Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-47

Àz országgyűlés felsőházának U7. ülése állapítanom, hogy pozitív előrehaladással, nemzeterősödéssel állunk szemben. Nemzetközi viszonylatban pedig megmenekült Olaszország attól a baloldali radikalizmustól, amelyet világszerte tapasztalhattunk.(Úgy van! Ügy van!) Berlini utazásomnál is a józan magyar ember, — ahogy mondani szoktam — a szántóvető magyar ember józanságával néztem a dolgokat. Viszont Berlinre is áll az, amit annakidején a fasizmusról megállapítottam, hogy tudniillik a narancsfát nem lehet ideültetni Kecskemét vidékére, mert elpusztul. A német fát sem tudjuk ideültetni, mert az is tönkremegy. A magyar diszpozíció egészen más és ha józannak méltóztatik személyemet elismerni, akkor csak egyet várhat tőlem, azt, hogy nekem, aki a nemzeti öncélúságot hirdetem, csak egy vágyam lehet: minden alkotásban magyarnak maradni. (Élénk éljensés és taps.) Ha közjogi és alkotmány történeti szempontból nézem a mi nemzeti fejlődésünket, mindig azt látom, hogy a pusztaszeri vérszerződéstől kezdve máig örökös fejlődés van, amelynek középpontjában és tengelyében a magyar öncélúság áll. A nemzet sohasem az Isten kegyelméből való királyokkal osztozott a szuverenitásban, hanem mindig a szuverén nemzet osztotta meg e szuverenitását a királlyal, akire e szuverenitása egy részét átruházta. Mi tehát mindig a nemzetet néztük: akkor is, amikor királyok személyéről és akkor is, amikor általános közjogi kérdésekről volt szó. A XX. században én sem tehetek mást, minthogy a nemzetet nézem a maga összességében, és annak érzésvilágát figyelem. Ne méltóztassék tőlem félni. Lelkiismeretes magyar ember vagyok, aki csak akkor cselekszem esetleg rendkívüli ezközökkel, amikor nagy bajban van a nemzet — erről egyébként az 1848:111. törvénycikk gondoskodik is, amikor a «közcsend és bátorság» fenntartásában elkövetett mulasztásokért felelősséget statuál a miniszterekkel szemben. De sohasem magamért, nem a hatalomért cselekszem, mert nekem ez a cél csak addig ér valamit, amíg közmegbecsülésben van részem. (Elénk éljenzés és taps.) fe Nem vagyok mániákus ember. Nekem egy nagy vágyam van, — amint itt a Felsőházban egyszer már mondottam — ennek a nemzetnek olyan szolgálatokat tenni, hogy annakidején is, amikor már nem leszek, megbecsüljön ez a nemzet. (Általános éljenzés és taps.) Egy bizonyos: az a nemzet, amely nem tud az időkkel haladni, pusztulásra van ítélve. Amint jogkörkiterjesztést méltóztatnak kérni a Felsőház számára, éppen úgy azt mondom én, aki a magyar életet figyelem,, hogy amikor a titkos választójogot magában foglaló törvényjavaslatot elő fogom terjeszteni, igenis mérlegelendőnek tartom, nem kell-e olyan reformokkal is jönnünk, amely reformok garanciát adnak a nemzet további létére és fennmaradására. (Helyeslés és taps.) Sötétbeugrás nézetem szerint minden titkos választójog. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Azt is tudom, hogy ennek a választójognak el kell következnie. De ha el kell következnie, logikusan levonom azt a konzekvenciát, hogy akkor nekem, aki a nemzeti öncélúságnak vagyok a hirdetője, aki mindenben a magyar nemzetet és a magyar örökkévalóságot nézem (Helyeslés.) és aki konzervatív világnézetet vallok, (Helyeslés.) természetesen haladással egybekötve, viszont egyben olyan garanciákat kell nyújtanom — és ez majd mérlegelés tárgya lesz — úgy a Kép933. évi július hó 13-án, csütörtökön. 463 viselőházzal, mint a Felsőházzal, amely garanciák megadják majd a nemzetnek azt a biztos tudatot,, hogy ez a reformlépés sem a nemzet ellen, hanem a nemzetért történik. (Altalános éljenzés és taps.) Nagyon sajnálom, hogy sok kérdésben nem vagyok egy nézeten az előttem szólóval, mert én nem keresem az ellentéteket. Ahogyan a világ folyását és Európa kialakulását látom, visszatérek mindig arra, hogy minden erő összetevésére és halmozására van szüksége eninek a nemzetnek. (Ügy van!) Amikor ismeretes közjogi álláspontjára helyezkedik az igen t. felsőházi tag úr, ne méltóztassék akkor azt hinni,, hogy csak az a helyes álláspont, amelyen a felsőházi tag úr áll. Ha meg van győződve álláspontomnak és nyíltságomnak becsületességéről, akkor nekem is kell, hogy valami igazat adjon. Es ha törvénykönyveinkben megállapítom azt, hogy az 1921 : XL

