosságban, akár egyes részleteiben való el nem fogadásával ellenkező^ véleményt nyilvánítanak, mint a kormány és annak igen t. képviselője, a belügyminiszter úr, ez sem személyes, sem pártpolitikai, sem pedig hatalmi kérdésként nem kezelendő, hanem, ez^ egyszerűen olyan törvényalkotási kötelességnek a gyakorlása, amely elől az a törvényhozó, aki vállalkozott becsületből a törvényhozás bármelyik házában megjelenni, lelkiismerettel ki nem 193A. évi április hó 12-én, csütörtökön. térhet. (Gr. Széchenyi Aladár: Egészen helyes!) így nézve a dolgot, méltóztassék megengedni, hogy ne is tárgyaljam azt a kérdést, hogy lehet-e itt bizalmi szempontból megszavazni a javaslatot, vagy annak egyes részeit. Hiszen a kormányok jönnek és mennek, hoszszabb, vagy rövidebb idő alatt beáll a kormányváltozás, de a főváros és az ország, reméljük — és kérjük az Úristent, hogy úgy legyen — örök, e javaslat megszavazását tehát nem köthetjük ahhoz, 'hogy bízunk-e a kormányban, hogy a kormány az alatt a hosszabb, vagy rövidebb idő alatt, amíg működik, megfelel-e tárgyilagos kötelezettségének, vagypedig az esetleges világnézletváltozások következtében olyan elvi alapokra helyezkedik, amely az ország javát többé már nem szolgálja. A törvényalkotásnak, ha fővárosi törvényről van szó, olyannak kell lennie, amely minden viszonyok között tárgyilagosan tudja szolgálni a főváros javát és az egész ország javát is, ha az egész országra vonatkozó törvényről van szó. En csak ebből a szempontból nézem a törvényjavaslatot, amikor azt nem tudom általánosságban sem elfogadni. Nem fogok azzal sem foglalkozni, amit ismételten hangoztattak már, hogy tudniillik felesleges ma már az alkotmányvédelem, mert nincs király és nincsenek Habsburgok, akikkel szemben további védelem kellene. Azzal sem fogok foglalkozni, hogy a törvényjavaslat el nem fogadói legitimista elgondolásból akarnak a kormánnyal szemben állást foglalni. Nekem volt alkalmam már egy bizonyos törvényjavaslat tárgyalása kapcsán kifejezni azt az igénytelen nézetemet, — de azt hiszem az egész országban nagyon sokan vannak, akik velem együtt gondolkoznak e tekintetben, — hogy nekünk nem kell felkent királyunkkal szemben védekezni és ha az utóbbi három évszázadnak voltak is fájdalmas pontjai, ha voltak is olyan dolgok, amelyekkel nem ért egyet a mai történetírás és nem értett egyet az akkori kor sem, mégsem tartom azt az egész három századot, annak egész dicsőségét és annak nagy történelmi emlékeit annyira megvetendőknek, hogy a mai törvényhozás működésében állandóan indokul hozzam fel azt, hogy, hála Istennek, ez már elmúlt. (Ügy "Jan! Űgy van!) Mélyen t. Felsőház! Az a törvényhozás, amely a múltról megfeledkezik és amely a múltban mindig csak a rosszat látja, tévúton van. (Űgy van! Ügy van!) Az a törvényhozás tud igaz úton járni, amely a múlt dicsőségére is gondol és amely az ősök nagyságával akarja a jövő nagyságát megalapozni. Meg vagyok győződve róla, hogy ennek a Felsőháznak többsége velem együtt úgy gondolkozik, hogy mi igenis a múltból minden dicsőséget, minden jóságot elfogadunk. Arra, ami szomorú volt, szomorúsággal gondolunk, de nem fogjuk megvetni azt a multat, nem fogunk úgy élni, hogy ez ellen mindig védekezni kellene, és nem fogjuk mi magunk lebecsülni azt, ami az ezeréves Magyarországot végül is fenntartotta. (Gr. Széchenyi Aladár: Ez helyes!) Ennélfogva azt hiszem, felmentve érezhetem magamat az alól, hogy akár a Habsburg ellenes idők elmúlása címén, akár pedig a legitimizmus címén induljak a törvényjavaslat tárgyalásába, mert azt is kijelenthetem egészen nyugodtan, hogy senki közülünk nem gondol arra, hogy a mai kormányzatnak azért ne szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, mert nem király ül a trónon és senki közülünk nem