Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-26
Az országgyűlés felsőiházának 26. ülésé lett megtörténhetett volna az, hogy a budapesti ügyvédi kamarából sohasem választottak volna egyetlenegy ügyvédet sem felsőházi taggá. Nekem nincsen jogom, de nincs is okom a vidéki kamarák lojalitásában kételkedni, nem mondom, hogy ez így történt volna, csak rámutatok arra, hogy ilyen szabályozás mellett intézményesen ez megtörténhetett volna. A Budapesti Ügyvédi Kamara tehát annakidején egy nagy mozgalmat, agitációt indított meg abból a céiból, hogy jogszabállyal peremptorice mondassék ki és biztosittassék a Budapesti Ügyvédi Kamara és a budapesti ügyvédek számára az a jog, hogy a Felsőházban mindig rendes tagul egy budapesti ügyvédet és rendes tagul egy vidéki ügyvédet kell megválasztani. Ez az akció sikerre is vezetett, mert a törvény 19. %-&, alapján az akkori miniszterelnök úr kibocsátotta a 10.182/1928. számú rendeletet, amely rendeletnek 3. §-a azt mondja, hogy a választást úgy kell megejteni, hogy egy rendes tagnak Budapestről kell választatnia, egy rendes tagnak pedig vidékről. Hasonló intézkedések tartalmaztatnak ezen rendelet 4. §-ában a póttagokra vonatkozólag is. Amikor 1926. január havában ez a Felsőház megalakult, a választásokat úgy ejtették meg, hogy megválasztatott egy budapesti ügyvéd rendes tagnak és egy vidéki ügyvéd szintén rendes tagnak, azonkívül egy budapesti ügyvéd póttagnak és egy vidéki ügyvéd szintén póttagnak. Időközben a vidéki rendes tag elhalálozott, ennek következtében helyére behívták a vidéki póttagot. Ilyen státusban voltunk, amikor pár héttel ezelőtt itt ezen magas Házban a kisorsolás eszközöltetett és kisorsoltatott a vidéki rendes tag, megmaradt tehát felsőházi tagnak a budapesti rendes tag és a budapesti póttag. Most ki vannak írva a választások 1932. évi december hó 11-ére és el van rendelve egy vidéki rendes tagnak a választása és egy póttagnak a választása. A választás előtti mozgalmakban különféle magyarázatok merültek fel a törvénynek 9. §-a és a hivatkozott rendeletnek 3. §-a körül. Ezen félreértéseket, ellentéteket a közérdek szempontjából, nézetem szerint, autoritativ módon tisztázni kell. Az én felfogásom az, hogy amíg a budapesti rendes tag - mandátuma le nem járt, addig a budapesti póttagnak a mandátuma sem járhat le, éppúgy, amíg egy vidéki rendes tagnak a mandátuma nem jár le, a póttag jogosultsága sem szűnhetik meg. A felfogások azonban divergensek e tekintetben. Találkoztunk olyan felfogással, amely azt mondja, hogy a budapesti póttag jogosultsága megszűnik december hó r 11-én a választás pillanatában, annak ellenére, hogy a budapesti rendes tag nem sorsoltatott ki, hogy továbbra is öt éven át még tagja lesz ennek a Háznak. Vitás tovább az a másik kérdés, hogy elrendeltetvén egy vidéki rendes tag választása, a póttag vidékről választassék-e, avagy pedig Budapestről 1! Nézzük, hogy milyen alakulatok képzelhetők itt. Tegyük fel, hogy most megválasztanak egy vidéki póttagot és hogy a legközelebbi öt év alatt meg fog üresedni a budapesti rendes tag helye, akkor a vidéki póttag fog behivatni rendes tagnak és így a törvény direkt rendelete ellenére két vidéki ügyvéd lesz a Felsőházban rendes tag. Vagy, ha egy budapesti ügyvéd választatnék mese most póttagnak, megtörténhetik, hogy ha időközben a vidéki felsőházi tagság_ megszűnik, _ akkor két budapesti ügyvéd fogja képviselni az ügyvédi érdekképviseletet itt ebben a Felsőházban a törvény és a rende1932. évi december hó 1-én, csütörtökön. 