Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-47

Àz országgyűlés felsőházának U7. ülése állapítanom, hogy pozitív előrehaladással, nemzeterősödéssel állunk szemben. Nemzetközi viszonylatban pedig megmenekült Olaszország attól a baloldali radikalizmustól, amelyet világszerte tapasztalhattunk.(Úgy van! Ügy van!) Berlini utazásomnál is a józan magyar ember, — ahogy mondani szoktam — a szántó­vető magyar ember józanságával néztem a dolgokat. Viszont Berlinre is áll az, amit annakidején a fasizmusról megállapítottam, hogy tudniillik a narancsfát nem lehet ide­ültetni Kecskemét vidékére, mert elpusztul. A német fát sem tudjuk ideültetni, mert az is tönkremegy. A magyar diszpozíció egészen más és ha józannak méltóztatik személyemet elismerni, akkor csak egyet várhat tőlem, azt, hogy nekem, aki a nemzeti öncélúságot hirde­tem, csak egy vágyam lehet: minden alkotás­ban magyarnak maradni. (Élénk éljensés és taps.) Ha közjogi és alkotmány történeti szem­pontból nézem a mi nemzeti fejlődésünket, mindig azt látom, hogy a pusztaszeri vérszer­ződéstől kezdve máig örökös fejlődés van, amelynek középpontjában és tengelyében a magyar öncélúság áll. A nemzet sohasem az Isten kegyelméből való királyokkal osztozott a szuverenitásban, hanem mindig a szuverén nemzet osztotta meg e szuverenitását a ki­rállyal, akire e szuverenitása egy részét át­ruházta. Mi tehát mindig a nemzetet néztük: akkor is, amikor királyok személyéről és ak­kor is, amikor általános közjogi kérdésekről volt szó. A XX. században én sem tehetek mást, minthogy a nemzetet nézem a maga összességében, és annak érzésvilágát figyelem. Ne méltóztassék tőlem félni. Lelkiismeretes magyar ember vagyok, aki csak akkor cse­lekszem esetleg rendkívüli ezközökkel, amikor nagy bajban van a nemzet — erről egyébként az 1848:111. törvénycikk gondoskodik is, ami­kor a «közcsend és bátorság» fenntartásában elkövetett mulasztásokért felelősséget statuál a miniszterekkel szemben. De sohasem ma­gamért, nem a hatalomért cselekszem, mert nekem ez a cél csak addig ér valamit, amíg közmegbecsülésben van részem. (Elénk éljen­zés és taps.) fe Nem vagyok mániákus ember. Nekem egy nagy vágyam van, — amint itt a Felsőházban egyszer már mondottam — ennek a nemzetnek olyan szolgálatokat tenni, hogy annakidején is, amikor már nem leszek, megbecsüljön ez a nemzet. (Általános éljenzés és taps.) Egy bizonyos: az a nemzet, amely nem tud az időkkel haladni, pusztulásra van ítélve. Amint jogkörkiterjesztést méltóztatnak kérni a Felsőház számára, éppen úgy azt mondom én, aki a magyar életet figyelem,, hogy amikor a titkos választójogot magában foglaló törvény­javaslatot elő fogom terjeszteni, igenis mérle­gelendőnek tartom, nem kell-e olyan reformok­kal is jönnünk, amely reformok garanciát ad­nak a nemzet további létére és fennmaradá­sára. (Helyeslés és taps.) Sötétbeugrás néze­tem szerint minden titkos választójog. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Azt is tudom, hogy ennek a választójognak el kell következnie. De ha el kell következnie, logikusan levonom azt a konzekvenciát, hogy akkor nekem, aki a nemzeti öncélúságnak vagyok a hirdetője, aki mindenben a magyar nemzetet és a magyar örökkévalóságot nézem (Helyeslés.) és aki kon­zervatív világnézetet vallok, (Helyeslés.) ter­mészetesen haladással egybekötve, viszont egy­ben olyan garanciákat kell nyújtanom — és ez majd mérlegelés tárgya lesz — úgy a Kép­933. évi július hó 13-án, csütörtökön. 