Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

404 Az országgyűlés felsőházának U3. ii ták, akik munkáskorukból hozták ezt a szellemet. ( Ma a választás úgy történik, hogy a közgyűlésen nagy kapacitál ás és agitálás folyik. Azok, akik ebben a szellemben élnek és így közel állanak a békétlen elemekhez, megmozgathatok, a békés elemek pedig* látván azt a tumultust, amely sokszor előfordul, a bántalmazásokat, otthagyják a termet, elmennek ós nem törődnek a választással. Így történik meg, hogy egy csekély kisebbség dönt ilyen kérdésben, amely mindenkép fontos, mert hiszen az állam érdekében is fontos, hogy nyugodt elemek legyenek a testületek élén. Ha azonban a szavazást kötelezővé tennék, akkor a közgyűlés megnyitása után kimondatnék, hogy a szavazás ezun vagy azon a napon í'reggel 8-tól este 8-ig folyik; mindenki nyugodtan odamegy szavazni, hazamegy, azután összeolvassák a szavazatokat és el van döntve a kérdés, így valóban elmondhatná az a tisztikar vagy az elnök, hogy engem a testület többsége választott meg, a testület többségének bizalmát bírom. Ahol azonban 60—80 ember dönt egy testületi szavazásnál, amely testületnek 1200— 2000—3000 tagja van,, az valamiképpen nem helytálló, nem igazságos és semmiképpen sem előnyös nemzeti szempontból sem. Rég vajúdik az a kérdés, különösen a húsiparban, hogy a vasárnapi munkaszünetet valamiképpen rendezzék, mert az a romlandó anyag, az a nyers friss hús nem árusítható vasárnap. Kívánatos volna, ha vasárnap is lehetne árusítani, mint ahogy a vidéken lehet. Az a nézet uralkodik, hogy nem szabad viszszafejleszteni a vasárnapi munkaszünetet, inkább ki kell fejleszteni. Most azonban az a helyzet, hogy húst nem szabad árusítani, de a fűszerkereskedő mindenféle cikket, amely nem is romlandó, árusíthat, a mellett hentesárut, füstölt szalonnát, felvágottakat is árusíthat, míg a szakképzett és jogosult húsiparos nem árusíthat, mert zárva kell tartania üzletét. Az volt tehát a kívánságuk, hogy amennyiben nem lehet a vasárnapi árusítást megengedni valamilyen ok miatt, a szombaton megvásárolt csomagokat jégszekrénybe téve, valamiképpen egy órán át, például reggel 7-től 8-ig vagy egy bizonyos időben ki lehessen adni. Ezt sem lehetett keresztülvinni, mert azt mondták, hátha az illető a csomagok kiadása közben valakinek egy kiló húst is fog adni, ez már egy nagy visszaélés lesz. Amennyiben tehát ezt nem lehet megengedni,^ tessék elrendelni, hogy Budapesten — a vidékre nem akarok kimenni azért, mert tanyarendszer lévén, a tanyákról összejövő emberek csak vasárnap szerezhetik be szükségleteiket — és Budapest politikai határán túl 10 kilométer körzetben vasárnap csak tejet és kenyeret legyen szabad árusítani, semmi egyebet. Ez a legegyszerűbb mód, mert ma az a helyzet, hogy kimehet valaki egy 24 filléres villamosjeggyel akár Kispestre, akár Erzsébetfalvára, akár Budafokra vagy Albertfalvára, a közeli szomszédterületekre és ott megveheti magának a friss húst, mert ott lehet árusítani, Budapesten nem. Az egyforma elbánást meg lehet kívánni, ez igazán nem rendíti meg a világot. Abba, hogy tejet és kenyeret legyen szabad eladni, nem szólok bele, mert ezek azután a legszükségesebb tápszerek. így azután nyugvópontra kerülne ez a, kérdés, amely minden esztendőben megismétlődik, minden eszlése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. tendőb

