Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

106 Az országgyűlés felsőházának 53, ülé tényt nézzük — 1934. évi költségvetése 10 millió pengő deficitet tüntet fel. Ez a költségvetés, ha úgy hajtatnék végre, amint előirányozva van, (bizonyára nem csökkentené a deficitet, hanem inkább fokozná az év folyamán. Ezenkívül — ismét ne keressük, hogy mi okból álltak elő ezek.a tartozások — a fővárosnak imég ezt a 10 millió pengős összeget is felülmúló további likvid adóssága és tartozása van, tehát 25 millió pengőnyi olyan fizetnivalóval állunk szemben,,, amely még a különben — hála Istennek — számottevő vagyonnal rendelkező fővárosnál is eléggé izgató jelenség. A ..-kormány által konstatált tényállással és a. kormány által elénk tárt javaslatokkal szemben csak két rövid megjegyzést kívánok tenni. Az egyik az, hogy imásutt is, világszerte a gazdasági hajt, a gazdasági krízist nem kesztyűs kézzel, de rideg, többnyire autokratikus intézkedésekkel, sok helyen diktatórikus módon igyekeztek orvosolni. Sőt ne menjünk nagyon messzire, maradjunk a magunk portáján, nézzük meg a magyar példát, a magyar precedenst: amikor 1931 nyarán — gondolom, akkor történt —- a nyakunkba zúdult a nagy pénzügyi s gazdasági válság, a^ kormány minden törvényes felhatalmazás hiányában a saját felelősségére, nagyon helyesen, 'megtette a rendkívüli intézkedéseket, azokat az intézkedéseket, amelyeket a törvényihozás kénytelen volt jóváhagyólag tudomásul venni. De továbbment a törvényhozás: nem hízta a szanálás munkáját a törvényhozás rendes lassú gépezetére, hanem olyan rendkívüli felhatalmazásokat adott a kormánynak, amelyek törvényessé tették a teendő intézkedéseket s felállította a kormány mellett tanácsadó, ellenőrző hatóságként a oá-as bizottságot. Azt hiszem, az igen t. /tagtársaim igazat adnak nekem abban, hogy a kormány ennek a 33as bizottságnak az asszisztenciája 'mellett néha hetek vagy napok alatt intézett el olyan fontos pénzügyi, gazdasági kérdéseket, amelyeiket a törvényhozás rendes útján, a törvényhozási gépezet rendes működése mellett hónapok alatt sem lehetett volna elintézni. Abban iá igazat fognak adni nekem mélyen t. tagtársaim, nem egyszer láttuk azt, hogy amikor a Képviselőház vagy mi itt, a Felsőház, csak másodrangú törvényhozási tennivalókkal foglalkoztunk, — mert hiszen, ha a törvényhozási tennivalók tulajdonképpen mind fontosak, mégis vannak itt is első- és málsodrangú fontosságú tennivalók, — ugyanakkor a 33-as bizottság ezeknél sokkal fontosabb, legalább is az anyagi tartalmat tekintve fontosabb javaslatok tárgyalásával foglalkozott és az egyensúlynak ezen a — hogy úgy mondjam — megbillenésén mégsem botránkozott meg senki túlságosan. A főkérdés — ismétlem — az, hogy van-e komoly baj a fővárosnál s ha komoly a baj, vájjon az autonómia akarja és tudja-e ezeket a bajokat orvosolni? Azt hiszem, — gondolom, sokan vannak velem egy véleményben, — hogyha 'még az autonómia önmaga vállalkoznék is arra, önmaga kérné is. hogy bízzák mes ezeknek a szigorú rendelkezéseknek végrehajtásával, ha ő maga kötelezné is magát a legmesszebbmenő takarékos berendezkedésre, a dolog természete szerint — az autonómia velejárójaként —ebben nem volna meg a teljes biztosíték, a teljesen megnyugtató garancia. Legyünk tisztában azzal, akármennyire becsüljük is az autonómiát. — senki sem szárnyalhat túl engem az