Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-44
Az országgyűlés felsőházának 44. ülése 1933. évi június hó 27-én, kedden, * báró Wlassics Gyula és Beöthy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1933/34. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Felszólaltak : S. Bálint György, Juhász Andor, Lázár Andor igazságügyminiszter, Mutschenbacher Emil, Kühne Lóránt, Imrédy Béla pénzügyminiszter, Szontagh Jenő, Székács Antal, Varsányi Emil, Kölcsey Sándor, Hoepíner Guidó. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Imrédy Béla, Lázár Andor. (Az ütés kezdődik délelőtt 10 óra 13 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök; Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Mutschenbacher Emil, a felszólalók jegyzésére pedig Kiss Ernő jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik az 1933/34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra következik S. Bálint György ő méltósága ! • S. Bálint György: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Az 1933/34. évi költségvetés^ földmívelésügyi tárcájánál az állami lótenyésztőintézetek helyzetéhez óhajtok elsősorban néhány szóval hozzászólni. Bejelentem, hogy felszólalásomat távirati stílusban teszem meg, mert nem akarom, hogy miattam exlexbe jusson a kormány. ' Amint a földmívelésügyi tárca igen csekély dotációját figyelem, végtelenül nehezemre esik, mint kisgazda embernek látnom kint az« Alföld világában nagyhírű lótenyésztésünk hanyatlását, annak a lótenyésztésünknek hanyatlását, amelyet hosszú félszázaddal ezelőtt nagy lótenyésztőink, Kozma Ferenc és gróf D'Orsay alakítottak, tettek hatalmassá, naggyá és híressé nemcsak az ország keretében, hanem egész Európában. Ez a lótenyésztésünk a nagy világháború után a hadsereg csekély létszáma folytán természetesen hanyatlásnak indult. . Sok minden játszott közre, hogy ez az igen magas nívón álló népies lótenyésztésünk, amely valamikor virágzott, ma hanyatlásnak indult. A régi boldog békevilágban jólesett látnom, amikor Budapest főutcáin, az Andrássy-úton és a Városligetben a vasárnap délelőtti kocsikorzón 700—800—1000 fogat futott végig. Akkor ebből élt és boldogult úgy a tenyésztő gazda, mint az iparostársadalom, ma azonban a modern élet, amely sietteti, futtatja az életet, ezt megakasztotta és FELSŐHÁZI NAPLÓ II. ezzel kapcsolatosan lótenyésztésünk is hanyatlásnak indult. Csekélyszámú hadseregünk lóállománya alig 15—16.000 darabból áll és ez igen csekély utánpótlást kíván, ugyanakkor pedig a körülöttünk levő, de előlünk elzárkózó államok, amelyeknek szükségük van magyar lovakra, olyan nehéz behozatali vámokat állítanak elébe, hogy szinte lehetetlen kijutni a külföldi piacra. De ha mégis szükségük van a szomszédos államoknak és különösen a Keletnek magyar lovakra, azokat igen körülményesen vásárolják és gyűjtik össze ebben az országban. Ezek a körülmények bátorítanak fel engeni arra, hogy népies hazai lótenyésztésünk érdekében szavamat felemeljem. Méltóságos Felsőház! Lótenyésztésünk vezetése katonai kezekben van. Én nagy tisztelettel vagyok a katonák iránt, de a helyzet az, hogy a katonaságnak azok a vezető férfiai, akik a lótenyésztés terén megöregedtek, utánpótlásról nem gondoskodtak és ma ott állunk, hogy ma csak egy-két kiváló katonai lószakértőnk van, akik a ménesek élén állanak, akiket néhány hónap múlva nyugdíjazni fognak. Ezek nyugdíjazása után az fog történni, hogy a lótenyésztési intézetek élére vezetőül fiatal és ambiciózus katonatiszteket fognak kivezényelni, akik azonban nem a lótenyésztés terén szerezték az ő tudásukat, tehát az ő szereplésük csak hátrányára lesz lótenyésztésünknek. Távol áll tőlem, hogy csak kissé is megsértsem a katonatiszt urakat, akik lehetnek kiváló lovasok, de alig hiszem, hogy a lótenyésztéshez teljes mértékben értenének, pláne akkor, amikor fiatalságuk folytán nem volt módjuk e tekintetben beható ismereteket szerezni. Ez adja nekem azt a gondolatot, hogy felhívjam a magyar kormány figyelmét valamire. A magyar kormánynak minden lehetőt el kell követnie, hogy az a néhány katonatiszt bennmaradjon a hadsereg kötelékében, mert az egyik kezemen, az öt ujjamon meg* tudom számlálni azt a néhány magyarországi katonatisztet, aki ambicionálja a magyar lótenyésztés jövőjét és ismeri is a lótenyésztést. Kívülről ismerni a lovakat, azokat felnyergelni és futtatni velük, még nem lótenyésztés, mert ismerni kell a lovak leszármazását, mindkét 63