en vajúdik, de mindig az a helyzet, hogy nem történik semmi. A húsiparosság — igen örülök annak, hogy a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága jelen van — már évek óta azt kéri, hogy kereseti adóját lefizethesse akkor, amikor az állatot megvásárolta. Ezt eddig nem volt képes keresztülvinni, holott az államnak is érdeke, mert így előre kapja meg az adóját, tehát biztosan megkapja. A mai viszonyok mellett, amikor mondhatni, r hogy naponta szűnnek meg egyes exisztenciák és ezzel megszűnik az adófizetés lehetősége is, de megszűnik az a lehetőség is, hogy a hátralékos adót be lehessen hajtani, kézzelfogható annak nagy előnye, hogy az állam előre kapja meg a kereseti adóját, az illető pedig legalább nyugodt afelől, hogy nem egy esztendő múlva kell neki párszáz pengőt fizetnie, hanem apródonként, úgy, ahogyan megveszi az állatot és így ettől a tehertől szabadul. De nagy fontossága volna ennek a rendszernek abból a szempontból is, hogy egyforma teherviselést biztosítana a nagyvállalatok és a kisiparosok között. A mai helyzetben ugyanis a Községi Élelmiszerüzem szövetkezetek, nagyvállalatok mint részvénytársaságok, vagy bejegyzett cégek, könyvelési alapon dolgoznak és nem a levágott állatok után fizetik az adót, mint a kisiparosok, hanem aszerint, amit ők könyveikben tényleges keresetnek kimutatnak. Ezzel pedig versenyképességük emelkedik, mert nem viselik azokat a terheket, mint a kisiparos, ők csak annyit fizetnek, amennyit tényleges keresetük után reájuk kivetnek. Ennek megoldása tehát az állam szempontjából is fontos volna, mert most az történik, hogy vannak, akik vágnak, dolgoznak versenyt támasztanak és a végén, amikor adófizetésre kerül a sor, már sehol sem léteznek; ezzel azonban rontották azoknak keresetét, akik becsületesen helytállanak, akik becsületesen akarnak adót fizetni és a verseny által ezeknek létét, ezeknek fennállását veszélyeztetik. Rá kell mutatnom egészen röviden arra is, hogy a napokban a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága úgy nyilatkozott a lapokban, hogy az a tejrendelet, amelyet kibocsa; tott, úgy a fogyasztóknak, mint a termelő gazdáknak előnyére válik. A magam részéről, mint fogyasztó, ezt nem tudom megállapítani, csak annyit tudok, hogy a rendelet kibocsátását megelőzőleg egy deci tejfölt kaptunk 10 fillérért, tehát három deci tejfölt 30 fillérért és a rákövetkező napon, amikor semmit sem sejtve, elküldöttem három deci tejfölért, 45 filrért kellett fizetnem, tehát 50%-kal többet. Ott azonban, ahol nincs meg ez a pénz, legfeljebb az a helyzet áll elő, hogy három deci helyett két decit vesznek meg. Hol van itt a fogyasztó előnyel Ezt én a magam eszével megérteni nem tudom. De hol van a termelő előnye ak•kor, amikor Budapesten az úgynevezett aszfalttehenészetet úgyszólván lehetetlenné teszik. Nem tudom miért. Végre is aszfaltteheneszetet tartani, szerintem, sokkal nehezebb, mint kint a mezőn, a földek között, ahol terem a takarmány és megvan minden egyéb. Az úgynevezett aszfalttehenészetnél a rendelet szerint 54 pengőt kell havonta egy darab tehén után lefizetni. Nem tudom, hogy mi a cél ezzel, mert hiszen ha üzletszerű is ez az aszfalttehenészet, minden üzletet üdvözölni kell. amely boldogul és amely a maga tehervisel őképességét ezzel is emelni képes. Ha a legoptimisztikusabb számítás szerint 32 fillér-