Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés felsőházának 28, ülése san két parlamenti híróság ítélkeznék, mindkettő foglalkoznék a tényállás valóságával vagy valótlanságával s juthatna esetleg edle» tétes eredményekre. Az egyik ugyanazt a. tényállást valónak mondaná, a másik valótlannak s nem volna fórum, amely ezeket az eltérő ítéleteket összhangba hozná. Ezek felett a parlamenti híróságok felett ugyanis nincs feletes fórum. Azt hiszem, nem méltányos éppen az ítélőbírákat, akiknek függetlenségére minden vonatkozásban ügyelni kell, ilyen párhuzamos ítélkezés alá vetni, (Ügy van! Ügy van!) amely senki más tagját ennek a parlamentnek nem terhel, amikor az Országos Legfelsőbb Fegyelmi Bíróság szerenesés összetételű, mert felerészben bírákból, felerészben parlamenti tagokból áll, tehát igazán szerencsésen összealakított vegyesbíróság. Nem hiszem, hogy legyen valahol á világon olyan rendelkezés, amely aktív bírákat, a legmagasabb bíróságok vezetőit olyan jury elé utalja, a fegyelmi vétséget is involváló magatartásukra nézve, amely esetleg a bírói elem teljes kikapcsolásával alakul, mert sorshúzás eredménye alapján lehetséges, hogy abban a juryban egyetlen egy ítélőbíró sem szerepel. Ismétlem tehát, hogy ez nem valami privilégium utáni vágyakozás. Ez az adott helyzettel való számolás. A magyar országgyűlés felsőházának egyik különlegessége, hogy itt ülnek az ország legfőbb bírái. Ennek a különleges helyzetnek vannak bizonyos konzekvenciái s ennek konzekvenciáját akarnám ilyen irányban levonni, hogy felettünk az a bíróság ítélkezzék, amelyre az előbb hivatkoztam(Élénk helyeslés.) A másik kérdés ennek a jurynek a tárgyi hatásköre. A javaslat eredeti szövegéüen akként kontemplálta, hogy a jury — amihez nehéz szívvel járultunk itt hozzá, mintegy utolsó kísérletként — necsak az Összeférhetlonség közjogi kérdésében, tehát ebben a mondjuk, autonómiánk alá eső kérdésben ítéJkezzék, de döntsön valósággal elevenek és hol tak felett, döntsön mindenféle ügylet-szerződés, jogkedvezmény érvényessége felett, tekintet nélkül arra, hogy kiket, esetleg harmadik személyeket érint-e és mennyiben? Azt hiszem, hogy a jurynek ilyen kiterjedt hatáskörrel való felruházása még aggályosabb, sőt feltétlenül aggályos, hiszen ez valóságos összekeverése a törvényhozói és bírói hatalomnak, mert ha még a közjogi téren el is ismerjük n jury ítélkezés jogát, hogy ezt kiterjesszük a magánjog területére, harmadik személyekre: ez valóban aggodalmas. Éppen ezért az együttes bizottság és jó magam is a jury hatáskörének ilyen megszervezésében a jogbizonytalanságnak, a bírói és törvényhozói hatalom összeütközésének olyan súlyos esetét láttuk, hogy ezt akként küszöböltük ki a törvényből, hogy kimondottuk: a jury ítélkezése alá kizárólag a közjogi rész tartozik, az összeférhetlenség kimondása, minden egyéb kérdés ellenben a rendes bíróságok, illetőleg megfelelő hatóságok elé. Azt hiszem, a világért sem mondhatjuk, hogy ez a mostani elrendezés valami nagyon tökéletes volna. Ez az egész matéria a jogéletben még nem forrta ki magát, az összeférhetlenség, illetőleg az érvénytelenség kérdése. Itt egy új kérdés van beledobva, amelyet úgy akarunk lehetetlenné tenni, hogy kevesebb veszedelem származzon belőle, mint származott volna, ha az eredeti konstrukció 1932. évi december hó 21-én, szerdán. 