Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

110 Az országgyűlés felsőházának 53. üléi pengő tiszta vagyona volt Budapestnek. Az 1932. év végén az 1754 millió pengő értékű vagyont 729 millió pengő adósság terhelte; a tiszta vagyon tehát 1025 millió pengő, amiből 446 millió pengő az önálló vagyonkezelésű intézményekre, vagyis az üzemekre esik és háromnegyed milliárd pengő értékű az ingatlanvagyon. Nagyon örülök, mélyen t. Felsőház, hogy elmondhattam ezeket itt ebben a magas közjogi testületben,. ahol higgadtan és elfogulatlanul ítélik meg a nemzet igazi értékét. Arra törekedtem, hogy nagy vonásokban jelezzem azt, mit tudott teremteni a. főváros a maga önkormányzati életében 60 év alatt, miképpen teljesítette kötelességét a magyar kultúra és a humanizmus terén. Ilyen áldozatkészségre csak az a polgárság képes, amely szabadságot élvez a városa sorsának intézésében. Amikpr itt bátor voltam előadni Budapest közönségének nagy városépítő munkáját, tisztelettel kérem a mélyen^ t. Felsőházat, méltóztassék a főváros lakosságát, közönségét olyan elismerésben részesíteni, amelyet az ezért a hatvanesztendős munkáért megérdemel. Bátor vagyok javasolni, méltóztassék a polgárság áldozatkészségének biztosítása és megóvása érdekében a következő határozati javaslatot elfogadni. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A Felsőház ,az 1930:X

VIII. te. egyes részeinek módosítására vonatkozó törvénytervezet tárgyalása alkalmából megemlékezett Budapest főváros törvényhatóságának az 1872 : XXXVI. te. által meghatározott önkormányzati keretben hat évtizeden át kifejtett városfejlesztő munkájáról. A Felsőház elismeréssel állapítja meg, hogy a főváros, a neki megszabott önkormányzati keretek között, minden várakozást meghaladó módon váltotta be azokat a reményeket, amiket^ egy magyar főváros fejlődéséhez kulturális és gazdasági téren fűztek. Azért a Felsőház elismerését fejezi ki Budapest törvényhatóságának hatalmas alkotó munkájáért, mellyel Európa egyik legnagyobb, legszebb és legjobban berendezett városát teremtette meg és ezzel a magyar nemzetnek olyan erőforrásait tárta föl, mely a gazdasági válságok idején is szinte legtovább tudott ellentállni Európa metropolisai között. A Felsőház ebben az eddig megnyilvánult hatalmas alkotó erőben bízik, mely a budapesti polgárnak az autonómia által nevelt lelkületéből táplálkozik. Azért meg van győződve, hogy a székesfőváros jövőjét is ez a lelkület fogja fenntartani.« Mélyen t. Felsőház! Ezek után bátor leszek az 1930:XVIIL te. néhány hiányosságára és a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat bírálatára rátérni. Az 1930-as törvény gondos előkészítésében annakidején f résztvettek a főváros régi vezetői, sőt a pártok irányítói is. A politikai részt illetőleg nem volt egybehangzó a vélemény a törvényjavaslat rendelkezései tekintetében és amint Némethy ő escellenciája leszögezte, ő sem értett mindenben egyet azzal, de ki^ kell jelentenem, hogy én is az ő álláspontján voltam, mert az volt a véleményem, hogy a kelleténél több volt ebben a politikum. A közigazgatási részt illetőleg azonban egyhangúlag az a vélemény alakult ki, hogy az a törvény egy olyan szervezeti keretet fog nyújtani, amelyben a főváros nyugodtan foly. tathatja a maga autonom életét. Annak ellenére, hogy ez a törvényjavaslat a képviselőházi tárgyalások folyamári több rendbeli hátrányos módosítást szenvedett, mégsem