Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-27

54 Az országgyűlés felsőházának 27. ülét Kérem a jegyző urat, hogy először a tör­vényjavaslat címét s azután a szokásos módon .szakaszainak sorszámát felolvasni szívesked­jék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvény­javaslat címét s az 1—3. §-ok sorszámát, ame­lyeket a Felsőház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ekként a törvényjavaslat részletei­ben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során el­fogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavas­latot végszerkezetben elfogadják, azt felállás­sal jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövege­zése szerinti szerkezetben változatlanul elfo­gadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a külügyi, va­lamint a pénzügyi bizottságok együttes jelen­tésének tárgyalása «az 1924. évi március hó 27-én kelt egyezménynek a budapesti Első Ma­gyar Általános Biztosító Társaságra való al­kalmazása tárgyában, 1932. évi november hó 12-én Rómában kelt magyar-olasz egyezmény becikkelyezéséről» szóló törvényjavaslat tár­gyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizott­ságok jelentését.) Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a tör­vényjavaslat címét s azután a szokásos mó­don szakaszainak sorszámát felolvasni szíves­kedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat címét és 1—3. §-ainak sor­számát). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részle­teiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felső­házat, méltóztatnak-e azt elfogadni a rész­letes tárgyalás során elfogadott végszerkezet­ben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvény­javaslatot végszerkezetben elfogadják, azt fel­állással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövege­zése szerinti szerkezetben változatlanul elfo­gadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint (következik a külügyi és a pénzügyi bizottságok együttes jelentésének tárgyalása «egyes pénzügyi kérdések tárgyá­ban 1932. évi november hó 12-én Rómában kelt magyar—olasz megegyezés és nyilatkozat becikkelyezéséről» szóló törvényjavaslat tár­gyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizott­ságok jelentését), w 1932. évi december hó 20-án, kedden. Elnök: Szólásra következik Szterényi Jó­zsef báró ő nagyméltósága. Báró Szterényi József: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Ne méltóztas­sék t szerénytelenségnek venni, ha a szóban levő törvényjavaslattal kapcsolatban az előző három törvényjavaslathoz is szót emelek, (Halljuk! Halljuk!) — rekedt vagyok, nem bí­rom hanggal — mint olyan megegyezések tör­yénybeiktatásához, amelyeknél a Kormányzó Űr ő r főrnéltóságának megtisztelő megbízásá­ból és a kormány nevében közreműködni, iiletve megegyezéseket a kormány nevében megkötni szerencsém volt. Természetszerűleg nem fogok a javaslat érdemi részéhez hozzászólani. Annak tartalmát ós a megegyezéseik^ intencióját kifejtette maga a bizottsági jelentés. Én csak azért szólalok fel, hogy egy kedves kötelességet teljesítsek, amelynek elmulasztását a magaan szempontjá­ból súlyos hibának tartanám mind egyénileg, mind az ország szempontjából. Kedves köte­lességet kell teljesítenem, amidőn ezeknek a tárgyalásoknak befejezte és immár a vonat­kozó egyezmények törvíénybeiktatása alkalmá­val, amelyek a mai lapok híradása szerint teg­nap az olasz kamarában is törvényes ^bei'kta­tást nyertek, hálás köszönetet mondjak az olasz, kormány elnökének, Mussolini ő excel j lenciájának, (Élénk éljenzés.) valamint kiváló munkatársainak, Jung pénzügyminiszter és Suvich külügyi államtitkár uraknak azért a messzemenő előzékenységért, azért a nemze­tünk iránt ez alkalommal is tanúsított jóindu­latért, amellyel lehetővé tette Mussolini ő exoellenciája, hogy Magyarország és Olasz­ország között még a háborúból folyolag fenn­állott ügyek végleges elintézést nyerhessenek, és pedig elintézést Magyarország összes ^igé­nyeinek, illetőleg kéréseinek teljesítésével. írt IPTlí^PSc ) Mélyen t, Felsőház! Ebben az esetben Olaszországnak olyan előzékenységéről van szó, amely százmillió pengőnyi adósság elenge­désében jut kifejezésre. Olaszországgal szem­ben a háborúból folyolag még kötelezettségben voltunk, bár azok egy része tekintetében köz­tünk véleménykülönbség állott fenn; és az olasz kormányelnök úr egy előkelő gesztussal ezt az ügyet is a mi javunkra intézte el. Ugyanezt az előzékenységet tapasztaltam, amikor először volt szerencsém vele tárgyal­hatni 1927-ben. Akkor többek között a Magyar­országból elvitt 3 millió körmöci vert arany visszaadásának biztosításáról volt szó és midőn a legnagyobb nehézségekkel kellett megküzde­nem a tárgyalások során, Mussolini kormány­elnök úr akkor is Magyarország javára dön­tötte el a kérdést egy előkelő gesztussal. Ez alkalommal jegyezte meg a minisztertanácsban Bethlen István gróf, akkori miniszterelnök szellemesen és helyesen, hogy végre az első eset a háború óta, hogy Magyarország is kap valamit és nem fizet. A bolsevista rablóuralom idejében ugyanis többek között hárommillió kö!rmöcb anyai aranyat vittek el Magyar­országból azért, hogy élelmiszert szerezzenek maguknak Olaszországból. Élelmiszer nem szállíttatott, de a hárommillió ottmaradt. Ezt a hárommilliót sikerült akkor 1927-ben kizáró­lag Mussolini előkelő gesztusából kifolyólag hazahozni. Azóta is minden tárgyalásom alkalmával tapasztaltam ezt a barátságot, ezt a jóindiula­, tot Magyarország és nemzetünk iránt és ezért ! tartóim kötelességenmek, hogy itt a nemzet

Next

/
Thumbnails
Contents