463 viselőházzal, mint a Felsőházzal, amely ga­ranciák megadják majd a nemzetnek azt a biztos tudatot,, hogy ez a reformlépés sem a nemzet ellen, hanem a nemzetért történik. (Altalános éljenzés és taps.) Nagyon sajnálom, hogy sok kérdésben nem vagyok egy nézeten az előttem szólóval, mert én nem keresem az ellentéteket. Ahogyan a világ folyását és Európa kialakulását látom, visszatérek mindig arra, hogy minden erő összetevésére és halmozására van szüksége eninek a nemzetnek. (Ügy van!) Amikor isme­retes közjogi álláspontjára helyezkedik az igen t. felsőházi tag úr, ne méltóztassék akkor azt hinni,, hogy csak az a helyes álláspont, ame­lyen a felsőházi tag úr áll. Ha meg van győ­ződve álláspontomnak és nyíltságomnak becsü­letességéről, akkor nekem is kell, hogy valami igazat adjon. Es ha törvénykönyveinkben meg­állapítom azt, hogy az 1921 : XL VII. tcikk tör­vény, akkor most legfeljebb csak azt lehet vitatni, hogy tessék megváltoztatni ezt a tör­vényt. (Ügy van! Ügy van!) De negálni azt nem lehet, mert akkor egész jogrendszerünket negáljuk. (József királyi herceg: Ez az egyet­len helyes út!) Ez törvény (Ügy van! ' Ügy van!) és ne mi, akik konzervatív világnézetet vallunk — ezt mindig hangsúlyozom — le­gyünk a forradalmárok, akik semmibe sem vesszük a törvényeket. Ne egy időszerűtlen közjogi kérdés miatt, vagy ne egy személyi kérdés miatt, vagy ne szubjektív szempontok miatt akarjunk téglákat kiszedni azokból a falakból, amelyek a mai jogrendet tartják. Ha ez a meggyőződésünk és a nemzet többsége is így akarja, úgy megvan a mód minden törvényt megváltoztatni. (Ügy van! Ügy van!) Tehát az a helyes, hogy mi, akik konzervatív világ­nézetet vallunk, helyezkedjünk arra a helyes jogi álláspontra, hogy minden törvény tör­vény, míg el nem törölik, mert — mégegyszer mondom — aki a forradalmakat tanulmá­nyozza, az tudja, hogy rendesen önfeledt álla­potban nyúlnak a konzervatív körök szószólói a revolucionárius gondolatokhoz. Nem véletlen az, hogy Károlyi Mihály, egy ősi család sarja volt az, aki forradalmat csinált, mert nem hatolt a dolgok mélyére, mert könnyel­műen beszívta magába az úgynevezett «mo­dern ideákat», amelyek tele voltak t pestis­bacillusokkal, mert nem történelmi távlatból nézte az eszméket, hanem népszerűségi szem­pontból. Mert nem építés, hanem a rombolás és — mondjuk — a mandátum vagy pártala­kítási szempgntok azok, amelyek sokszor hajt­ják az embereket és nem az a tudat, hogy mindenkinek, nekem is, a kormánynak is, az országgyűlés tagjainak is, de minden magyar állampolgárnak, aki a Szent Koronának tagja, egy kötelessége van: megérezni, hogy egy tör­ténelmi elhivatottsággal rendelkező nemzetnek tagja és mi nem rövidlátó, hanem messze távlatokkal rendelkező magyar politikát aka­runk folytatni. (Általános f helyeslés.) így nézem ezt a törvényjavaslatot is. En büszke vagyok arra, hogy ez a nemzet jogi alkotásaiban Európának egyik legrégibb nem­zete. De arra is büszke vagyok, hogy a tör­vény alkotásainál mindig meglátszott és meg­látszik ma is az az intuitív erő, amely ezt a nemzetet jellemzi. Nálunk a jogalkotások nem csökönyös maradiságot jelentenek, hanem előre­haladást. (Ügy van! Ügy van!) A mai korban pedig, amikor, de facto, nagy változások van­nak, a mai korban, amikor az ember könnyen felül jelszavaknak, a mai korban, amikor va-

Next

/
Thumbnails
Contents