87 marad. Hogy azután az életben hogyan fog beválni, azt majd csak az élet fogja megmutatni. A másik, amit bátor leszek felhozni, a sokat vitatott 4. §, vagyis a közszolgálati összeférhetlenség kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ügy látom, hogy itt a fogalmak összekeveredtek, úgyhogy legyen szabad pár szóval rátérnem, mi volt a helyzet eddig a köztisztviselői érdekeltség ]-érdesében. Eddig a képviselők választásról szóló 1925 : XXVI. te. 182. §-ának 7. pontja kimondotta, hogy az országgyűlési képviselő ebbeli minőségének időtartama alatt, a kormány vagy kormányközeg részéről fizetéssel vagy „díjazással járó hivatalra^ vagy állásra, törvényhatósági és községi állásokra is, ki nem nevezhető, illetőleg meg nem választható. Kivette ez alól a kormánybiztosi, & kormány biztoshelyettesi, a főispáni állást és egy utalással kivette a miniszteri, államtitkári, országos intézetek igazgatói állásokat, a közmunkatanácsi, különböző tanácsi, Képzőművészeti Tanácsi stb. tanácstagságokat és végül a budapesti egyetem és műegyetem tanárait. Méltóztatnak látni, hogy az összeférhetlenségnek ez a szabályozása valami túlságosan komoly dolog, nem volt, mert hiszen csak azt jelentette, hogy egy nappal előbb le kellett mondani a képviselőségről, mielőtt kinevezik, mert úgy szólott a rendelkezés, hogy «tartama alatt». Természetesen a kinevezésnél ez semmiféle veszedelmet az illető képviselőre nem jelentett, mert hiszen, amikor lemondott, akkor már tisztában volt azzal, hogy kinevezése egykét nap alatt megtörténik. A választásnál, a vármegyei és városi választásoknál már jelenthetett veszedelmet, mert ott tényleg előzetesen le kellett mondania, mielőtt a választás eredményét ismerhette, itt tehát előfordulhatott, hogy a két szék között a földre ült az illető. Az új javaslat minden irányban szigorítást kíván bevezetni. A szigorítást úgy vélte a 4. §-ban megejthetni, hogy kimondja: nem elég az, hogy az előző napon mondjon le a képviselő az állásáról, tessék a mandátum megszűnésétől kezdve egy esztendeig várni és csak azután lehet az állásra kinevezni. Ezt így okolja meg, hogy általános szabály a kinevezési tilalom, minthogy azonban ezt a mai for májában könnyű kijátszani, úgyhogy a mandátumról való lemondást előbb közlik, mint a kinevezést, a tilalmat belga és cseh mintára szigorítani kell és kimondani, hogy kinevezés sem a képviselőség tartama alatt, sem annak megszűnésétől egy esztendőn belül nem történhetik. Aki nem volt köztisztviselői pályán, a képviselőséget ne használhassa fel tisztviselői pályán való elhelyezkedésre. Ez az indoka ennek az összeférhetlenségi szabálynak. Ez az egy évi tilalom mint szigorítás benne van az 1. bekezdésben. A 2. bekezdés azután az ez alóli kivételeket tartalmazza. Hogy miért kellett ez alól kivételeket tenni, azt a javaslat indokolása ekkép indokolja: Igen gyakori, hogy e politikai bizalmi állásokra •— már előbb megemlíti a kormánybiztosi stb. állást — a kormány pártjának képviselői tagjai közül szemel ki egyeseket. Ez alá a szempont alá esik mondjuk a miniszteri állás, a politikai államtitkári állás, a főispáni és kormánybiztosi állás stb, Idáig még el lehet mondani, hogy a politikai bizalmi állásokra nézve ne legyen akadály a képviselőség és ne alkalmaztassék az egy évi tilalom, Idáig rendben volna a dolog. A javaslat azonban tovább megy és kiveszi ez alól az egy