Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Àz országgyűlés felsőházának 1+3. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 391 csak termelési kérdés, hanem az exportnak és kereskedelemnek kérdése is, másrészt pedig a kereskedelem, a magyar kereskedő mivel foglalkozik, mit exportál és mit ad el? Legnagyobbrészt exportál mezőgazdasági terményeket vagy nyers, vagy átalakított formában, neki tehát olyan országban, mint a mienk, a mezőgazdasággal fontos kapcsolatai és ismeretei is meg: kell hogy légynek. Ezért ezeknek a gazdasági ágaknak ezen a nívón való együttoktatását feltétlenül jónak tartom és kérek mindenkit, aki a kérdéssel foglalkozik, hogy a kérdésnek ezt az oldalát is vegye figyelembe. S ha már a közoktatásügyi kérdésnél tartok, azt hiszem, ma elvárják tőlem és többen ki is fejezték ezt az óhajukat, hogy pár szót szóljak a cserkészetről is. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy költségvetést tárgyalunk, méltóztassék megengedni, hogy én ne csak költségvetést szavazzak meg, vagy ne csak ahhoz szóljak, hanem költségvetést is terjesszek elő. (Halljuk! Halljuk!) Mint méltóztatik tudni, a közeli időben, egy hónap múlva, fog megtartatni itt a cserkészek világtáborozása, 45 nemzet táborozása. Ennek a táborozásnak végrehajtását reánk bízták, magyarokra, és erre a célra a magyar kormány 250.000 pengőt irányzott volt elő, ezt a parlament megszavazta és ez az összeg a különböző revíziók során fenntartatott a maga mivoltában, változtatás nélkül s minthogy a parlament ezt megszavazta, a parlamentnek, azt hiszem, joga van hallani, hogy ez az összeg hova fog fordíttatni. Ez a 250.000 pengő a világtáborozás költségvetésének körülbelül egyheted vagy egynyolcad részét teszi ki. Az egész költségvetési összeg megközelíti a 2 millió pengőt. Az eredeti költségvetés körülbelül 3 millió pengő volt, amit a most említett összegre szorítottunk le. Ez a költségvetés fedezetet talál elsősorban azokban a részvételi díjakban, amelyeket a részvevő cserkészek és cserkésztisztek befizetnek. Ezek a díjak az idegeneknél 60, a magyaroknál 30 pengőt tesznek ki. Ez az összeg aszerint alakul, hogy mennyi részvevő lesz, de mindenesetre meghaladja majd az 1 millió pengőt. A költségvetési összeg másik része a beléptídíjakból fog fedeztetni, harmadik része pedig olyan üzletek béréből, amelyek a tábor mellett állíttatnak fel. Ez a 'három összeg együttvéve körülbelül 1,600,000—1,700.000 pengőt tesz ki. Azért nem tudok itt konkrét számokat mondaná, mert hiszen ez természetesen függ a részvevők számától és a forgalomtól, de bizonyos mértékben a bevételi és kiadási rovat arányban áll. Ehhez még csak azt akarom hozzáfűzni, hogy tehát az állami hozzájárulás az egész költségvetés kis részét teszi ki. Eredetileg az volt a szándék, — és ez az első szándék tulajdonképpen még ma is meglenne — hogy ezt az állami hozzájárulást csak kölcsönnek tekintsük, de nem tudom, hogy a jelenlegi nehéz világgazdasági helyzetben, amelyben a létszámoknál is folytonos redukciókkal kell számolnunk, de amely mellett általános költségeink nem apadnak, lehetséges lesz-e ezt a becsületes szándékunkat így teljesíteni, mindenesetre azonban, ha ez nem is lehetséges, még akkor is azt hiszem, a magyar állam meg fogja találni ennek ellenértékét, (Ügy van! Ügy van!) nemosiaJt az erkölcsiekben, hanem az anyagiakban is, (Simontsits Elemér: Ügy van!) mert végeredményben az a pénz, amit nálunk kiadnak, mind az országban