Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának 4-3. üléi tag úr szólaltak fel. Teljes tudatában vagyok e kérdés fontosságának, foglalkozom is, mint már említettem, az előkészítéssel, azonban itt sem szeretnék elhamarkodott lépést tenni és ezért csak őszre ígérhetem azokat az intézkedéseket, illetve a döntést, amelyek e tekintetben bizonyos nyugalmi állapotot létesítenek és a jövő fejlődést lehetővé teszik. Tóth Lajos felsőházi tag úr a jogi oktatás reformját sürgette. Ezt valóban .sürgős feladatnak ismerem el. Több konkrét javaslat fekszik előttem a reform tekintetében és ezeket éppen a közeli jövőben készülünk egy ankéten letárgyalni és azután a reformmal a nyilvánosság elé lépni. A középiskolai reformot illetőleg osztom Kolossváry tisztelt felsőházi tag úrnak azt a felfogását, hogy csak bizonyos fokozatossággal valósítható meg. Méltóztassék megnyugodni, hogy én sem gondolok oly gyökeres reformra, amely nagy áldozatokkal, különösen a szülőket terhelő áldozatokkal járna, hanem csupán a tantervnek észszerű módosítására, amely természetszerűleg csak fokozatosan fog megvalósulni és a mai gazdasági viszonyokhoz is idomulni fog. Felmerült itt az a kijelentés is, mintha a latin nyelv tanításának túlságos kiterjesztéséről lenne szó. Ezek mind csak hírlapi cikkeken alapuló feltevések, amelyeket egyelőre visszautasítanom vagy megcáfolnom felesleges, hiszen amikor a kész tervezet előkerül ősszel, akkor módjában lesz mindenkinek véleményét nyilvánítani. Nagy köszönettel veszem majd a hozzászólásokat és a tanácsokat. Hangsúlyoznom kell, hogy a reform nem csupán a középiskoláknak, hanem általában a középfokú iskoláknak tantervére is ki fog terjedni és a polgári iskolában fokozottabb súlyt kívánok a gazdasági ismeretekre helyezni. A polgárig iskolában eddig is megindult már ez a gazdasági irányú nevelés, azonban — amint már előzőleg rámutattam — a gazdaságilag képzett tanerők hiánya lehetetlenné tette az intenzívebb munkát és a fokozottabb eredményeket. A jövőre nézve éppen ezért a polgári iskolai tanárképzésnél épp úgy, mint a tanítóképzésnél, ezen ismeretek oktatására nagy súlyt kívánok helyezni. (Helyeslés.) Méltóztatott itt felvetni az iskolai mellékdíjak csökkentésének kérdését, amelyek túlságosan megterhelik a gyermekek szülőit. E tekintetben vagyok bátor a tisztelt Felsőház tudomására hozni, hogy ha nem is a mellékdíjak eltörlése, de azok megosztásának arányosítása már megtörtént a progresszív tandíjrendszer által. Azt hiszem, ez a rendszer éppen olyan meg&légedésre fog találni, ha a köztudatba átmegy, mint a tankönyvek olcsóbbítása, ami megfelelő visszhangot váltott ki. Szociális intézkedéseim tekintetében egyébként nem csupán a gazdasági szempontokat veszem figyelembe, hanem mindig és mindenkor a szelekció elveihez is alkalmazkodni kívánok. Nem tartom helyesnek, ha tehetségtelen, magasabbfokú iskolára nem való, tanulásira I képtelen^ gyermekeket hamis szociális szempontokból elősegítünk olyan iskolába, ahová nem valók. (Helyeslés.) Ha . mindezeket elmondottam, tulajdonképpen be is fejeztem válaszomat, amelyet a Felsőházban történt felszólalásokra tőlem vártak. Ismétlem, hogy a kultúrpolitika irányításában engem kizárólag a nemzet egyetemes kultúrpolitikai érdekei vezetnek és ismétlem, a Felsőháztól is azt kérem, hogy ebből a szem1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 397 pontból méltóztassanak működésemet elbírálni. Kérem a költségvetésnek általánosságban és (részleteiben való elfogadását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Ruff

y-Vargha Kálmán ő méltósága. Ruffy-Vargha Kálmán: NagyméltóságúElnök Úr! Mélyen tisztelt Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladott voltára való tekintette] csak igen röviden foglalkozzam mezőgazdasági életünk kardinális kérdéseivel, és pedig elsősorban a búzával. Annál inkább teszem ezt, mert egyrészt búzatermesztésünk nagy mértékben befolyásolja költségvetésünk eredményét, de meg másrészt a búzának, a búza értékesítésének kérdése beleillik ebben az agrárországban minden intelligens ember tudásának keretébe. Jöjjünk azzal tisztába, hogy a magyar búza rendkívül komoly konkurrenciát kapott a kanadai búzában. Hamburgba, Fiumébe, Triesztbe érkeznek, a nagy tengeri hajók és hozzák a Saskatchevan-, az Alberta-, a Marquis- és a Manitoba-búzát. Ezek mind tavaszi búzák. Ezekkel mi nem versenyezhetünk, mert a magyar gazda az őszi búzát tavaszi búzával soha sem fogja elcserélni; ezeknek a búzáknak azonban megvan az a jelentőségük, hogy kitűnő vízfelvevő képességük van és kelési energiájuk nagy. Tisztába kell jönnie Magyarországon minden intelligens gazdának azzal, hogy ma már a biízát a világpiacon nem úgy értékelik, hogy mennyi hektoHtersúlya van, hanem úgy, hogy mennyi a kelési energiája és mennyi a vízfelvevő képessége. Ehhez nekünk okvetlenül alkalmazkodnunk kell. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a hektoliter-súlyon kívül a magyar búza vízfelvevő képessége olyan-e, mint a többinek, vagy pedig nem? Merem állítani, hogy a magvar búza értékében nem hanyatlott,csak sokféle búzánk van. Mi a világpiacon nagy tömegekkel egyforma búzával megjelenni nem tudunk, és ez a legnagyobb bajunk. Mert f a jelszó eddig az volt, hogy termesszünk sokféle búzát, legyen nagy termésünk, de a minőségre nem tekintettünk. Innen van az, hogy annyiféle búzánk van, ahány gazdája van az országnak, sőt azt lehet mondani, talán még több is, mert van olyan gazda, aki négy-ötféle búzafajtát is termel. Hogy mi a; világpiacon a magyar búzával komolyan megjelenhessünk, ehhez okvetlenül szükséges az, hogy búzafajtáinkat apasszuk. Nem annyi búziafajtára van szükség, mint amennyit termesztünk, hanem búzakatasztereket kell létesíteni az országban és meg kell jelölni, hogy melyik vidéken milyen búzát termesszenek, ahonnan azután nagyobb tömegeket lehet külföldre szállítani. Mélyen t. Felsőház! Mit csináltunk eddig? Búzakereskedelmünk nem volt megszervezve, mert aratás után hamarosan a nyugati határokra mentek azok a búzák, amelyek olcsó fuvarral tudtak kimenni, tehát jobbára a kis magyar alföldi és a dunántúli búzák, űe a tiszántúli búzák, miután, ezeknek dupla tarifájuk volt, mert 400 kilométernyi utat kellett megtenniök, megakadtak Budapesten, és így történt, hogy mi, magyarok, a legjobb biízát elfogyasztottuk Budapesten, és amikor külföldre kellett küldeni a búzát, akkor már mi ott gyengébb búzákkal jelentünk meg, úgyhogy a külföldiek az ő búzájukat a mi búzánkkal 'megjavítani már nem voltak képesek.