Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

398 Az országgyűlés felsőházának-43. ü Mért tűiről van szó? Arról van szó, hogy a külföldieknek rossz búzájuk van és nem igen boldogulnak búzájukkal és szívesen vásárolnak olyan búzát, amellyel az ő búzájukat összekeverik ós megjavítják. Már most csak az, a kérdés, hogy a mi búzánk alkalmas-e erre, vagy nenn. Erre az a felelet, hpgy igenig! hazánkban van olyan búzamennyiség igen sok, és pedig a Tiszán túl, amelynek segítségével az európai rossz búzákat meg lehet javítani, de — sajno» — van olyan is, amellyel nem lehet megjavítani. Mi a kereskedelmi érdek? A kereskedelmi érdek az, hogy mi azokkal a jobb búzákkal jelenjünk meg a világpiacon, amelyekkel a külföldiek búzáját meg tudjuk javítani. A kérdést így egészen könnyen meg; lehet oldani. Hogy búza és búza között mi a különbség, ezt meg kell értenie Magyarországon minden intelligens: gazdának. Van olyan búza, amelynek ha a lisztjéből tésztát gyúrnak, akkor 100 kiló liszt felvesz 30—40 kiló vizeit. De van olyan búzaliszt is, amelynek 100 kilogrammjához 60— 65, sőt 70 kg