hitte volna senki, mint ahogyan ezt Né1934-. évi április hó 12-én, csütörtökön. methy ő excellenciája is mondotta, hogy ennek a törvénynek egyes alapvető rendelkezései még a törvény életbeléptetése előtt olyan jelenségeket váltsanak ki a törvényhatóság életében, mint amilyeneket a mostani törvényjavaslat indokolása kifogás tárgyává tesz. Minden baj forrásaként a törvényhatósági tanácsot állítja oda ez az indokolás, pedig annak nem a megszervezésében, hanem a méretezésében volt a hiba. Az eredeti elgondolás az volt, hogy ez egy kisebb taglétszámú, legfeljebb 18 tagú testület legyen, s annak egyharmadát a törvényhatósági bizottság közgyűlése választotta volna, egyharmadát a főpolgármester nevezte volna ki, egyharmada pedig a főtisztviselőkből adódott volna. Nekem az a véleményem, hogyha a mostani javaslatban ezt az eredeti elgondolást valósította volna meg a belügyminiszter úr ő nagyméltósága, sokkal jobban elérte volna azt a célt, hogy a pártpolitikai 'befolyás redukáltassák az ügyek intézésében, mint ahogy ezt most el fogja érni. Mert azáltal, hogy a törvényhatósági tanács megszüntetésével a szakbizottságok, és pedig felemelt taglétszámú szakbizottságok meghallgatása kötelezővé tétetett, nem egy helyen, hanem tizenöt helyen, vagyis minden szakbizottságban érvényesülni fog a pártbefolyás. Igaz ugyan, hogy a polgármesterre nézve nem kötelező a szakbizottságok véleménye, de én, aki igen jól ismerem a viszonyokat, nem tudom elgondolni, hogy a polgármester szembe tudjon helyezkedni a szakbizottságok egyhangú állásA pártbefolyás tehát nemhogy csökkenne, hanem meg fog erősödni. Ez a befolyás különben, mint már a közigazgatási bizottságban is kifejtettem, nem lesz kiküszöhölhető a főváros életéből. De én nem is látok ebben olyan nagy veszélyt, mint ahogy ezt az indokolás mondja, mert a párturalom csak iákkor veszedelmes, ha tisztán hatalmi célokat követ, ha olyan elgondolásokat akar a közösségre ráerőszakolni, amelyek nem fakadnak a közösség életéből. De ha ez a párturalom törvényesen megválasztott bizottsági tagok, vagy a bizottsági tagok egy csoportja részéről nyilatkozik meg és pedig nemzeti és keresztény alapon, akkor én ennek a pártbefolyásnak kiküszöbölésében a főváros közéletének megrokkanását látom. Ha a törvényhatósági bizottság pártösszetétele nem megfelelő, akkor véleményem szerint az 1930. évi törvény politikai, illetőleg választójogi részének megváltoztatását kellett volna a javaslatnak hoznia. Az igazságnak megfelelően ki kell jelentenem, mélyen t. Felsőház, hogy^ a törvényhatósági tanács igen magas színvonalon álló szerve volt a főváros önkormányzatának és ez a tanács a maga önzetlen működésével igen értékes szolgálatokat teljesített a főváros közönségének. Ennek az intézménynek megszüntetése — miként ezt Némethy ő excel! enciája is jelezte, az én véleményem szerint is — hiányt fog jelenteni, a törvényhatóság életében, mert hiányozni fog. az a szerv, amely a városi igazgatás sokféle ágazatának harmonikus irányítását és együttműködését biztosítaná. Erre a közgyűlés a maga nagy taglétszámánál fogva nem alkalmas, a polgármester pedig a maga szertelen nagy hatáskörével nem lesz erre képes, de a szakbizottságok széttagoltságukban és egyoldalú működésükkel sem fogják ezt .a szerepet betölthetni. Azt hiszem, hogy rövid időn belül a pénzügyi bizottság, amelyhez az ügyek legnagyobb részét utalják véleményezésre, fogja