Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 24. ülése H mesnek tartom az amerikai vagy német viszonyokat is magyar szempontból nézni, (Ügy van!) már cí>alk azért is, mert azt tartom, hogy minden nemzet olyan választójog mellett és olyan jogrendben él, amilyet akar. Voltam ellenzéki képviselő, becsületes szándékkal mentem a magam útján és rosszul esett nekem azt látni, hogy bizonyos alsóbb hatóságok a tömegek véleményét meg akarták hamisítani. Én ezt lélektiprásnak tartom, (Helyeslés.) mert ha nem adunk jogot, az jobb, mintha jogot adtunk és nem engedjük érvényesíteni. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van! Inkább ne legyen jog!) En tehát a titkosság mellett vagyok erkölcsi ^és lélektani szempontból, mert semmiféle törvényes intézkedés nem járhat azzal a konzekvenciával, hogy a nemzetnek erkölcsi érzékét a hatalommal szemben megbontsam. De azt mondom határozottan, hogy a nemzet érdekeinek fokozott megvédése szempontjából kell ezt megalkotni. Nem a választójog a fontos, nem is az egyes emberek és társadalmi rétegek, hanem a nemzet összessége. Minden intézkedés a halhatatlan magyar gondolatért van és a jövőt kell nézni ebben a kérdésben elsősorban és nem a mát, nem a hangulatokat kell észrevennünk, hanem a történelemcsinálást. Ebből a szempontból azt hiszem, hogy az úgynevezett általános, titkos, minden rétegre, korra és nemre kiterjedő választójog nem helyes. Olyan megoldást kell találni, amely minden szempontot fokozottan figyelembe vesz. (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon köszönöm Jankovich ő excellenciájának azt a megállapítását, hogy a magyar közönség pillanatnyilag — de azt hiszem, régente is így volt — mindig a kormánytól vár mindent. Az utóbbi időben csak az volt a különbség, hogy még az esőt is a kormánytól várták (Derültség.) és ha nem esett, akkor kritikát gyakoroltak a kormány felett. En azt a bizonyos túlságos protekcionizmust a különféle termelési ágakkal szemben helytelenítem. (Helyeslés.) Egy olyan gazdaságpolitikát kell nagy vonásokban vezetni, hogy ez a protekcionizmus megszűnjék, mert különben megint ott vagyunk, hogy állandóan hangoztatjuk az adók mérséklésének szükségességét és egyik zsebből a másik zsebbe dugjuk a pénzt. Ennek következtében az a nézetem, hogy a magyar publikumnak tudatában kell lennie annak, hogy elsősorban önmagán kell segítenie. De nem jó nevelési szempontból sem, ha állandóan függő exisztenciákat tenyésztünk vagy nevelünk. Az a nagy nép, amelynek minden egyes egyede ugyanazt akarja, de önmagában teljesen erős, független. (Élénk helyeslés.) A közüzemekről is méltóztatott beszélni. Ebben a tekintetben az a nézetem, hogy vannak közüzemek, melyeket fenn kell tartani. Például nem tudom elképzelni, hogy az államvasutakat hogy adhatnánk esetleg bérbe. Nem is tartanám helyesnek, de különben sem venné senki bérbe, mert olyan anyagi terhek járnak vele, amelyeket senki sem vállalhatna. Szükség van az állami gépgyárra is. Az az érzésem, hogy az egész vasipar helyzetével együtt kell ezt a kérdést megoldani. Eeorganizálni Kell, de nem úgy, hogy egyszerűen feloszlatom, — ez ami talán nem volna helyes — hanem a reorganizálást úgy képzelem, — hogy egyszerűen fejezzem ki magamat — hogy a vízfej tüntessék el. Ezt helyeslem. De vannak olyan közüzemek, amelyek feleslegesek, ame'32. évi október hó 13-án

