Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

88 Az országgyűlés felsőházának 28. üléi évi tilalom alól, sőt egyáltalában mindenféle tilalom alól a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöki állását, tehát olyan állásit, amelynek a politikától olyan messze kell lennie, mint a bírói állásoknak. Kiveszi azután mindazokat az állásokat, amelyekkel felsőházi tagság van egybekötve, tehát az összes felső bírói állásokat, azután a honvédség főparancsnoki állását, az Oti. elnökét, szóval valamennyi állást, amellyel felsőházi tagság jár, kiveszi továbbá azokat az állásokat, amelyek az országgyűlési képviselőséggel kompatibilisek; ide tartoznak a budapesti egyetem és műegyetem tanárai. Hogy mii az indoka ennek a kivételnek, — tudniillik, hogy ha felállítjuk azt a szabályt, hogy a képviselő ne használja fel az ő befolyását tisztviselői állások szerzésére — hogy mi alapon veszi ki a javaslat éppen a legmagasabb fokú állásokat a tilalom alól és a tilalom alatt csak a kisebb állásokat nagyja, ezt a javaslat nem. mondja meg. Itt bizonyos kisiklás van a jar vaslat indokolásában, merít azt mondja, hogy hasonló szempontok teszik kívánatossá. Ez kisiklás, nem lehet másnak mondani, mert hiszen politikai szempontok nem tehetnek indokolttá bírói és számszéki kinevezéseket, sőlt ellenkezőleg, azt tartom, hogy ezeket a politikától távol távol kell tartani. Hiába keressük, hogy mi az indoka ennek a kivételnek. A laikus előtt most úgy áll a kérdés, hogy például országgyűlési képviselőit egy éven belül nem lehet kinevezni járásbírónak, kúriai bírónak, kúriai tanácselnöknek, de másodelnöknek és elnöknek lehet és így van a többi állásokkal is. Ez teljesen érthetetlen álláspont. A megfordító ttját még érthetné az ember, ha (tudniillik a kisebb állásokra mondaná ki a javaslat, mondjuk a VI. fizetési osztályon aluliakra, 'hogy ezekre nem áll az inkompatibilitás, mert ezek olyan csekély állások, hogy itt a politikai befolyásnak nem kellett érvényesülnie. De ha ellenkezően, azokat az állásokat tilalmazzuk, amelyek rendszerint nem is képezik a képviselők ambiciójának tárgyát, ott pedig, ahol az ambició megnyilatkozhatok, mert tekintélyesebb és hatalmasabb állásokról van szó, ezeket az ál-ásokat a. tilalom alól kivesszük, akkor az egész köztisztviselői szabályozás nem komoly dolog, akkor azt a tilalmat, amely az 1. bekezdésben van, nem kell komolyan venni. Gondolkoztam rajta, hogy micsoda más okot lehetne e részben felhozni. Hiszen azt csak nem lehet állítani, hogy zavarba jönne a kormánv, az államfő, ha ezekben a magas állásokban üresedés következik be és azt be kell tölteni. Vegyük mindjárt a bírói állásokat. A Kúria elnökévé és másodelnökévé kinevezhető minden bíró, aki 10 éve bíró, minden ügyvéd, aki 10 éve ügyvéd, minden igazságügyminiszteri tisztviselő, minden egyetemi és jogakadémiai tanár, ha 10 éve folytatja működését, szóval óriási választéka van a kormánynak és az államfőnek, a meglévő szervezetek keretén belül. Azelőtt csak egy nappal előbb kellett lemondani az illetőnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akkor kár az egész törvényt meghoznunk, ha az ezelőtti állapotot annyira szentnek éf* sérthetetlennek vesszük: hiszen a törvény célzata éppen az volt, hogy mindenütt szigorítsunk és rendet teremtsünk. Másokra, különösen a bírói állásokra nézvp -- bár ismétlem, nemcsak a bírói állásokról van Szó. hanem egész sereg egyetemi tanári