Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának 43. ülé jellegére és az Egyetemi Alap jövedelmének a költségvetésben való szerepeltetésére vonatkozik és a mellett a Pázmány Péter Tudományegyetem külön jogi személyiségét is hangsúlyozza. Erre a kijelentésre, illetőleg deklarációra ugyanazt kell felelnem, amit elődeim is felel. tek, valahányszor ez a kérdés szóba került. Az Egyetemi Alap jövedelmének az állami költségvetésbe való felvétele egyáltalában nem prejudikál ez alap és a Pázmány-egyetem jogi természetének. A budapesti egyetem az államtól különálló és külön vagyonnal bíró jogi személyiség, amely ellátását részben ebből a katolikus eredetű vagyonból, az úgynevezett Egyetemi Alapból meríti, részben az államtól kapja. Mivel az állam hozzájárulásának összege újabb időkben meghaladja az Egyetemi Alapból származó jövedelmet, gyakorlattá lett, hogy ez a jövedelem felvétetik a költségvetés bevételei közé, befizettetik az állampénztárba és az egyetem szükségletei együttesen az állami költségvetés kiadási oldalán szereplő és az állampénztárból kifizetett tételekből fedeztetnek. Ez a gyakorlat természetesen nem változtat azon a tényen, hogy az Egyetemi Alap, más katolikus természetű és jellegű vagyontömegekkel együtt, felügyeletem alatt, mint az állami vagyontól teljesen független vagyontömeg kezeltetik és azon sem, hogy kezelésének ez a módja már magában véve is biztosítja az alap minőségének változatlanságát. Egyébként a magam részéről a jövőre nézve nem látom akadályát annak, hogy az Egyetemi Alapnak ez a jövedelme kivétessék a költségvetési bevételek sorából, közvetlenül folyjon be az egyetemhez és egyidejűleg az állam részéről származó javadalom a kiadások rovatán ugyanolyan összeggel csökkentessék. {Helyeslés jobbfelől) így a kétféle jövedelem szétválasztása megtörténhetik, hiszen összekapcsolásuk eddig :is pusztán technikai volt. Készséggel eleget teszek őeminenciája azon óhajtásának, hogy a hajdudoirogi püspökség fenntartására az állam által szerződési kötelezettségképpen kifizetendő évi összeg, valamint a kegyúri terhek összege szétválasztassék a költségvetésben az egyházi célok támogatására rendelt egyéb összegektől. A jövő évi költségvetésben a pénzügyminiszter úrral való megegyezés alapján ezek már külön tételként fognak szerepelni. Félreértések elkerülése végett azonban meg kell állapítanom, hogy ezek a tételek, amelyek az idén előszöir kerültek az egyházi célú személyi és dologi javadalmak Iközé, egyáltalában nem jelentették azt, mintha ezek által a katolikus egyház támogatására szánt összeg kevesbedett volna, csupán költségvetés-technikai áttételről van szó, amely a jövőben meg fog szűnni, mert ezek a kiadások külön címeken fognak szerepelni. Általában az egyházi célú kiadásoknál az őeminenciája által kívánt méltányos szellemben a legminimálisahb redukciót hajtottuk végre. Tekintettel arra, hogy a lelkészi terményilletmények kulcsa ma is irreálisan van megállapítva, az ő illetményeiket, kongruájukat nem csökkentettük, csupán a korpótlé'knál történt 10 százalékos levonás és ezért történt az, hogy a költségvetésben úgy a katolikus, mint a protestáns személyi tételeknél egy egészen csekély, talán harminc—harmincezer pengős visszaesés mutatkozik. A katolikus egyház támogatására szolgáló dologi javadalom csökkenését egyedül a hosszúlejáratú kölcsönök annuitásának, illetőleg kamatterhének a osökke; 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 395 nése okozza. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy én mind a katolikus egyházi szervek, mind más keresztény egyházak és a többi felékezetek támogatásánál a legteljesebb méltányosság és megértés szellemében kívánok eljárni, {Élénk helyeslés.) mert az imént említett nemzetnevelő feladat megoldásának egyik legfőbb előfeltétele meggyőződésem szerint a hitélet^ a vallásosság elmélyítése. {Elénk helyeslés és taps.) Súlyt helyezek rá, hogy ezt a feladatot a különböző felekezetök lelkészei anyagi gondoktól mentesen oldhassák meg és a felekezeti béke jegyében együttműködve, vehessenek részt abban a nagy nevelő munkában, amelyre hivatva vannak

% A költségvetés és a kulturális szervezet racionalizálása kapcsán ki is kívánnék terjeszkedni a lelkészi kongrua rendezésének kérdésére. Sajnos, ebben a tekintetben ma konkrét ígéretet nem tehetek, mert financiális korlátok állanak előttem, mindenesetre azonban igyekezni fogok ezt a kérdést lehetőleg kielégítő módon megoldani. Hasonló, sőt még nehezebb kérdés az itt több oldalról szóvátett tanítói illetmények kérdése, a felekezeti tanítóknak aránytalan fizetése, ami annak következtében állott elő, hogy a fenntartó egyházak, néhol a községek is, képtelenek a teljes illetményt a gazdasági helyzet leromlása következtében kifizetni. Ebben az irányban, miként az már, azt hiszem, ismeretes a tisztelt Felsőház tagjai előtt, az idén egy ideiglenes megoldással kísérleteztünk, amenynyiben kölcsön formájában adtunk az iskolafenntartóknak bizonyos támogatást. A jövő esztendőre nézve sem tudunk még szerves és végleges megoldással jönni, a költségvetési kehetekben, ezért erről a kérdésről nem is történt említés. A pénzügyminiszter úrral most vagyunk, hogy úgy mondjam, a konszideráció stádiumában és igyekezni fogunk szeptemberig, vagyis a jövő tanév megkezdéséig olyan ideiglenes megoldást találni, amely a jövő esztendőre a felekezeti tanítók illetményeinek kifizetését lehetővé teszi. Az anyaggyűjtés ebben az irányban már folyik. Ez a kérdés, a felekezeti tanítók illetményeinek kérdése, amelyre itt a Felsőház tagjai közül sokan kiterjeszkedtek, a közfelfogás szerint legkönnyebben egy, a terheket arányosító iskolaadó keretében volna megoldható. Ezt az iskolaadót azonban, mint új terhet, a jelen pillanatban nem merném kezdeményezni, de lehetséges, hogy a végső megoldás talán a jövő évi költségvetésben, vagy később, csakugyan ez lesz. Gróf Széchenyi Aladár felsőházi tag úr szóvátette a katolikus autonómia kérdését, ennek törvényjavaslattal leendő rendezését s a főkegyúri jognak az autonómiára való átruházását kívánta tőlem. Ebben a tekintetben elődeimnek sokszor kifejtett álláspontján állok. Tovább akarok haladni majd azon az úton, amely az alsófokú autonóm szervezetek kiépítése után az autonómia fokozatos kiépítése felé vezet. A jelen időpontot azonban nem tartom alkalmasnak e kérdés megoldására, ellentétben a tisztelt felsőházi tag úrral, aki ezt szóvátette, mert például a főkegyúri jog gyakorlásának átruházásáról ma nem is lehet szó, lévén az a kultuszminiszternek a főkegyúr megbízásából átruházott hatáskörben gyakorolt funkciója. Wolkenberg Alajos, Tóth Lajos, Balogh Jenő, Kapi Béla, Igaz Béla, Szerberényi Lajos és Zelenka Lajos felsőházi tag urak szóvátették itt az egyetemek és főiskolák redukció-