Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-47

Az országgyűlés felsőházának J/.7. ülése már igazán rövid az idő. Pedig ez az egyetlen időszak, amikor mindenki általános kérdésekről és arról, ami a szívén fekszik, itt beszélhet. Amikor már négy napig folyik a tárgyalás, akkor sürgetik, mert azt mondják, hogy ex-lexbe jutunk. Először is: ezek a tárgyalások olyan magas nívójúak, hogy erre igazán a Felsőház is csak büszke lehet, másodszor pedig: nem látom okát annak, hogy miért olyan későn jön mindig a költségvetés a Felsőházba, hiszen ma úgyszólván terminusra ki tudják számítani, hogy mikor végez azzal a Képviselőház; az egész tehát csak azon fordul meg, hogy egy héttel előbb terjesszék be a költségvetést a Képviselőházhoz. Hogy azután ez a Felsőház igen sok tagjában azt az érzést kelti fel, mintha a Felsőházat csak a törvényhozás másodrendű faktorának tekintenék, az érthető. Valószínűleg a miniszterelnök úr is megengedi azt, hogy ha az ellenzéknek valami feltevése van, ez nem gyanúsítás, de neki minden lehető eventualitással számolnia kell, még akkor is, ha ez csak eventualitás marad. Ha már most nézek és a dolog mögé akarok nézni, akkor nem tudom kikapcsolni magamból azt a feltevést, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kormánynak más céljai is vannak, vagy más céljai lehetnek. Cél lehet az is, hogy a törvényhozás munkája lehető szűk térre szoríttassék, egészen addig a határig, hogy feladata kimerüljön a költségvetés, a felhatalmazás és a zárszámadás letárgyalásában. Ha kérdezem : miért ? — T ögtön rá kell mutatnom arra, hogy nincs ma Közép-Európában még egy második ország, amelynek parlamenti gépezete olyan kifogástalanul működnék, mint a magyar a Képviselőházban a szigorított házszabályok, itt a Felsőházban a Felsőház egész összetétele, komoly nyugodt elemei eleve is kizárnak minden szertelenségét, minden obstrukciót. Múltkor Berzeviczy ő exeellenciája igen t. felsőházi tagtársam mondotta, hogy a mai minisztereknek fogalmuk sincs azokról az óriási nehézségekről, amelyekkel a régebbi kormányok a parlamenttel szemben küzdeni voltak kénytelenek; azok a miniszterek akkor 63 vármegyéből álló ország dolgait el tudták végezni, pedig akkor még nem is volt automobil, nem is volt repülőgép. A jelenlévő igen t. felsőházi tagtársam, aki miniszter volt, villamoson és gyalog járt a hivatalába, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Akkor ráértek!) Nem tudom megérteni, mi célja van annak, hogy a törvényhozás tanácskozási idejét még jobban megszorítsák, amikor mindezeken felül a kormánynak még egy quasi fiókparlament is rendelkezésére áll a 33-as bizottságban. En a 33-as bizottság összetétele és eddigi működése iránt a legnagyobb tisztelettel vagyok. Nekem csak elvileg van kifogásom az ellen, hogy amikor évszázadokon keresztül gravaminális politikánknak egyik sarkalatos pontja volt a rendeletekkel való kormányzás elleni küzdelem, akkor most itt túlságosan súlyos okok nélkül ugyanazt csináljuk, ami ellen évszázadokig harcoltunk. De van még egy harmadik dolog is. Méltóztatnak tudni, hogy a világban vannak áramlatok, amelyek mindig tovább és továbbhatolnak és amelyek elől elzárkózni nagyon nehéz. Ilyen áramlat jelenleg a törvényhozások végleges kikapcsolása és a végrehajtóés törvényhozói hatalomnak egy kézben való egyesítése. Olaszország, azután Németország, részben Szerbia, legújabban Ausztria is erre 1933. évi július hó lS^án, csütörtökön. 461 az útra lépett. Nem valószínű, hogy ezt az áramlatot pontosan a hegyeshalmi határnál meg tudjuk állítani. Nem lehet rossznéven venni, ha az ember tovább gondolkodik és minden gyanúsítás nélkül arra is gondol, hogy talán ez itt sem túlságosan ellenszenves sokak előtt, különösen nem, amikor a miniszterelnök úr nem csinál titkot abból, hogy vannak bizonyos autokratikus elgondolásai és nem ellenszenves előtte a törvényhozói hatalomnak bizonyos fokú megszorítása vagy kikapcsolása. Politikai okokból tehát a legsúlyosabb aggályaim vannak ezzel a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal szemben. Volna még egy harmadik szempont is, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Negyedik!) amelyet az előttem szólott igen t. előadó úr szubjektív szempontnak mondott. Ezt szivem szerint a legszívesebben elkerülném, én nagyon örülök, hogy végre van valami, amiben a miniszterelnök úrral is tökéletesen egyetérthetek, és pedig abban, amit ő a Képviselőházban a törvényjavaslat tárgyalásánál mondott: a Kormányzó úr ő f őméltósága személyének túlságos előtérbetolásával szemben helyesebbnek tartom a tartózkodás szellemét. Ebben első betűjétől az utolsóig osztozom és ezt mindenben aláírom. Csupán egyetlen kijelentésre akarok szorítkozni. A jelenlegi társadalmi rend alapján álló minden magyar ember — legyen annak közjogi felfogása ilyen vagy olyan, — a legnagyobb elismeréssel, a kötelesen messze túlmenő tisztelettel van a Korj mányzó úr személye és működése iránt. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Ebben egyek vagyunk, ezt hangsúlyozni felesleges, ezt érezzük, hisszük és valljuk. (Ügy van! Ügy van!) Ha most magara elé teszem a mérleget és egyik serpenyőjébe beledobom a közjogi szempontokat, másik serpenyőjébe a politikai szempontokat, a mérleg nyelve jobbra-balra inog és a végén megáll a középen. Ha dönteni akarok, az előbb elmondottak ellenére kénytelen vagyok ezt a harmadik szempontot is latbavetni és az államfő pártokon felülálló tárgyilagosságába vetett bizalmam folytán a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra nincs senki feljegyezve. Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezártnak jelentem ki.. Ö nagyméltósága a miniszterelnök úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! Mielőtt magával a javaslattal foglalkoznám, legyen szabad Szontagh Jenő felsőházi tag úr kritikájára reflektálnom. Meg kívánom állapítani, hogy Szontagh Jenő felsőházi tag úr nem három, haneim négy kifogást méltóztatott említeni és erre a négy kifogásra fosok válaszolni. Ellenmondás van abban, hogy nyíltnak és őszintének méltóztatik deklarálni engem •' s egész gesztiómat, azután mégis keresni méltóztatik nyilt elgondolásaim mögött a burkolt szándékokat. T. Felsőház! Lényeges kérdésekben azt az elvet vallom, hogy leghatározottabban kötelességem álláspontomat úgy precizírozni, hogy necsak az országgyűlés, hanem az egész közvélemény tisztában legyen azzal, hogy mi e kérdésekben az elvi álláspontom. Akkor, aanikor közjogi tekintetben,, nézetem szerint,