fordul meg, amit pedig az országban bent kifizetünk, az magyar munkasok munkabére lesz, de mindeneseire végeredmenyFELSŐHÁZI NAPLÓ II. ben az egész biláncban egy bizonyos összeg jön be a külföldről, amely külföldről bejövő összeg feltétlenül hasznot jelent. (Ügy van! ügy van!) Hogy csak egy-két számot mondjak, a magyar Államvasutaknak az én rendesen pesszimisztikus számításaim szerint körülbelül 1 millió pengő forgalma lesz, a postának hasonlóképpen nagy lesz a forgalma s azt hiszem, az idegenforgalom is jelentékenyen növekedni fog, úgyhogy ezekbői mindenesetre anyagi haszon is lesz, amely ezt a 250.00 pengőt ekviparálni fogja. (Úgy van! Úgy van!) Kötelességemnek tartom hozzátenni azt is, hogy ehhez még természetbeni szolgáltatások is járulnak az állam részéről, amelyek azonban részben olyanok, hogy az álamnak nem direkt kiadásai, mert bizonyos hidakat, amelyeket a honvédelmi miniszter úr bocsátott rendelkezésünkre, gyakorlatozás végett máshol is felépíttetett volna, tulajdonképpen tehát ezek nem okoznak effektive kiadást. A magyar társadalomtól és .a magyar törvényhatóságoktól, égy kivételével, nem kértünk semmit, azon az állásponton 'állva, hogy a világtáborozás parancsnoksága nem magyar, hanem nemzetközi szerv, tehát nincs joga a magyar társadalmat megpumpolni, ha nem pumpolja meg az angolt vagy a hollandust. A társadalmat átengedtük a magyar cserkésznek, illetőleg azt mondottuk, hogyha valamely városnak a társadalma a saját fiai ^ részére hozzájárulást akar adni, hogy fiai résztvehessenek, az az ő dolguk, mi ezt a teret, mint táborparancsnokság, nem érintjük. Az egyedüli törvényhatóság, amelytől hozzájárulást kértünk, Budapest, amely vízvezetéki csöveket adott kölcsön és azokat lefektette. De Budapest az egyetlen is a törvényhatóságok közül, amely az ellenértéket is a budapesti idegenforgalomban feltétlenül bőségesen meg fogja látni. (Ügy van!) Ha ez nem lett volna így, nem is kértünk volna tőle. A másik, nem törvényhatóság, hanem község: Gödöllő, amely hozzájárult és a belügyminiszter úr maga is hozzájárult olyan költségekhez, amelyek — mint a vízvezetéki medence és hasonló dolgok' — Gödöllőnek megmaradnak a jamboree után is és amelyek mindenesetre maradandó értéket jelentenek. Törekedtünk, ahol lehetett, például az utaknál és a kutaknál is erre, úgyhogy ahol például kutakat fúrtak, azok lehetőleg maradandó értékek legyenek. Ezeket lehetőség szerint olyan helyeken fúrtuk, mint például a Korona-uradalom nagy majorjában, vagy máshol, ahol a község számára kivált a vízmedence szempontjából, ezek maradandó értéket képviselnek. A költségvetést egyáltalában, mint keretköltségvetést terveztük, de nemcsak mint keretköltségvetést, hanem mint kerettervet is, és ha egyszer túl leszünk a munkán, akkor b'átor leszek a parlamentnek is, a magyar közönségnek is előterjeszteni azt a módszert, amelyet mi megpróbáltunk megkeresni, hogy tudniillik hol lehet olyan kölcsönanyagot találni, amelynek felhasználá ScL EL ÍÖZ legkisebb megerőltetésével jár és ahol a közanyagokban a legkisebb kártétel történik azoknak ilyen rövid időre való felhasználása által. Még egy dolgot kell megemlítenem a költségvetéssel kapcsolatiban, mert tartozom vele azoknak a mag-yar eserkésztiszteknek és cserkészeknek, akik az előkészítés munkájában részt vesznek. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a körülbelül 2 milliós költségvetésben az effektív, a kifejezetten személyi kiadások tétele 22 ezer 60