Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

118 Az országgyűlés felsőházának 53. ülé nseit mindnyájan láttuk ós ** azt hiszem — mindnyájan kárhoztattuk is. De ennek ellenén? is a szabadságban Istentől nyert kiváltságunkat, tökéletesedésünk lehetőségét, nemzeti multunk szent hagyatékát', dicsőségeink kútforrását, szenvedéseink balzsamát, nemzeti jövendőnk erejének, értékének, fényének és nagyságának biztosítékát, emberi méltóságunk és "boldogságunk elengedhetetlen feltételét, az egymásra találó szeretet, az egymást boldogító békesség, nemzetközi viszonylatban pedig az elvitathatatlan tekintély és világszolidai'itás talpkövét kell látnunk. Az elfajulás itt is észlelhető, mint minden téren a világon, mert van elfajulása és túlzása mindennek. Az igazságnaik a könyörtelenség, a szeretetnek a kényeztetés, a bátorságnak a vakmerőség, a vallásnak a babona; a tiszteletadásnak a szolgaiassság-, az uralmi elvnek a zsarnokság, és így^ tovább. Az elfajulás miatt azonban az^ alapáldáisnak a hasznáról, bírásáról, védelméről egyáltalában nem vagyunk hajlandók lemondani. A túlzás címén minden áldást ki lehetne pusztítani az emberiség egyéni és közéletéből, hogy aztán ne m lehessen vitatkozni tovább áz eimiber és állat közötti különbségek felől. : • őseink áldása, miatt ragaszkodtak a szabadságihoz és elfajulásai ellen az alkotmányban szereztek biztosítékot. A szabadságban találták meg a védelmet a'z idegen elnyomás ellen. Benne találták meg a haladás erőinek haj tókerekét és szárnyait. Benne az egyén értékének érvényesülését és az egész nemzet lelkiségének egészségét. Áldásait szétosztották használásra és megvédésre az önkormányzatok között, mint az alkotmányos szabadság védbástyái között. Most ezek közül a védőbástyák közül a törvényjavaslat az egyik legjelentősebbet és legnagyobbat kívánja megbontani. Ismerjük a hatalmi inger természetét, hogy nem áll meg addig, amíg learatnivalót talál. A halál sarlója fenyegeti a többi törvényhatóságokat, a többi önkormányzatokat, a vallásfelekezeteknek, az egyházaknak történelmi jogait és minden szabadságintézményt egyaránt. A kormányhatalom rendszerint könnyű kormányzásra szokott törekedni, még közértékek feláldozása árán is. Pedig, igénytelen nézetem szerint, nem a könnyű, hanem az okos kormányzás az ideális. A könnyű kormányzás útja nagy értékek romjain: a polgári öntudat, a népszabadság és a nemzeti Önérzet holttestén keresztül vezet. Ezek már haldokolnak az államtól, a kormánytól való anyagi és hivatali függés és a szegénységgel járó szolgaiasság kínpadjain. Én inkább az életemet áldoznám fel, mint ezeket az értékeket és bennük a magyar jövendőt. Á kormánynak erősnek kell lennie a központi hatalom tartásában és gyakorlásában; ez kétségtelen, óvakodnia kell azonban attól, hogy maga is a szabadság elfajulásának hibájába essék és hogy nyers erőre támaszkodó (hatalmi szabadosságával »megbontsa a régi határt, amelyet csináltak a mi eleink.« Sőt ellenkezőleg: teljes hatalmát érvényesíteni kellene olyan tényezők és irányzatok ellen, amelyek ilyen bontási és. felforgatási célra szánnák el magukat, akármilyen színbe és akármilyen ingbe ibujtatott jelszavak hangoztatásával. Olyan időkben, mint aminőket ma élünk, amikor fokozott terheket és áldozatokat kíván tőlünk méltán az állami élet, nem a jogok szűkítésében és elvételében, hanem a jogok kiterjesztésében és mélyítésében van az észszerűsé^. A szolgaság kövér ebekre van szabva; az Ösz^36 193

If. évi április hó 12-én, csütörtökön. tövérség hordozásának kínját a szabadság tudja enyhíteni. A szabadság teremtő és fenntartó erő. Nemzetünket ezer esztendőn át a szabadság éltette ós tartotta fenn. Mivel a törvényjavaslat a magyar alkotmány történelmi.szabadságának jogállományát károsítja, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon.) r Elnök: Szólásra jelentkezett gróf Apponyi Károly ő méltósága. Gr. Apponyi Károly: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. te. módosítására vonatkozó törvényjavaslat igen sok port vert fel úgy az előkészítés stádiumában, mint eddigi tárgyalásában is úgy a nagyközönség, mint a törvényhozás körében. Abból az elvből kiindulva, hogy saját nézetemmel szemben audiatur et altera pars, iparkodtam a kontradiktórius nézeteket meghallgatni, megvizsgálni. Ennek eredményeképpen a kontradiktórius nézeteket három főcsoportba szeretném sorozni, amelyekből permutáció útján majdnem annyi' nézet alakult ki, mint ahány ember ezzel a kérdéssel foglalkozott. A három csoport elsejébe azokat a kontradiktórius nézeteket sorozom be, amelyek ezt a törvényjavaslatot teljes egészében feleslegesnek, szükségtelennek minősítik, mert tagadják, hogy a székesfőváros költségvetésének rendbehozása, a székesfőváros háztartásában és üzemeiben a fokozott takarékosság keresztülvitele, valamint a székesfőváros közigazgatása vitelének céljából a kormány beavatkozása szüksé| ges volna és ezzel szemben azt állítják, hogy ! a szükséges remediumok hozatalára maga a I székesfőváros hivatott és képes volna. Végighallgattuk a statisztikák, a számvetések és bizonyítékok óriási tömkelegét és őszintén 'bevallom, nem tudok eligazodni bennük, miért , is ezen csoport nézeteinek a visszautasítását, illetőleg kisimítását ama szak- és beavatott ; emberekre bíznám, akik ezekhez a dolgokhoz, a statisztikához és a bizonyítékokhoz jobban értenek, mint magam. A kontradiktórius nézetek második csoportjába azokat számítom, akik a törvényjavaslat egyes pontjaiban a székesfőváros autonómiájának megsértését és a kormányhatalom fokozását vélük látni. Ehelyütt a központi irányítás, a központi hatalom analízise szempontjából, valamint az előbbeni szerepét illetőleg méltóztassék megengedni, hogy egy kis kitérést tegyek. A magasabbrendű élőlények életfunkciókat táplálékuk megkeresésében és önvédelmükben élik ki, értem alattuk a magasabhrendű állatokat, amelyek életfunkcióikat egyedenként, I individualiter élik ki. Szaporodásuk folytán és az emberokozta kultúra következtében azonban életfeltételeiket nem találják meg és ezért falkába csoportosulnak, amely falkáknak azonnal akad egy vezérük, amely a falkát a táplálkozás és az önvédelem céljából egyöntetűen vezeti. Az ősember ehhez hasonlókép egyedenként élte ki életszükségleteit, amelyek tulajdonképpen szintén a táplálkozás megkeresésében és az önvédelemben kulmináltak. Azzal párhuzamosan, hogy vadászterületeik kisebbek lettek, az ember szomszédaival összeköttetésbe került és így kénytelen-kelletlen tömörült. Ilymódon keletkeztek a fajok, a törzsek, a népek, az országok, a nagy- és kishatalmak, amelyeknek élére automatice megint a törzsfőnök, a vezér, a fejedelem, az államfő állott,