Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése nyék terhével amúgy is kötelezve van arra, hogy bejelentse minden ilyen mágánmegbizatását és kereskedelmi társaságokban elfoglalt minden állását. Itt van tehát garancia arra, hogy ezt úgyis bejelentik. Minden pénzügyi kompaszból ez különben is megállapítható, felesleges lett volna tehát ezért mozgásba hozni az egész apparátust. Ez az oka annak, hogy ezeket a bejelentéseket mellőztük, illetve korlátoztuk maguknak az országgyűlés tagjainak bejelentésére. Mint említettem, a bizottság napokon keresztül nagy fáradsággal igyekezett legjobb tudása és lelkiismerete szerint ezt a javaslatot olyan formába önteni, amely meggyőződése szerint jobban megközelítheti azt a célt, amelyet a javaslat igen bölcsen maga elé tűzött. Reméljük, hogy ez az eredmény be is fog következni, ha majd a javaslat a Képviselőház magatartása után -— amelyet egyelőre még nem ismerünk — törvényerőre emelkedik. A javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Több szónok nem lévén, a vitát bezárom. Kíván az előadó úr szólani 1 Magyar István előadó: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Nem óhajtottam felszólalni, de azt mondják, hogy az előadónak (kötelessége némely feltett kérdésre választ adni, (Halljuk! Halljuk!) az előadó kötelessége, hogy némely homályt oszlasson el„ az előadó kötelessége, hogy ha magyarázatával itt-ott a törvény igazi értelmét meg tudja világítani, ezt tegye meg. Ebből a szempontból óhajtok válaszolni pár kérdésre, amelyet itt hallottam. Azt a kérdést, hogy vájjon ez a javaslat szigorú-e, vagy nem szigorú, az én igen t. barátom, Tóth tanár úr úgy választotta el, hogy igen szigorú a definíciók dolgában, de nem szigorú, sőt ellenkezőleg, méltányos más tekintetben. Egészben nem oszthatom az ő felfogását, mert ez a javaslat a definiciók dolgában sem szigorú. Éppen volt szerencsém a bizottságban kijelenteni, hogy amikor elvi állásponton állunk és akarunk valami javaslatot csinálni, annak mik a veszedelmei. Ezt tegnap itt is volt szerencsém kifejteni. Kimondottam, ihogy ha kompromittális eljárás útján nagyon szigorúak vagyunk a kazuisztika dolgában és valóságos dzsungelt csinálunk, ennek sok a kiútja. Méltóztatnak emlékezni, azt mondottam, hogy ez egy második véglet, ameddig elmenni nem kívánatos- Ennek a javaslatnak szerencsés koncepciója éppen abban van, tegj nap is mondottam, hogy van egy ragyogó elve, amely az egész ügyet bevilágítja, melynek az a célja, hogy az egész kérdés minden zegét-zugát világossá tegye az érdekeltek, majd a bírák előtt is, és azok előtt is, akikre az egyébként vonatkozik. Azonfelül a javaslatban minden definíció az egyes típusokban lehetőleg olyan elasztikusan van megszövegezve, minden definíció annyira tágítható és szűkíthető» amennyire az élet által feltárt tünetek ezt megkívánják. Ha méltóztatnak emlékezni rá, éppen mondottam, hogy ha igazi bírák kezébe kerülnek ezek a definíciók, akkor ez a javaslat az élet kívánalmainak megfelelő rugalmasságot fog tanúsítani és így nagyon használható is lesz. Ez az én magyarázatom avval a felfogással szemben, mintha ezek a definiciók nagyon szigorúak volnának. Nem 1932. évi december hó 21-én, szerdán. 89 szigorúak, csak éppen az a jó tulajdonságuk van, hogy a szigor és a méltányosság tekintetei nagyon szépen alkalmazhatók egy jó bíró kezében. Ennyit bátorkodtam errevonatkozólag megjegyezni. Azután azt is kifogásolták, hogy miért nincs külön javaslat a Felsőházra nézve? A felsőházi törvény és a választói törvény azt mondták, hogy csak a Felsőházra vonatkozólag kell Összeférhetlenségi javaslatot csinálni, — és íme most egységes javaslatot csináltunk. Miért nem külön javaslatot? Az én szerény véleményem szerint — amely utóvégre nem irányadó — azért nem készítettek külön javaslatot, hogy ha kétkamarás rendszerünk van is, azért az országgyűlés egységes. Ügy tudom, hogy az öszeférhetlenségi gondolat, mint erkölcsi gondolat nem lehet kétféle, csak egységes. Ügy tudom, hogy ha jogilag alakot akarok adni ennek az erkölcsi fogalomnak, azt nem adhatom százféleképpen, hanem csak egységesen. Ügy tudom, hogy ha ezt az egységet megbontjuk, akkor nagy bajt csinálunk, mert akkor más lesz a judikatúra a Felsőházban és más a Képviselőházban. Nem fognak egyezni és nem lesz, aki összeegyeztesse őket, mert nem lehet majd a kettő között jogegységi eljárást csinálni, amelynek során a törvénysértéseket ki lehet javítani és elvileg rendbehozni. A parlamentáris egység követeli tehát,, hogy ez az összeférhetlenségi gondolat a Felsőházban a képviselőkével együtt, egyetemlegesen, egységesen, összhangzatosan, harmonikusan legyen eldöntve, a struktúrákra való figyelem tekintetében pedig ezek a bizonyos enyhítések történjenek a Felsőházban, amelyeket az a struktúra megkíván, ahogy ő excellenciája volt kegyes az imént is említeni. Felvetették a szuverenitás kérdését is. Bátor vagyok ebben a Házban nem újságot, hanem azt az ősi valóságot kiemelni, hogy a mi szuverenitásunk egyedüli forrása a MagyarSzent Korona. Mi sohasem dolgoztunk népszuverenitás fogalmával, mi sohasem dolgoztunk a francia forradalom régi maradékával, ami egyébként is a racionalizmus terméke. A mi alkotmányunk nem ilyen racionalizmuson épült fel, hanem ezeréves tradiciók fejlődésének eredménye. Ezer évig nagyon jól meg tudtunk élni a Magyar Szent Korona felségének szent gondolatával és igen jól megtudjuk mindig ezen az alapon magyarázni a király, az államfő, a töryényhozás hatáskörét is. Ne menjünk más térre. Teljesen igaza van Tóth barátomnak, amikor azt állítja, hogy szuverén az országgyűlés, nem pedig az egyik vagy a másik Ház külön-külön is. Errenézve erről a helyről is bátorkodtam szerény véleményt nyilvánítani. Ami azután azt illeti, hogy nincs különbség a bíráskodás tekintetében a választás és az Összeférhetlenség kérdése között, teljesen osztom Tóth tagtársam felfogását. En hallottam a legmagasabb helyről erről beszélni. A magyar szellemi világ katedrális magasságából beszélt gróf Apponyi ő excellenciája erről a kérdésről az értekezleten. Zsitvay miniszter úr ő excellenciája jelen volt, ő is hallotta ezt. Azt mondotta gróf Apponyi ő excellenciája: En el tudom képzelni, hogy ezt a kérdést, az összeférhetlenségi kérdést, a parlament a maga szuverenitásánál fogya a maga autonóm bíróságával intéztesse el. Miért? Mert nagy különbség van a kettő között — mondotta Appo-