állásról és 'itt van a Legfőbb Állami Számszéki elnöki állás, amelyek a felsőházi tagságe 1932. évi december hó 21-én, szerdán. I gal egybe vannak kötve — van kivétel. A bíI rói állásoknál pedig különösen nem kívánatos, hogy a politika területéről lépjen oda át valaki, pláne a legmagasabb vezető állásokba. Ez nem azt jelenti, mintha egy politikus bírói állásban nem tudná teljesen levetkőzni az ő politikai összeköttetéseit és nézeteit, hiszen ennek gyönyörű példáitfc láttuk, de nagy súly terhet visz magával az, aki politikai pártból iép át a bírósághoz. Legyen szabad egy példát mondanom. Amikor azelőtt sok idővel, talán 1902-ben történt, hogy országgyűlési választások előtt állottunk, amikor még a Kúria bíráskodott a választások fölött, akkor én a kassai táblánál voltam táblabíró és minket táblabírákat küldtek ki ezeknek a keserves vizsgálatoknak a lefolytatására, ahol néha hetekig és hónapokig a tanuk százait és ezreit kellett eskü alatt kihallgatnunk. Én bementem akkori principálisomhoz, Istenben boldogult Berczelly Jenő táblai elnök úrhoz és azt kérdeztem, hogy engem is kiküldenek-e? Amikor azt mondotta, hogy igen, én nem vettem részt a szavazásban. Kiküldtek Sátoraljaújhelyre, ahol igen kíélesedettek voltak a pártviszonyok, a Búza—Dókus-f éle petíció megvizsgálására. Amikor a nevemet hallották, megindult a kombináció, hol született, kik a rokonai és a legutolsó kérdés az. volt, vájjon melyik párthoz tartozik, és kire szavazott. S mikor megtudták, hogy sehová, mindjárt kezdett a gyanú eloszlani. Ezt csak arra bátorkodtam felhozni, hogy aki a politikai életből lép át a bírói székbe, annak erős küzdelmet kell folytatnia addig. amíg meggyőzi a közönséget arról, hogy ö már végleg elszakadt a politikától és bírói hivatását tényleg pártatlanul tölti he. Ezek voltak azok az indokok, amelyeknél fogva a bizottság többsége is elfogadta a 4. §-nak azt a változtatását, hogy az egy evikiue! vezési tilalom alól — úgy, ahogy az megegyezik is az indokolással — ne vegyünk ki mást mint a nem politikai bizalmi állásokat, szóval korlátozzuk kivételt a miniszteri, államtitkári, főispáni, kormánybiztosi, főpolgármesteri, a külhatósági képviselői állásokra. Ezt kérem elfogadni. Még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy a felsőházi tagokra nézve a bizottság a 17. Í-nak teljesen új szövegezést adott. Méltóztatik tudni, hogy a bizottság változtatott az eredeti szövegen. Ezt nagyon megfontoltuk, s azt hiszem, a szakasz úgy van megszövegezve, hogy ahhoz komoly aggodalom nem fér. Ezzel aztán az a nehéz kérdés, hogy a Felsőház es a Képviselőház egy törvényben szabályozhato-e, azt gondolom, megnyugvásra megoldatott. Még csak egy megjegyzést. A törvényjavaslat igen számos bejelentéssel kívánta terhelni úgy az összeférhetlenségi bíróságot, mint a Ház elnökeit. Nevezetesen a javaslat szerint minden kiviteli engedélyt külön be kellett volna jelenteni és azt hivatalból vizsgálat tárgyává kellett volna tenni. Ugyanez vonat; kozott az iparfejlesztési engedélyekre. Ezt mi elhagytuk. A céhb írós ágnak be kellett volna jelentenie minden egyes igazgatósági, felügyelőbizottsági tagválasztást külön átiratokkal. Ezt is mellőztük, amivel azt akartuk el; érni, hogy a jury ne legyen tömegadatgyüjtő és. nyilvántartó hivatal, hanem komoly _ bíróság, amely vitás kérdésekben dönt. Mindezt annyival is inkább feleslegesnek találtuk, mert hiszen a képviselő súlyos következmé-