Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése szú közpályámon, úgy kodifikatórius téren, mint szakirodalmi téren is annyit foglalkoztam ezzel a kérdéssel és akkor is már kisgyűlésnek hívtuk ezt az elképzelt intézményt. A. vidéki kisgyűlés működésében nem csalatkoztunk, mert amennyire tudom, az többékevésbbé bevált; annál kevésbbé vált be a fővárosban, és pedig utólagosan kellett rájönnünk arra, hogy nem is válhatott be egy nagy világváros komplikált gépezetében és komplikált közigazgatásában egy ilyen testület, &SY jobbára laikus tagokból éilló szerv. Bocsánatot kérek, a laikus szót én itt nem valami kicsinyítő jelzőként használom, de szembeállítom a szakszerűséggel. A 'belügyminiszter úrnak indokolása nagyon érdekes. Sok tekintetben sötét képet mutat a törvényhatósági tanács működéséről és a szanálási rendelkezéken kívül a javaslatnak ez a második pontja az, amely fővárosi körökben, a sajtó körében, a parlament másik Házában annyi ellenmondást és annyi kritikát váltott ki. Mélyen t. Felsőház! Ebbe a vitába én érdemlegesen beleavatkozni nem akarok, — nem is hivatásom. — csak azt vagyok bátor teljes tárgyilagossággal megállapítani, hogy én magam is csalatkoztam a: fővárosi törvényhatósáin tanács működésében, Csalatkoztam két irányban: úgy működésének objektivitásában és saakszeriíségében, mint expeditiv voltában. Ezt nem általában, de az egyes esetekre értem. Es itt megint — éppen úgy, mint i

a pénzügyi válságnál más irányban mondottam — nem sokat segít a dolgon, ha rámutatunk a természetes okokra: hogy egészen más a helyzet itt Buda uesten, mint amilyen bárhol másutt a vidéki törvényhatóiságokban, mert itt Budapesten nemcsak világnézeti és országos politikai szempontból különböző országos politikai pártok tagjai, de helybeli városi politikai pártok is állanak egymással szemben, amelyek a maguk nézetét, meggyőződését a dolog természete szerint — ez minden becsületes politikusnak kötelessége is — érvényesíteni akarják, nagy és kis dolgokban eeyaránt. Az eredmény a dolgok logikai rendje szerint az. hogy i

