Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-43
Âz országgyűlés felsőházának U3. illése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 405 rel naponta tíz liter tejet számítok, tehát tehenenként a maximumot, akkor egy tehén után a bevétel havonta 96 pengő. Ismétlem, a. maximumot számítom. Ebből 54 pengőt kell leadni, tehát marad 42 pengő. Ebből kell az állatot takarmány ózni, a személyzetet fizetni, az istállót fenntartani, ami természetszerűleg lehetetlen. Ez tisztán arra megy, hogy ezeket az aszfalttehenészeteket meg kell szüntetni, pedig ezek szerintem gazdasági egyedek, akik nemcsak hogy megélnek, hanem minthogy teheneik vannak, meglehetősen jól is bírják magukat — legalább a mai viszonyok mellett lehet azt mondani, hogy jól bírják magukat, — ezeket mégsem szabad kiirtani, mert ezek is hozzájárulnak az állam fenntartásához és a mezőgazdaságot is istápolják azáltal, hogy tehenet vesznek, azt egy ideig fejik, azután eladják a mészárosnak, s megint vesznek, ami által a forgalmat valamiképpen emelik. Így van ez a környékbeli tejekkel is. Most azokat, akik behozzák a városb tejet, el akarják ettől tiltani. Egy asszony körülbelül 60—60 kilós terhet hoz be magával csak azért, hogy megkeresse azt a különbözetet, amennyivel többet kap, ha itt adja el a tejet, mert ebből neveli a gyermekét és ebből tartja fenn magát. Azt mondják, most az a terv, hogy minden községben szövetkezeteket kell létesíteni, s a H következetek át fogják tőlük venni a tejet, ki fogják neki fizetni az árát, — nem tudom, igaz-e, de 18 fillérről beszélnek — és akkor azt csinálja a szövetkezet a tejjel, ami neki jólesik. Ök azonban erre azt mondják, hogy ezen az alapon nem érdemes nekünk tehenet tartanuk, viszont meg kell tartanunk a tehenet, mert a tehén nemcsak azért kell, hogy tejet adjunk el, hanem azért is, mert földeinket trágyázni akarjuk, ehhez pedig kell, hogy teheneink legyenek. Most lehetetlenné teszik, hogy ezek az emberek tehenet tartsanak, hogy földjeiket trágyázzák, hogy az jobb termést adjon. Ez az új rendelkezés tehát nem lesz hasznára a nemzetnek, annál kevésbbé, mert azok az emberek, akik dolgoznak és iparkodnak valamit elérni a maguk szorgalmával, emellett természetesen eleget tesznek a maguk kötelezettségének minden tekintetben; azonkívül azok, akik Pestre bejárnak, innen viszik az árukat a maguk és szomszédaik ellátására, tehát gazdasági fellendülést produkálnak, ellenben ha megszűnik a tejtermelésük, ezt mindenki meg fogja érezniNekem, aki pedig laikus vagyok ebben a kérdésben, az az érzésem, hogy nem szabad odatörekedni, hogy ezek tejtermelése megszűnjék, mert úgy látom, hogy a környékbeli községek látszólagos jólétben élnek, hiszen rendes házaik vannak, mert lakóik szorgalmas emberek, akik ezzel a tejtermeléssel tudják magukat fenntartani. En tehát igazán nem látom azt, hogy a rendelet jó volna a termelő és a fogyasztó szempontjából is. Nagyon erős törekvést és mozgolódást látunk a jégkartell részéről abban az irányban, hogy a természetes jég használatát eltiltsák. Megmozgattak már mindenféle egészségügyi intézetet, hogy rábizonyítsák a természetes jégre, hogy abban bacillus van és emiatt kellene eltiltani, csak azért, mert az a természetes jég versenyt támaszt a jéggyáraknak. Ezek a szorgalmas környékbeli emberek télen behordják a jeget a véreimbe, nyáron pedig éjfélikor hozzáfognak a rakodáshoz, a reggeli órákban