Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-26

42 Az országgyűlés felsőházának 26. ülése rint az egész nemzetnek nagy szüksége volna. (Ügy van! Ügy van!) ÉlnÖk: Méltóztatik-e a vallás és közoktatásügyi miniszter úrnak, a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot, Berzeviczy Albert ő nagyméltósága a romániai magyarellenes erőszakoskodások ügyében kért engedélyt a felszólalásra. (Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Azt hiszem, hogy Felsőházunk hangulatáról és felfogásáról egészen téves vélemény keletkezhetnék, ha mi teljes hallgatással mellőznők azokat az eseményeket, amelyek Romániában napirenden vannak (Ügy van! Ügy van!) és az ottani magyarság ellen irányulnak. Ezt a dolgot szóbahozták a Képviselőházban, a kormány is nyilatkozott, miután azonban nyilvánvaló, hogy ennek az agitációnak vége nincsen, sőt az folyton fokozódik, és előttem feküsznek olyan falragaszok, amelyeken a románok már azzal fenyegetőznek, hogy amint ők már egyszer voltak Budapesten, el fognak jönni mégegyszer, hogy itt rendet csináljanak és az ő igazságuknak érvényt szerezzenek, (Mozgás.) azt hiszem, nekünk szintén kötelességünk megszólalni ebben a kérdésben. (Elénk helyeslés.) Én főképpen azt óhajtanám konstatálni, hogy egészen nyilvánvaló, hogy ezek a romániai mozgalmak, erőszakoskodások, amelyek a legbrutálisabb jelleggel birnak, és a legsajnálatosabban jellemzik az ottani vezető köröket is, (Ügy van! Ügy wm!) amelyek ezeket a mozgalmakat elnyomni vagy megszüntetni nem tudják, nem akarják, arra vezetendők vissza, hogy nagyon is látják, hogy a békeszerződések igazságtalanságaira nézve (Ügy van! Ügy van!) itt uralkodó közvélemény milyen erős visszhangra talált ma már külföldön is (Ügy van! Ügy van!) és ettől való ijedtségükben remélik valószínűleg terrorisztikus eszközökkel a közvéleménynek ezt a megmozdulását visszaszoríthatni. (Ügy van! Ügy van!) En azt hiszem, hogy e tekintetben a románok teljes mértékben csalódnak. Azok a dolgok, amelyeket ők most ott művelnek, a magyarországi közvéleményt és közhangulatot megváltoztatni abban az irányban, hogy itt a rajtunk történt igazságtalanságok jóvátételére irányuló óhajtás és törekvés megszűnjék, egyáltalábban nem fogják, (Ügy van! Ügy van!) legfeljebb még inkább fel fogják fokozni a közhangulatot azok ellen a nemzetek ellen, amelyek a nekik nyújtott előnyöket az ő hatalmiuk alá került magyarsággal szemben ilyen módon használják fel. De, azt hiszem, csalódnak a románok akkor is, ha ezzel a fellépésükkel talán azt remélik elérhetni, hogy a külföldi közvéleményben ne találjon a mi törekvésünk visszhangra, ellenkezőleg, én azt remélem, hogy ez a magatartás és ezek a most végbemenő dolgok csakis arra szolgálhatnak, hogy mindinkább meggyökereztessék Európa legszélesebb köreiben a meggyőződést afelől, hogy a békeszerződéseken változtatni kell (Ügy van! Ügy r van!) és hogy azok az uralmak, amelyek alá a magyarság jutott a békeszerződések következtében, nem képesek a magyarsággal és egyáltalában az ő kisebbségeikkel szemben oly módon járni el, amint azt tőlük a békeszerződések szerzői valószínűleg megkívánták és elvárták. 1932, évi december hó 1-én, csütörtökön. Mi sohasem gondoltunk és nem gondolunk arra, hogy erőszakos eszközökkel szerezzük vissza a tőlünk meggyőződésünk szerint jogtalanul elvett területeket. (Ügy van! Ügy van!) Mi mindig csak békés eszközökkel való visszaszerzésről beszéltünk, mi mindig csak a békeszerződések komoly, tárgyilagos revízióját kívántuk. Ezt a kívánatunkat fenn fogjuk tartani változatlanul, akármi történik is Romániában, elvárjuk azonban kormányunktól, hogy a maga részéről a legerélyesebben oda fog hatni, (Ügy van! Ügy van!) hogy az ottani magyarság érdekében ezek a mozgalmak megszűnjenek és örülnénk, ha az igen t. kormány, ezt a mai igénytelen felszólalásomat felhasználná arra, hogy itt a Felsőház körében is kifejezést adna annak, hogy B tekintetben a legerélyesebb eljárásra van elszánva. (Elénk helyeslés, éljenzés és hosszantartó taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Megjegyzem, hogy a külügyminiszter úr ő excellenciája. aki most távol van, még az ülés folyamán fog erről a tárgyról nyilatkozni. (Helyeslés.) Jelentem a t. Felsőháznak, hogy Pap József ő 'méltósága napirendelőtti felszólalásra kért tőlem engedélyt a felsőházi póttagok behívása kérdésében. Minthogy a napirendelőtti felszólalásra az engedélyt megadtam, tehát Pap József ő méltóságát illeti a szó. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köszönöm ő excelíenciájának, hogy napirend előtt megadatott nekem a szó, hogy a küszö bön lévő felsőházi tagválasztásokkal kapcsolat • ban egy igen fontos kérdésre hívjam fel excellenciádnak és a mélyen t. Háznak a figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az országgyűlés Felsőházáról szóló 1926. évi XX. te. 19. §-a úgy rendelkezik, hogy Budapesten az összes ügyvédi kamarák együttesen választanak két rendes felsőházi tagot. Ez a választás a törvény rendelete szerint nem^ közvetlenül, hanem közvetve történik, akként, hogy minden egyes ügyvédi kamara két elektort, azon kamarák pedig, ahol 200-nál nagyobb a létszám, minden egyes 200 után egy-egy elektort választanak. Ennek következtében a törvény rendelkezésénél fogva ma a vidéki kamaráknak 33 elektor áll (rendelkezésükre, a budapesti ügyvédi kamara részére pedig csak 17 van biztosítva, dacára annak, hogy a budapesti ügyvédi kamara az ország ügyvédségének több mint felét foglalja magában. Kézenfekvő dolog és könnyen elképzelhető, hogy a vidék ilyen majoritás mellett minden egyes választás alkalmával majorizálhatná a 'budapesti ügyvédi kamarát és saját akaratát vinné keresztül az ország első kamarájával szemben. A törvény 19. §-ának végbekezdésében úgy intézkedik, hogy az érdekképviseleti szervezeteknek és az intézményeknek figyelembe kell venniök a területi megosztást is. A törvénynek ez a rendelkezése azonban teljesen homályos és nem precíz, hiszen nem tudjuk, hogy a területi megosztást hogyan kell értelmezni, vájjon szembe kell-e állítani a budapesti ügyvédi kamarának a területét a vidéki kamarák területével, avagy pedig a vidéki kamaráknak a területe egymással szemben való relációban értendő. A törvénynek ez a, rendelkezése tehát abszolúte nem volt kielégítő, mert a törvénynek ezen rendelkezése mel-