Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

396 Az országgyűlés felsőházának U3. üh jának ügyét. Nekem teljes mértékben igazat kell adnom Balogh Jenő ő excellenciájának, j aki e kérdésben a legnagyobb óvatosságot és j tapintatot ajánlotta. Ki kell jelentenem, amint ! a Képviselőházban is kijelentettem, hogy teljes egyetem megszüntetésére nem gondolok. Ezt a kérdést, mint lehetőséget sem tárgyalom. A csonkítás ellen felszólalt uraknak azonban van j szerencsém figyelmükbe ajánlani, hogy ez a csonkítás tulajdonképpen nem új dolog, ez immár négy esztendeje folyik. Csonkítják az öszszes egyetemeket lineáris alapon. Az a kérdés, hogy folytassuk-e ezt a lineáris csökkentést, elsorvasszunk-e valamennyi egyetemet, vagy pedig esetleg egy kisebb részlet feláldozása árán a többiek teljes integritását megóvjuk-e. Itt csak megismétlem, amit a Képviselőházban elmondottam, hogy a kiadások és tanszékek lineáris csökkentését rendkívül nagy veszedelemnek tartom, mert az összes tudományos és kulturális intézményeinknek, összes egyetemeinknek elsorvadására s végeredményben a magyar tudományos kultúra csődjéhez vezethet. Ebből az okból helytelennek tartom, ha a budapesti egyetem, az anyaegyetem és vidéki hajtásai között ellentéteket támasztanak és valamennyinek épségben tartása vagy egyiknek a másik érdekében való megcsorbítása mellett méltóztatnak állást foglalni. Ügy látom, hogy bizonyos félreértés van a közgazdasági egyetem és a műegyetem egyesítése tekintetében. Gróf Somssich László ő mél- j tósága azt kívánta, hogy ez az egyesítés ne ; történjék meg. Ma, azt hiszem, báró Waldbott j ő méltósága is arra az álláspontra helyezkedett, ! hogy ez ne történjék meg s hogy a földmívelésügyi minisztérium fennhatósága alatt létesüljön egy külön mezőgazdasági egyetem a közgazdasági egyetem beolvasztásával. Ami a fennhatóság kérdését illeti, én elvileg — nem mondom, 'hogy a gyakorlatban ma ezt meg kívánom csinálni — azon az állásponton vagyok, hogy az oktatási intézmények kivétel nélkül a kultusztárcához valók. Mert ha nem ez volna az álláspontom, akkor le kellene vonnom a konzekvenciát s a kultuszminisztérium feloszlatását kellene kívánnom, s mert akkor a belügyminiszter úr elvenné tőlem az orvosi egyetemet, az igazságügyminiszter úr a jogi karokat, a kereskedelemügyi miniszter úr pedig a műegyetemet és az egyéb, technikai, ipari vonatkozású iskolákat s végül kultusz- I minisztériumra nem volna szükség. Nézetem szerint mindazok az intézmények | a kultuszminisztérium fennhatósága alá valók, j amelyek az ifjúság nevelésével foglalkoznak, j Azok a szakoktatási intézmények és a' szak- j tanfolyamok, amelyek felnőttek oktatásával és továbbképzésével foglalkoznak, már elférnek más tárcák keretében is. Igen szép eredménynyel működnek például a földmívelésügyi tárca keretében az úgynevezett téli gazdasági szaktanfolyamok, amelyek már érettebb, felnőtt parasztifjakat oktatnak gyakorlati mezőgazdaságra. Az ilyen tanfolyamok átvétele az én szempontomból másodrendű kérdés, azonban mind a gazdasági főiskolák, mind pedig a ma nagyon zavaros helyzetű gazdasági középiskolák a kultusztárcához kellene, hogy tartozzanak. Ebben az esetben nem állhatna elő az az eset^ amit itt is az egyik felszólaló felsőházi tag úr említett, hogy vannak gazdasági középiskolák, amelyekből lehet gazdasági akadémiára menni, de nem lehet a közgazdasági