behajtanak a városba és ellátják jéggel a fogyasztókat, akik tőlük vásárolnak. A vétel nem kötelező, de mindenesetre olcsóbban látják el a fogyasztókat, mint a jéggyár kihordói. Itt is vigyázni kell;, mert nem mondható, hogy a Dunaágból, vagy máshonnan származó jég feltétlenül ártalmas. Hiszen egyébként is rendelkezés k vannak abban az irányban, hogy orvosilag meg kell vizsgálni a vizet, mielőtt a, jégtermelés megindul és csak abban az esetben szabad hatósági engedéllyel a jégtermelést megindítani, ha az orvos abban a, vízben semmi káros anyagot, vagy bacillust nem talált. Ahol százak és ezrek fürödnek és nem történik semmi bajuk, pedig fürdés közben nem lehet elkerülni, hogy a víz a szájba be ne jusson, ott a jégtől sem kell félni, amely nem is érintkezik az élelmiszerekkel. Ez a kifogás tehát nem helytálló. Azt hiszem, a technikai haladás valamikor majd ki fogja, küszöbölni a természetes jeget, amikor már olyan olcsó készülékek lesznek, hogy a mesterséges jég ára olcsóbb lesz, mint a természetes jég ára. Igen t. Felsőház! Rá kell mutatnom arra, hogyha ezeken a bajokon, ezeken a sérelmeken, amelyeket itt elmondottam, — hiszen nem olyan nagy dolgok ezek s nagyon könnyű rajtuk segíteni — segít a kormány, akkor mindenesetre azt a lelki megnyugvást teremti meg az illető érdekelt gazdasági körökben, hogy a kormány látja ezeket a bajokat, akar is rajtuk változtatni és ha megvan a lehetőség, segít is rajtuk. Tudom, hogy minden kívánságot nem lehet teljesíteni, de azokat a dolgokat, amelyek nem kerülnek áldozatba és pénzbe, minél gyorsabban meg kellene csinálni, mert a szélsőséges elemek igen erősen dolgoznak abban az irányban, hogy nyugtalanságot teremtsenek, az elégületlenség és a nélkülözés pedig bizony nagyon fogékonnyá teszik az embereket arra, hogy az ilyen szélsőséges agitációnak felüljenek. Ami tehát megnyugvást kelt, azt meg kell tenni állami érdekből is és abból a szempontból is, hogy az a becsületes iparosság, amely nem hajlik a szélsőségek felé, végezhesse a maga munkáját s hozzájuthasson ahhoz, ami őt r megilleti, mert ezáltal az állambiztonság is alá van támasztva. Rá kell mutatnom még egy olyan dologra, amely a fővárost illető dolgokkal kapcsolatos. Amikor az új fővárosi törvény életbelépése után az első közgyűlés összeült, a törvény intézkedése folytán néhány olyan fővárosi bizottsági tag maradt ki a törvényhatóságból, akik 20—30—40 esztendeig voltak bizottsági tagok. Bizony nem igen épületes dolog, hogy ezekről a bizottsági tagokról az első közgyűlés alkalmával még csak megemlékezés sem történt. Nem történt megemlékezés azokról a bizottsági tagokról, akik abban az időben működtek, még pedig önzetlenül, amikor Budapest tényleg naggyá lett. Az új fővárosi törvény rendelkezése szerint örökös tagok is vannak a főváros törvényhatósági bizottságában s szerintem a törvényhozó intenciója az volt. hogy azokat, akik hosszú időn át önzetlenül működtek a főváros érdekében, örökös tagokká lehessen megválasztani. Itt csak egy nevet akarok megemlíteni, Ehrlich Gr. Gusztáv nevét, aki 42 esztendeig volt fővárosi bizottsági tag, aki abban az időben, amikor még nem volt a városházán politika, mert nem voltak politikai pártok, csak kerületek voltak és kerületi vezérek, a VII. kerületnek vezérvárosatyja volt és aki, szerintem. — akármilyen párthoz tartozik is, az mellékes — legalább is megérdemelte volna azt, hogy őt is megválasszak az