az a törvényhatósági tanács, ahol konkrét adminisztratív ügyeket is intéztek, nem járhatott el mindig olyan tárgyilagosan, mint kellett volna és igen sokszor nagy kérdéseknél — megint a politika természete szerint — paktumszerű megállapodásokra volt szükség. Mélyen t. Felsőház! Mindezek után én teljesen igazat adok a belügyminiszter úrnak abban, hogy a fővárosi tanács mai szervezetében be nem vált és hogy azt meg kell változtatni. Csak egy kis elvi eltérés van az én nézetem és a belügyminiszter úré között, az, hogy én nem mindjárt a törvényhatósági tanácsnak teljes eltörlését, de a tanácsra vonatkozó törvényes rendelkezés gyökeres revideálását választottam volná. El tudnék képzelni olyan megoldást, amelyik segítene a bajokon, amelyik a törvényhatósági tanácsnak úgy szervezetét, mint hatáskörét gyökeresen megváltoztatná. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Megváltoztatná a szervezetét akként, hogy az ne olyan nagyszámú tagból álljon és hogy abban ne laikus elemek legyenek túlnyomóan. El tudnék képzelni egy olyan szervezetet — hogy úgy mondjam harmadik kiadását a városi tanácsnak — amelyik a két első tanács: a tisztviselői tanács - és az önkormányzati tanács hibáinak mellőzésével, de jó tulajdonságainak felhasználásával — mert az én meggyőződésem szerint a törvényhatósági 193U. évi április hó 12-én, csütörtökön. 107 tanácsnak is voltak jó tulajdonságai — olyan kisszámú testületet alkotna, ahol meglehetősen paritásban^ lennének egymással a tisztviselők, a főváros vezető tisztviselői és az önkormányzati elemek, de azok közül is elsősorban a szakembereket válogatva ki — és amikor ez a kisebb számú tagból álló bizottság biztosítani tudná azokat a célokat, amelyeket a vidéken működő kisgyűlések megvalósítani tudnak. Bár megvan idevonatkozó elgondolásom, nem kívánok konkrét javaslatot tenni, és pedig egész egyszerűen (Halljuk! Halljuk!) azért, mert én magam nem tartom helyesnek, legalább is nem tartom célravezetőnek, hogy egy ilyen fontos, sok tekintetben sürgős, sok tekintetben mielőbb életbeléptetést kívánó törvény javaslatának itteni tárgyalásakor egy olyan kardinális kérdésben, ahol nemcsak a Felsőház által a Képviselőháizhoz való visszaküldésről lenne szó, de amely kardinális kérdésben való ellentét és állásfoglalás az egész törvényjavaslatnak gyökeres átdolgozását tenné szükségessé, tehát az egész törvényjavaslat sorsát tenné bizonytalanná, — hogy én itt konkrét javaslatokat. tegyek. Én beérem azzal, hogy a magam lelkiismeretének megnyugtatására itt ezt a hangot megütöttem és beérem ezzel, mert remélem, hogy az én szemeim előtt lebegő ez a középfokú hatóság, ez a harmadik kiadású városi tanács valamikor, talán még az én életemben tényleg életre fog kelni. Nem akarok itt jóslásokba bocsátkozni, de valószínűleg' a közel jövő meg fogja mutatni, mert sok mindent csak a gyakorlat igazol, hogy valami hiányozni fog Budapesten a polgármester és a nagyközgyűlés között, hogy itt szükség van valamilyen közbenső fórumra. Mert most egyelőre az fog megtörténni, hogy a vidéki törvényhatóságok kedvezőbb helyzetben lesznek, mint a főváros, mert a vidéki törvényhatóságokban megmarad a kisgyűlés,^ amely a törvényhatóság közgyűlését mentesíti a tennivalók egy részétől. Viszont itt Budapesten — valljuk meg őszintén — abban is kétségtelenül bizonyos visszaesés lesz, hogy azok az önkormányzati elemek, amelyek most mégis csak foglalkoznak — némelyek sze rint jól, némelyek szerint kevésbbé jól — önkormányzati konkrét kérdésekkel, ebből a munkakörből most egészen ki lesznek zárva. Azonfelül nekem még egy más aggodalmam is van. Nekem, aki teljes meggyőződéssel a tisztviselői egyéni felelősségnek vagyok a híve, álláspontom, hogy a közigazgatásnak az intézését, legalább is elsőfokon, Budapesten is ; a szaktisztviselők egyéni felelősségére kell bízni. Én is meggyőződéses szószólója vagyok a polgármester, mint első tisztviselő felelősségének és városvezetési nagy hivatásának, de.attól félek, hogy ez a törvény, amely most eltörli a városi törvényhatósági tanácsot s volt hatáskörének túlnyomó részét a polgármesterre bízza, olyan tennivalókat ruház rá, hogyha ezeket "a polgármester becsületesen és lelkiismeretesén akarja teljesíteni, — mindnyájan emiberok 'vagyunk,— alig tudok elképzelni olyan polgármestert, legyen az fizikailag és szellemileg bármilyen kiváló egyéniség, ,aki ezt a. felelősséget, mindezt a munkát kellően, teljes szakszerűséggé},^ felelősséggel ellátni tudná. ... l

jl Z Mélyen t. Felsőház! Beszédem végéhez 'jutottam. Az elmondottakból talán ..azt is lehetne következtetni, mintha én több gáncsolni^ mint dicsérni valót találtam volna \

à törvényjayas-