egyetem mezőgazdasági fakultására menni s viszont vannak olyanok, amelyekből ide lehet 3se 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. menni, amoda pedig nem. A különböző hatóságok lehetetlenné tették, hogy az egyik minisztérium fennhatósága alá tartozó középiskola végzett növendékei a másik miniszter főiskoláira mehessenek. Ezeket a kérdéseket rendezni kell. Itt is hangsúlyozom, amit a Képviselőházban mondottam, hogy nem a hovatartozás kérdése a fontos, hanem — amint itt Teleki Pál t. barátom is említette — az, hogy hogyan oldjuk meg a kérdést. Nem a hol kérdése, hanem a hogyan kérdése a fontos. Tehát, az is helyes megoldás lehet, ha nem a hatóság átvételével, hanem a kooperáció létesítésével oldjuk meg a. kérdést. Álláspontomból következik, hogy én a^ mezőgazdasági egyetem kérdését a kultusztárca, illetőleg a kultuszintézmények keretében óhajtom megoldani. Amikor a Műegyetem és a közgazdasági kar kapcsolatáról méltóztatnak beszélni és hallani, ne méltóztassanak azt valami ötletszerű, egészen alaptalan elgondolásnak tekinteni. Arról van itt szó, hogy mindazok a gazdasági irányú alkalmazott tudományok, melyek az ipari, a kereskedelmi, a mezőgazdasági életbe készülőknek szükségesek, öszszefogva egy egyetemes közgazdasági kar által, egy közös intézmény keretében műveltessenek, de e főiskola egyes tagozatai, a mezőgazdasági, az ipari és a kereskedelmi tagozatok továbbra is meg fogják őrizni teljes autonómiájukat, függetlenségüket, tehát ez egyáltalában nem jelenti sem a közgazdasági kar, a mezőgazdasági oktatás beolvasztását a Műegyetembe, sem a Műegyetem beolvasztását a másik közgazdasági iskolába. Egymás mellett lesznek a karok, amelyeknek bizonyos adminisztratív egysége fog kialakulni az egyetemi tanács, illetve talán ket tanács révén, mert elképzelhető, hogy k-ulon lenne a közgazdasági és külön a technikai irányú tagozatnak is egy-egy tanácsa. Ez az adminisztratív egység egyiknek autonómiáját sem fogja érinteni, 'amennyiben ez az intézmény a jövőben életképtelennek bizonyulna es a pénzügyi lehetőségek is meg fogják engedni, nem lesz semmi akadálya, hogy valamelyik utódom ezt az intézményt kettévágja és az egyik intézményt függgetlenítse esetleg a másiktól. Az az érv, amely ezzel az intézménnyel, illetve ezzel 'asz egyesítéssel szemben elhangzott, hogy itt túlságosan heterogén elemek kerülnek össze, egyáltalában nem helytálló, mert ha méltóztatnak a tudományegyetemek szervezetében összefoglalt különféle tudományszakokon végignézni, akkor méltóztatnak látni, hogy ott még sóikkal heterogénebb elemek vannak együtt a teológiától aiz orvosképzésig. Az egyetlen komoly érv, amely felvethető, a termelési politika irányító befolyásának és a kísérleti intézményekkel való kapcsolatnak hiánya. Ezt, meggyőződésem szerint, a földmívelésügyi miniszter úrral egy egészséges kooperáció formájában mégis meg fogjuk oldani és akkor ez az egyetlen komoly akadály vagy ellenérv is eloszlatható. (Gr. Teleki Pál: Ez már egyszer meg is volt!) Igen. — Kérem a Felsőház it. tagjait, akik ezirányban felszólaltak és akik ezirányban helyeseltek is, méltóztassanak megnyugodni abban, hogy én a mezőgazdasági érdekeket legalább olyan erővel képviselem, mint ők. (Éljenzés és helyeslés.) A gazdasági szakoktatás kérdésében Kolossváry, Szeberényi felsőházi tag urak és legrészletesebben Pálóczi Horváth István felsőházi