autonó193 U- évi április hó 12-én, csütörtökön. mia elvi megbecsülésében, — de mégis csak más egy kollektív testületnek, a közgyűlésnek a felelőssége. A közgyűlés felelősség-e erkölcsileg nagyon becses, de magán jogilag, fegyelmi és más szempontból — bocsánatot kérek — reálisan nem sokat ér. Egészen más az egyéni felelősség, amely látható, amely megfogható, amely érvényesíthető. Egészen más a belügyiminiszternek és a főpolgármesternek felelőssége, mint a közgyűlésé. Hiszem, hogy a belügyminiszter nem azért kéri ezeket a rendkívüli felhatalmazásokat, hogy ne akarjon velük élni, nem azért kéri, hogy félúton megálljon. A belügy miniszter úr egyénisége kizárja ezt. Ö nem, Ifogja beérni a féleredjménnyel, ami tulajdonképpen nem .is eredmény. Amikor azonban mi itt, mint a törvényhozás egyik Háza, a miagunk felelőssége teljes tudatában, nem foghatjuk meg a kormány kezét, hogy t. i. nem engedjük meg a szanálás munkáját, nem foghatjuk meg azt a kezet, amely a le^felelősebb kéz, akkor egy kívánságot talán mégis szabad lesz nekem is hangoztatnom, amihez a Felsőház igen t. tagjai csatlakozni fogh nak. Ez pedig az, hogy mivel itt egészen rendkívüli szükségintézkedések alkalmazásáról van szó, olyanokról, amelyéket általában az autonómia és a Budapest székesfővárosi autonómia sem ismer, ezek a szükségrendelkezések se térben, se időben ne múlják felül a feltétlen szükségesség mértékét. Az az állapot ugyanis mégsem lehet helyes, azt az állapotot sem a kormányziait, sem a törvényhozás nem akarhatja, hogy az ország első törvényhatóságának, a székesfővárosnak, mindnyájunk szemefényének, a mi szépséges Budapestünknek autonómiája — e téren legalább, elismerem: természetes okokból — kisebb és korlátoltabb legyen, mint bármelyik vidéki törvényhatósági városé, sőt bármelyik nagyközségé. Mélyen t. Felsőház! Talán kissé hosszasabban időztem a törvényjavaslatnak az én szememben legfontosabb, legsürgősebb rendelkezésénél, a szanálás kérdésénél; megígérem, hogy a többi, szintén tabbé-kevésbhó fontos kérdésekkel nem fogok foglalkozni, csupán egy kérdésnél, egy másik fontos kérdésnél állapodom meg, amely, hogy úgy mondjam, a törvényjavaslatnak a másik pillérét alkotja, de szemben azzal a pozitív pillérrel, a szanálásra vonatkozó pozitív rendelkezésekkel, negatív pillér: értem alatta a törvényhatósági tanács eltörlését. Mélyen t. Felsőház! Jól méltóztatik tudni, hogy az 1929 :XXX. törvénycikkel behoztuk a vidéki városi törvényhatóságokban^ és a vármegyékben is a kisgyűlés intézményét, s rá egy esztendőre az 1930 : XVIII. törvénycikkel Budapesten a törvényhatósági tanács intézményét. Mindkét törvénynek, mindkét intézménynek közös célja, közös intenciója volt az, hogy lehetőleg mentesítse a közgyűlést az olyan kisebb jelentőségű ügyek intézésétől, amelyekhez annak a többszáz tagból álló nagy közgyűlésnek sem elég érzéke, sem érdeklődése, sem szakszerűsége nincs. Ezért állított be a törvényhozás — ismétlem — úgy a vidéken, mint a fővárosban kisebb és szakszerűbb testületet. A fővárosnál a törvényhatósági tanács megalkotásának még egy másik indoka is volt, az t. i., hogy az 1872. évi törvény által kreált bürokratikus, tisztán tisztviselőkből álló tanács hatáskörét részben ez az autonóm tagokból álló városi tanács vegye szintén át. Sokan igen nagy várakozásokat fűztünk ehhez a reformhoz, fűztem én is, aki az én hosz-