Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülése vetés még nem volna letárgyalva, ilyen esetben csak olyan időben és olyan módon oszlathatja fel az államfő az országgyűlést, hogy még elég ideje legyen az új országgyűlésnek a költségvetés és a zárszámadás letárgyalására, illetőleg az idevonatkozó határozathozatalra. Az 1920.-XVII. törvénycikk tehát még mindig nem ment el addig a határig, ameddig a feloszlatás! jog tekintetében, igen helyesen, elment, hogy az imént jelzett költségvetési korláton belül is harminc napi időbeli korlátot állapított meg. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a lényege és a célja, hogy az elnapolás tekintetében ezt reparálja, hogy megtegye ezt a hátralévő kiegészítést a kormányzói jogkör tekintetében. A törvényjavaslat indokolása úgy tartja, — és ebben teljes mértékben osztozom — hogy elfogadható okot erre az időbeli, harmincnapos korlátozásra nézve találni nem lehet. A törvényjavaslat indokolása nagyon helyesen megjegyzi azt, hogy ez a, reparáeió, amennyiben t. i. a hartmincnapi időbeli korlátot megszünteti a törvényhozás, tulajdonképpen az ősi alkotmányjog szellemében történik és azt is helyesen jegyzi meg, hogy mélyreható oka már 1920-ban sem volt ennek a korlátozásnak; annak genezise tulajdonképpen az, hogy magában a törvényjavaslatban a harmincnapi időbeli korlát nem is szerepelt, hanem a nemzetgyűlés plenáris tárgyalásán valósággal ötletszerűen, minden mélyreható szükségesség és indokolás nélkül rögtönözve módosították ezt a rendelkezést. Valóban nem lehet helyeselni azt, ha törvényjavaslatoknak alaposan előkészített, átgondolt szövegét a parlamentben, vagy annak bizottságában hirtelen, az egész szabályozás összefüggésének áttekintése nélkül módosítják és valamit rapszodikusan beszúrnak vagy abból törölnek. (Simontsits Elemér: így rontották el az egész alkotmányjogi helyzetet.) Erre vonatkozóan egyéb példákkal is szolgálhatunk. Azt hiszem, Simontsits ő nagyméltósága szintén erre utal, mert ez az analógia szinte idetolakszik. Itt van a felsőházi törvény; az eset körülményei szinte szószerint illenek arra a helyzetre, amelyet most tárgyalunk. A Felsőház szervezetének 1926. évi törvényjavaslata a Felsőháznak és a Képviselőháznak jogkörét teljesen paritásos alapon szabályozta, (Helyeslés.) és ezt racionális alapon és helyes alkotmányjogi érzékkel máskép nem is tehette. Hiszen, ha a Főrendiház, a régi felsőtábla, amely határozottan főrendi karakterű volt, évszázadokon keresztül a Képviselőházzal egyenrangú tényezője volt a törvényalkotásnak, akkor nem lehetett arra gondolni, hogy 1926-ban, amikor a régi főrendiházat, demokratikus értelemben, megreformáltuk (Ügy van! jobbfelől.) s ezáltal annak belső fajsúlyát emeltük (Mozgás a jobboldalon.) és közelebb hoztuk azt a néphez, a- nemzethez, hogy éppen akkor degradáljuk, fokozzuk le a Felsőház jogkörét. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps.) Pedig ez történt az akkori nemzetgyűlés igazságügyi bizottságának ötletszerű, rögtönös módosítása által. Azt hiszem,, nagyon kívánatos volna, hogy amikor most a kormányzói jogkörön ejtett csorbát, nagyon helyesen, ki akarjuk küszöbölni, akkor alkotmányunknak egy másik .szervén, a Felsőház hatáskörén ejtett csorbát ugyancsak kiköszörüljük és módot találjunk arra, hogy az a reparáeió megtörténjék. (He1933. évi július hő 13-án, csütörtökön. 459 lyeslés.) Ez az intézkedés ugyancsak az ősi alkotmány szellemének jegyében történnék (Ügy van! Ügy van!) s emellett az in integrum restitutio mellett ugyancsak a politikai rezón minden megfontolása is szólna. (Ügy van! Ügy van! ~ Elénk helyeslés.) Visszatérve a törvényjavaslatra, tulajdonképpeni tárgyunkra,, bátor vagyok ismételni, hogy a törvényjavaslat orvosolja az eddigi hátrányos helyzetet, in integrum^ restitutiót akar létesíteni az elnapolás tekintetében is. Azt hiszem, ezzel csak következetes volna önmagához, mert elvégre, ha a feloszlatási jog tekintetében a régi jog szerinti állapotot helyreállította, semmi indoka nincs t

annak, hogy ugyanezt a lépést az elnapolás 'tekintetében is meg ne tegye. Véleményem szerint, azonban ennek a rendelkezésnek mélyebben fekvő,, az államnak és a kormányzói, az államfői jogkörnek természetéből is dedukálható érvei vannak. Az államszervek jogainak (gyakorlása egyúttal kötelesség- A közjogok általában rendszerint jogosítványok és kötelezettségek. f A közjpgok alanya rendszerint egyesíti magában a jogokat és kötelezettségeket s az államszerveknek is az a feladatuk, hogy ezeket a jogokat és egyben kötelességeket az egyetemes nemzet szempontjából és érdekében gyakorolják, még pedig úgy, hogy lehetőleg teljes mérteikben, maradék nélkül felelhessenek meg annak a hivatásnak, amelyet a törvény rendelkezése és az államnak természete és magának a nemzetnek az érdeke előír. Nemzeti érdek tehát az, hogy a kormányzói jogkör lehetőleg teljes legyen. A kormányzói jogkörből ki van véve minden olyan .funkció* amelynek kivétele mellett nyomós okok szólnak, de viszont a kormányzói jogkörbe bele kell illeszteni minden olyan jogot, minden olyan királyi funkciót, amelynek kivétele ellen ilyen nyomós indok nem hozható fel, sőt ellenkezőleg, az államnak, a^ nemzetnek érdeke, amelynek javára a kormányzói jogkört is gyakorolják, azt kívánja meg, hogy ez a kormányzói jogkör és ez a funkció mentől hatékonyabb és mentől efficiensebb legyen. A nemzet érdeke is az, hogy különösen akkor, mikor a nemzet állami és társadalmi élete gyors fejlődési lehetőségeket rejt magában, ami a mostani háború utáni rohanó élet viszonyai között különösen aktuális, hogy akkor az államfő valóban sziklaszilárd pont legyen a nemzet állami és társadalmi életének hullámzó tengerében,. {Ügy van! Ügy van!) hogy az államfő világítótornya életünknek ezen a háborgó tengerén mentől kimagaslóbb, mentől messzebb sugárzó és mentől szilárdabb legyen. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Méltóztatnak: talán észrevenni, hogy az eddigi argumentációmban, a törvényjavaslat indokolásának alátámasztásában kizárólag tárgyi szempontokra hivatkoztam és ezt nem is tehettem máskép, holott szinte feltolakszanak a kérdéssel kapcsolatos szubjektív szempontok is. Hiszen tulajdonképpen minden kérdésnek van^ szubjektív és tárgyi oldala. TTgy érzem, én sem zárkózhatom el, hogy felszólalásom befejezése előtt röviden ezt a szubjektív oldelt is ne érintsem Ugyanis minden jognak, minden joggal kapcsolatos hatalomnak előnye, haszna és egyúttal a hatalommal járó veszedelmek minéműsége és alakulása is attól függ, hogy kicsoda az, aki ezt a jogot és hatalmat gyakorolja, és hogy miféle módon, miféle menta72*