Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-47

458 Âz országgyűlés felsőházának 47. ülés Gróf Bethlen Pál jegyző: Gróf Cziráky József! (Gróf Cziráky József leadja szavazatát.) Elnök: Kérdem mégegyszer, van-e még valaki, aki nevének felolvasásakor szavazatát »nem adta le? (Nincs!) Ha nincs, a választást befejezettnek nyilvánítom. Felkérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a f szavazatokat összeszámolni. Az eredményt később, az ülés folyamán fogom kihirdetni. Napirend szerint következik a közjogi és törvénykezési bizottság jelentésének tárgyalása «az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes rendezéséről szóló 1920:1. te, 13. §-ának módosításáról» előterjesztett törvényjavaslat tárgy ábam Jelentem, hogy a közjogi és törvénykezési bizottság a törvényjavaslatnak a Felsőházban való ismertetésére Tomcsányi Móric ő méltóságát előadónak választotta meg. Tomcsányi Móric ő méltóságát illeti tehát a szó. Tomcsányi Móric előadó: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A világháború befejezését követő időnek nemzetünkre minden szempontból anynyira gyászos és tragikus eseményei következtében, nevezetesen — ami minket most törvényjavaslatunk tárgyánál fogva közelebbről érdekel — annak folytán, íhogy mind a nemzet képviseleti szervének, mind államfői orgánumának működésében fennakadás állott be, a nemzet abba a végszükségszerű kényszerhelyzetbe került, hogy most említett mindkét szervének pótlásáról volt kénytelen gondoskodni. Ezt a nehéz, rendkívüli feladatot végezte el a nemzet 1920-ban a nemzetgyűlés által. A nemzetgyűlést alkotmányjogunk nem ismerte. Ez a nemzetgyűlés nem azonos a külföldi jogokban ismeretes alkotmányozó nemzetgyűlésekkel^ amelyeknek t az a feladatuk, hogy alkotmányi alaptörvényeket alkossanak, alkotmánymódosításokat végezzenek. A mi alkotmányjogunk ilyen különleges eljárást nem ismer, mint ahogyan nem ismeri a formai értelemben vett alaptörvényeket sem, értve ezalatt azt, hogy a magyar jogban bármilyen törvényt — az alkotmányra vonatkozó törvényt is — az alkotmány rendes szerve a rendes eljárás szerint alkot meg

% Nálunk is vannak alaptörvények, olyan törvények, amelyeket alaptörvényeknek nevezünk, de ez tisztara a törvény tartalmánál, belső fajsúlyánál fogva történik, azért mert éppen az alkotmányra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseseket tartalmazzák. A mi nemzetgyűlésünk nem volt más, mint az élni akaró és élni tudó nemzet helyes létösztöne által — a szigorú alkotmányjogi formáknak kényszerű mellőzésével, de az ősi alkotmány elveinek lehető figyelembevételével — életrehívott kisegítő, áthidaló szerv, amelyet a nemzet közvéleménye, jogi közmeggyőződése megerősített, jogszabálytan! nyelven szólva, szokásjogi alapon legalizált. A jogfolytonosság ezzel formai értelemben kétségkívül megszakadt. Ez olyan tény, amelyet senkinek nem kell és nem is szabad tagadásba vennie. A fontos azonban az, hogy az a szakadék, amely a múlt és a jelen között, a mutt és az akkori jelen jogai között támadt, jogérvényesen áthidaltatott és ezáltal a kapcsolat az ősi joggal ismét helyreállott. Hiába, légüres térben a nemzetek sem élnek, és ha a nemzet az ő életének útján, rendes alkotmányi életének ősi útján áthághatatlan akadály elé kerül, akkor megkerüli ezt az aka19SS. évi július hó 13-án, csütörtökön. dályt, csak arra kell vigyáznia, hogy ez a le-' térés ne jelentsen jelentékeny eltávolodást az ősi alkotmánytól és e letérés közben is szem előtt tartsa ősi alkotmányunk szellemének iránytűjét, nehogy lidércfények süppedékes talajára és ingoványaiba kerüljön. (Helyeslés.) A nemzetgyűlésnek első feladata volt azután, hogy a királyság évezredes, ősi formájának érintetlenül . hagyásával, a királyi hatalom gyakorlásának szünetelési idejére az államfői tennivalók ellátására kormányzói hatalmat létesítsen. Amilyen új szerv alkotmányunkban a nemzetgyűlés, annyira régi, ismert és jogunknak — mondhatnám — bekebelezett intézménye a (kormányzóság. A köztudatban főleg Hunyadi János és Szilágyi Mihály kormányzósága r és ennek emléke él, de valójában ezt a két kormányzóságot megelőzőleg, és követőleg is számos esettel találkozunk, amikor (különféle körülmények között kormányzói hatalmat létesítettek a királyi, az államfői teendőknek kisegítő ellátására. Itt van például a nádor hatásköre. A nádor az országtól távol lévő királyt, mint királyi helytartó helyettesíti. A kiskorú királyt nígyanosak ia nádor, mint gyámJiormányzó helyettesíti. Általában a nádor volt a rendes, a hivatott helyettese a királynak, de voltak esetek, amikor nem a nádor volt az ország kormányzója. Volt olyan változat, hogy az országnak volt nádora is, volt kormányzója is és volt kormányzótanácsa is. A kormányzónak jogkörét, különösen ha ezt a tisztséget nem a nádor töltötte be, az akkor alkotott törvények külön pontosan megállapították. így történt 1920-ban is, amikor az akkori nemzetgyűlés az 1920:1. törvénycikket megalkotta és kimondotta, hogy a kormányzó a királyi hatalomban foglalt jogokat a törvényben megállapított korlátok között gyakorolja; ami annyit jelent, hogy szabály szerint minden királyi funkciót gyakorol a kormányzó, kivéve azokat a funkciókat, amelyéket a törvény kifejezetten felsorol. Ezek között a kivételek között szerepelt már moist az országgyűlés feloszlatásainak és elnapolásának joga áss. Az 1920:1. te. az országgyűlés feloszlatásának jogát csak egészen kivételesen ••utalta a koranányzói jogkörbe, a nemzetgyűlés munkaJképtelensége esetére. Az eikiapolasi jogot pedig egyáltalában nem adta meg a kormányzónak. A törvényhozás hamar tudatára jött annak, hogy ennek a szűkresza'bott rendelkezésnek az országgyűlés feloszlatását és elnapolását illetőleg semmiféle elfogadható indoka nincs. Sietett is a reparációval, amennyiben az 1920 : XVII. tc.-ben idevonatkozólag azt a módosítást tette, hogy az országgyűlés feloszlatásának jogát a parlament költségvetési joga érvényesítése érdekében felállított és az 1848 :IV. te. és az 1867 :X. tc.-ben megjelölt korlátoík között megállapította minden egyéb időbeli (korlátozás nélkül; az elnapolásra vonatkozólag azonban még mindig megmaradt az indokolatlan szűkkeblűség álláspontján. Itt is tett már valami lépést előre, de mégis csak azt mondotta ki, hogy legfeljebbSO napra napolhatja el a kormányzó az országgyűlést. Az 1848 : IV. és az 1867 : X. törvénycikkekben felállított és imént említett nagy korlátozás csak arra vonatkozik, hogy egyfelől az országgyűlés feloszlatása esetén az államfőnek az országgyűlést legkésőbb három hónap alatt össze kell hívnia, másfelől, ha a jövő évi költség-