VII. tcikk törvény, akkor most legfeljebb csak azt lehet vitatni, hogy tessék megváltoztatni ezt a törvényt. (Ügy van! Ügy van!) De negálni azt nem lehet, mert akkor egész jogrendszerünket negáljuk. (József királyi herceg: Ez az egyetlen helyes út!) Ez törvény (Ügy van! ' Ügy van!) és ne mi, akik konzervatív világnézetet vallunk — ezt mindig hangsúlyozom — legyünk a forradalmárok, akik semmibe sem vesszük a törvényeket. Ne egy időszerűtlen közjogi kérdés miatt, vagy ne egy személyi kérdés miatt, vagy ne szubjektív szempontok miatt akarjunk téglákat kiszedni azokból a falakból, amelyek a mai jogrendet tartják. Ha ez a meggyőződésünk és a nemzet többsége is így akarja, úgy megvan a mód minden törvényt megváltoztatni. (Ügy van! Ügy van!) Tehát az a helyes, hogy mi, akik konzervatív világnézetet vallunk, helyezkedjünk arra a helyes jogi álláspontra, hogy minden törvény törvény, míg el nem törölik, mert — mégegyszer mondom — aki a forradalmakat tanulmányozza, az tudja, hogy rendesen önfeledt állapotban nyúlnak a konzervatív körök szószólói a revolucionárius gondolatokhoz. Nem véletlen az, hogy Károlyi Mihály, egy ősi család sarja volt az, aki forradalmat csinált, mert nem hatolt a dolgok mélyére, mert könnyelműen beszívta magába az úgynevezett «modern ideákat», amelyek tele voltak t pestisbacillusokkal, mert nem történelmi távlatból nézte az eszméket, hanem népszerűségi szempontból. Mert nem építés, hanem a rombolás és — mondjuk — a mandátum vagy pártalakítási szempgntok azok, amelyek sokszor hajtják az embereket és nem az a tudat, hogy mindenkinek, nekem is, a kormánynak is, az országgyűlés tagjainak is, de minden magyar állampolgárnak, aki a Szent Koronának tagja, egy kötelessége van: megérezni, hogy egy történelmi elhivatottsággal rendelkező nemzetnek tagja és mi nem rövidlátó, hanem messze távlatokkal rendelkező magyar politikát akarunk folytatni. (Általános

f helyeslés.) így nézem ezt a törvényjavaslatot is. En büszke vagyok arra, hogy ez a nemzet jogi alkotásaiban Európának egyik legrégibb nemzete. De arra is büszke vagyok, hogy a törvény alkotásainál mindig meglátszott és meglátszik ma is az az intuitív erő, amely ezt a nemzetet jellemzi. Nálunk a jogalkotások nem csökönyös maradiságot jelentenek, hanem előrehaladást. (Ügy van! Ügy van!) A mai korban pedig, amikor, de facto, nagy változások vannak, a mai korban, amikor az ember könnyen felül jelszavaknak, a mai korban, amikor va-