43 let világos intézkedése és intenciói ellenére. Azt hiszem, hogy ez a magyarázat nem helyes, mégpedig azért nem, mert világosan megmondja a rendelet, hogy az egyik rendes tagnak 'budapestinek, a másik rendes tagnak pedig vidéki ügyvédnek kell lenni. De nem tartom helyesnek azért sem, mert akkor az az ígéret, amely nekünk ügyvédeknek adatott és amelyet realizált az általam hivatkozott miniszterelnöki rendelet, illuzóriussá tétetnék és félő, hogy a viszály magva hintetnék el a Budapesti Ügyvédi Kamara és a vidéki ügyvédi kamarák közt, már pedig ez a lehető legnagyobb hiba volna, mert állíthatom, mélyen tisztejt Felsőház, hogy ma a legpéldásabb egyetértés, a legharmonikusabb^ együttműködés van a budapesti kamara és a vidéki kamarák közt. Nekünk óvakodnunk kell mindenkor és minden osztállyal, minden renddel és minden branssal szemben attól, hogy a viszálynak magvát elhintsük és ellentéteket felidézzünk, de kiváltképpen óvakodnunk kell most ezekben a nagyon nehéz, súlyos időkben ezt az ügyvédi karral szemben tenni, amikor az ügyvédi kar hivatva van a jogszolgáltatásban igen eminens szerepet játszani és a társadalmi életben vezetőként működni. Felfogásom szeriint £LZ Eb törvénymagyarázat helyes hogy a budapesti póttag mandátuma nem szűnhetik meg addig, amíg a budapesti rendes tag működik. Ugyanez áll a vidékre vonatkozóan is. A törvény magyarázatánál nem csupán a grammatikai magyarázat az irányadó, a törvényt a maga egészében, a maga teljében kell szemügyre venni és magyarázni. Ez a helyes interpretatio logiea és nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a mellékkörülményeket sem, amelyeknek hatása következtében keletkezett a törvény, vaey a rendelet kibocsáttatott, figyelemmel kell lenni az úgynevezett occasio legis-re is. Az occasio legis pedig az volt, hogy intézményesen és minden időre biztosittassék a Budapesti Ügyvédi Kamara számára egy^ rendes tagság és a vidéki ügyvédi kamarák számára szintén egv rendes tagság. Nézetem szerint ezeknek a kételyeknek eloszlatására tisztán és kizárólag ez a Felsőház hivatott, egyrészt, mert a Ház belüerye, hopy a Ház szervezetében egv pótlás keresztülvitelénél milyen eljárási módozatokat követünk, másrészt pedig azért, mert a törvény direkt intézkedése, a 9. § 2. bekezdése ezt a kérdést határozottan a Ház elnökének hatáskörébe, kompetenciájába utalja*. Ezeknek előrebocsátása után mély tisztelettel :azt a kérdést intézem Nagyméltóságodhoz, mint a Felsőház elnökéhez: hogyan méltóztatik biztosítani az ügyvédi kart illetőleg, hogy mindig egy budapesti és egy vidéki ügyvéd^ legyen mint érdekképviselő a Felsőház tagja és^ hogy elkerültessék azon anomália, hogy akár két budapesti, akár pedig két vidéki ügyvéd töltse be a törvény által rendelt két felsőházi tagságot. (Helyeslés ) Elnök: Tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Pap József ő méltósága felszólalására válaszomat a következőkben adom meg. A Felsőházról szóló 1926:XXII. te. 9. §-a a felsőházi póttagok behívása tekintetében akként rendelkezik, hogy (olvassa): «az időközben megüresedő .... helyekre a póttagok a választásuk alkalmával nyert szavazatok alapján megállapított sorrendben kell felsőházi tagul behívni; a behívás iránt szükséges lépéseket a Felsőház elnöke teszi meg.» A hivatkozott törvény 19. §-ának utolsó-