1

, vizet is lehet adni; ennek víziéi vevő r képesisége tehát sokkal nagyobb, majdnem még egyszer akkora. És amikor ezt a tésztát a. pék megsüti, akkor a sütés következtében csak 15%-nyi vizet fog elveszteni a, sütemény. Éppúgy elveszíti ezt a 35 kg vizet felvevő tészta, mint a, 70 kg*, vizet felvevő tészta. Nagyon természetes, hogy ha a tésztában, a süteményben több a víz, a péknek nagyobb aiz üzlete, mert & süteményben több vizet ad el. Magyarországon a mezőgazdáknak meg- kell érteniök azt, hogy ma már a búzát nem úgy árulják, hogy mennyi hektoliter-súlya van, hanem hogy mennyi a kelési energiája és vízfelvevő képessége. A világ-konkurrenciában csak ilyen értékekkel tudunk megjelenni. A mag'yar búzánál a kelési energiát is kifogásolják. El kell ismerni, tagadhatatlan, nincs mit vitatkozni rajta, hogy a Manitobáéi ®i Marquis-búzák nagyobb kelési energiával bírnak. Ez azt jelenti, amit a szociáldemokraták hangoztatnak külföldön, hogy a pék is ember, annak is aludni kell. Ha kanadai búzából süti a kenyeret, akkor neki többet lehet aludnia, nem kell neki olyan korán felkelnie, ha pedig magyar búzából süt kenyeret, kevesebbet alhat, és még sem lesz regg'el idejében sütemény. Látjuk tehát, hogy már a politika is belejátszik ezekbe a kérdésekbe; éppen ezért nagyon vigyáznunk kell ezekre a kérdésekre. Azért merem mondani, hogy a mi búzalisztünk kelési energiája egészen jó, sőt vannak olyan búzáink, pl. a bánkúti, orosházi, amelyeknek van olyan jó kelési energiájuk, mint a kanadai búzáknak, csak az a fontos, hogy — amint az előbb mondottam — azokat ai jobb búzákat kell külföldre küldeni, és akkor a kérdést egészen simán el lehet intézni. Azokra a vádakra is kell felelnem, amelyek azt hangoztatják, hogy a magyar búzái hanyatlik értékben, a magyar búzát a nemesítők elrontották, tönkretették, és ez okozta a magyar búzla katasztrófáját. Ez tévedés. Elismerem, hogy a magyar búzafajták között vannak különbségek. Bizonyos, hogy egyik búzafajtának kiválóbb tulajdonsága van, mint a másiknak. Tény, hogy fokozatok vannak, de az is bizonyos, — és ezt senki el nem vitathatja — hogy az egyes fokozatokra nagy befolyást gyakorol az időjárás, sőt majdnem ez dominál. Viszont a búzasikérképzŐdésre a verőfényes napsugár hat s minthogy az időjárás minden évben változik, nagyon természetes, hogy a búza sikértartalma változékonyése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. ságon megy keresztül és csaknem évenként szintén változik. Nagyon természetes, hogy úgy, amint évenként az időjárás sem egyforma, a búza sikérértéke sem lehet egyforma. Ezt már külföldi ellenségeink, a kritikusok is belátták, mert mióta azt állították, hogy a magyar búza sikérértéke hanyatlik, már volt nagyon kitűnő esztendünk a sikértartalmat illetőleg és megdőlt minden intrika. Hogy a búzakereskedelem minél simábban menjen, a földmívelésügyi és kereskedelemügyi minisztérium egy igen üdvös intézkedést foganatosított, amelyért különösen mi, tiszántúli gazdák, nagy hálával tartozunk. A tiszántúli gazda ugyanis csak 200 kilométeres fuvart fizet ezentúl, tehát Budapesten nem kell megállnia terményével, hanem ugyanolyan fuvarköltséggel kimehet szépen Ausztriába is. Eddig a dunántúli búzák hamarosan kiszöktek Ausztriába, a tiszántúliak pedig megmaradtak. Most azonban, hogy ez a fuvarkedvezmény megadatott, minden terményünk és többek között a búza is csak 200 kilométeres viteldíjat fizet és így elértük, hogy még a legtávolabb eső, de jó terményeket produkáló gazdák is terményeiket és így a búzát is olcsó fuvarral tudják külföldre kiszállítani. Mélyen t. Felsőház! Krízisben van dohánytermesztésünk is. Erről is kell egypár szót elmondanom. Tudniillik a dohánnyal is úgy vagyunk, mint a búzával. Amikor a monarchiában gazdálkodtunk, nem okozott az nekünk gondot, hogy kinek adjuk el a búzát. Mindenféle jó búzát el tudtunk adni. A dohányértékesítésnek sem volt semmi akadálya, mert a monarchia összes dohánykészletünket megvásárolta és elfogyasztotta. Ma azonban a dohánnyal is bekerültünk a világkrízisbe. Ma a dohányunkat is kifogásolják. Azt mondják, hogy rossz a dohányunk, hogy rosszul ég, hogy mi csak pipadohányt tudunk termeszteni és nem akarják megvásárolni a dohányunkat, úgyhogy a pénzügyminisztériumnak több^ évről visszamaradt nagymennyiségű dohánykészlete van. Ezt a dohány készletet ma is különféle raktárakban nagy összegekért őrzik, mert nem tudjuk azt eladni. De ennek nem az a konzekvenciája, hogy mi ezentúl dohányt ne termeljünk és redukáljuk a dohányterületeket. Ez csak akkor volna megoldás, ha nem tudnánk a külföldi igényekhez alkalmazkodni. De igenis, fogunk tudni alkalmazkodni a külföldi igényekhez a dohánytermesztés terén is s ezért nem kell túlságosan csökkenteni a dohányterületeket, hanem a dohánytermesztésünket országosan meg kell szervezni, mert a dohánytermelési jövedelmet ennek az országnak a gazdaközönsége sehogy sem tudja nélkülözni. Hogyan kell ezt megszervezni? Röviden elniondom. Egyszerű a kérdés. Amint az előbb mondottam, hogy búzakatasztereket kell léte síteni, így dohánykatasztereket is kell létesíteni. Egyszerűen meg kell vizsgálni a talajokat, hogy melyiken milyen dohány terem. A nagylevelű dohányok termesztését redukálni kell, viszont a kertidohányok, a sárgalevelű dohányok termesztését növelni kell. A kérdés roppant egyszerű. Ennek azonban legnagyobb akadálya — erre rá kell térnem — a dohánykertész maga. A döhánykertész rendkívül konzervatív kertész, aki százados formák szerint kertészkedik, nehéz őt valamiben előrevinni, különösen ami korszerű, mert a földesúrnak harmados vagy feles munkása. Például a döhánykertész semmi körülmények között sem vállal dohányföldet, ha a földesúr meg nem