f csütörtökön. 29 lyek felesleges konkurrenciát jelentenek az úgynevezett magánüzemeknek. Ezeket meg kell szüntetni, vagy le kell építeni. (Helyeslés.) Az önellátás gondolatának hangsúlyozása is teljesen helyénvaló nézetem szerint és én ezt a következő módon magyarázom. A világháború alatt az összes termelés — a mezőgazdasági, de főleg az ipari termelés — egyoldalúan fejlődött s olyan magas munkateljesítmény elé állíttatott különösen az ipar, amilyenre soha nem számíthatott. A baj ott volt, hogy a világháború után ezt az ipart senki sem merte erős kézzel leépíteni és ez az ipar a saját exisztenciájáért való küzdelmében makacsul ragaszkodott ahhoz a dimenzióhoz és stílushoz, amely a háborúban kifejlődött. Nekem az a meggyőződésem, hogy abból a tendenciából, hogy a háború alatt minden állam igyekezett a maga önerejéből mindent a hadseregének és a mögöttes országának előállítani, fejlődött ki a gazdasági önellátás tendenciája is. Ma, amikor ez a krízis beállt, mindenki kínai falat épít, ahelyett, hogy mindenki azon fáradoznék, hogy minél előbb meginduljon Európában a gazdasági vérkeringés. (Ügy van! Ügy van!) Abból, hogy Ausztriában 60 groschent fizetnek egy kiló paradicsomért, nézetem szerint, Ausztriában sem lehet gazdasági fellendülésre számítani, amikor egy kiló paradicsomot Magyarországon, gondolom, 6 fillérért, vagy talán még olcsóbban is meg lehet kapni. Hogy olyan országok akarnak agrárországok lenni, amelyeknek diszpozíciója az, hogy ipari országok legyenek, ennek nem lesz egészséges gazdasági fejlődés az eredménye. Ennek csak bukás lehet a k ö vetkezmény e. Bernát István igen t. barátom a gazdasági szervezkedést és a szövetkezeti gondolatot nélkülözte beszédeimben. Igaza van. Azt hiszem, ezt nem említettem egy helyen sem, azért, mert nem tartottam szükségesnek, mivel bizonyos fokig köztudomású, hogy a szövetkezeti gondolattal szimpatizálok. Erre a kérdésre ugyanaz áll, amit Túri Béla képviselő úrnak mondtam a kereszténységemre vonatkozólag. De ha már felhozta t. barátom ezt a kérdést, megválaszolom. En a termelési és értékesítési szövetkezetek létesítését helyeslem mindaddig, amíg azok megmaradnak ama puritán alapvonás mellett, amely mellett megalakultak. De ha ezek a szövetkezetek a kapitalistákat és pedig a túlzott kapitalistákat utánozzák a maguk stílusában, akkor már nem szövetkezetek. Ha ezek a szövetkezetek iparvállalatokat, még pedig kapitalista rendszer szerint fenntartott iparvállalatokat kreálnak, ezt nem helyeselhetem, mert eltértek attól az elvi alaptól, amely nekik létjogosultságot adott. Szterényi ő excellenciája egy tévedésben van. ö ugyanis azt mondotta, hogy a Károlyikormány sürgette a koncentrációt. Ez a gondolat felmerült és én egyik legnagyobb ellenzője voltam. Ugyanis előre láttam az eseményeket és láttam, hogy ezzel a gondolattal meg fog bukni a Károlyi-kormány, mert az adott viszonyokkal reálisan kell számolni. Nem lehetséges az, hogy én egy nagy párt fején keresztül szövetkezzem olyan tényezőkkel, akik mögött senki sem áll, de nem is reális, mert abból.,hogy én egy emberrel fuzionáljak, vagy szövetkezzem, nincsen semmi haszna a kormánynak a parlamenti struktúrát alapul véve. En ezt utópiának tartottam annakidején, és ezt a Károlyi-kormány be is látta és el is ejtette. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy