Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

áó Az országgyűlés felsőházának 24- ülése 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. azért bukott meg -a Károlyi-kormány, vagy pedig, amit gróf Széchenyi Aladár ő méltó­sága említett, az összeférhetlenségi törvény miatt. Mi komolyan akarjuk az összeférhet­lenségi kérdést megoldani, csak nem tudjuk, hogy az a törvény, amely momentán itt van, megfelel-e a követelményeknek. En erős kriti­kát hallottam minden oldalról, sőt vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a régi összeférhetlenségi törvény jobb volt. (Gróf Széchenyi Aladár: En is azt mondom, hogy jobb volt! — Gróf Somssich László: Annyit faragtak rajta, míg rosszabb lett!) Ő excellenciája az ipari szervezetek túldi­menzionáltságáról beszélt és a hitelszervezet-­rol körülbelül ugyanazt mondotta, amit én és ezt én állom. Tényleg össze kell hozni a dol­got békés úton, nagyerejű hitelszerveket kell létesíteni, mert nemcsak a 'bankárnak, hanem elsősorban a betevőknek érdeke, hogy biztos helyre tehessék pénzüket. Az emberek nem azért teszik a bankba és a takarékba a pénzü­ket, hogy azt a bankár elspekulálja, hanem itt garanciát kell nekik nyújtani. Minden gaz­dasági életnek alapfeltétele az egészséges tőke­gyűjtés, az egészséges tőkegyűjtés számára pe­dig barrikádokat kell biztosítani, hogy bizton­ságban lehessen a pénz, mert mint annakide­jén mondottam, az ú. n. liberális katonáknak —• hála Istennek nem léteznek már a hadsereg­ben —, hogy a szurony és az arany azok ro­konfogalmak; a hadsereg, a rendőrség, a jog­rend mögé szívesebben megy az a tőke, mint a toleráns államigazgatás mögé, ahol sohasem tudja az ember, hogy holnap mi lesz és ahol az arany nem tud érvényesülni. Ez áll a ban­kokra is. A biztos, erős, jól vezetett, ellenőr­zött reális és tőkeerős bankhoz szívesen megy az ember, míg a labilis alapon álló bankoknál reszkírozza azt a pár fillért, amit esetleg félre­tett. ö méltósága elismeréssel adózott és — hogy szavaival éljek — zászlaját hajtotta meg pro­graimmom előtt. Tartozom azonban neki egy megjegyzéssel. Engedje meg, hogy én itt most már mint felelős miniszterelnök sajnálkozáso­mat fejezzem ki afelett, hogy ö méltóságából rossz érzést váltott ki régebbi megjegyzésem, amelyet itt ismételni nem kívánok. (Gróf Szé­chenyi Aladár: Köszönöm szépen!) A másik dolog pedig az, hogy citált engem, azt mondván, hogy minden programm annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ezt Zichy János is tette a múltkor a Házban. Köszönöm, hogy megállapításomat helyesnek méltóztatott tartani. A Balkánról szeretnék szólni, anélkül, hogy kötekedni akarnék. T. Ház! En a Balkánt sem szeretném megsérteni, mert valahogy úgy ér­zem, hogy egy elhasználatlan népnek mindig nagyobb jövője van, mint egy elhasznált nép­nek. Ha azonban Balkán alatt azt méltóztatott érteni, hogy a mi közállapotaink, — hogy így »mondjam — nívóban süllyedtek, akkor azt mondom, hogy ezt általánosságban megállapí­tani nem lehet. Hála Istennek, a magyar tiszt­viselői kar és a magyar társadalom még a mai nehéz, súlyos helyzetben is igen magas er­kölcsi nívót árul el. (Ügy van! Ügy van!) Mu­tatja ezt az, hogy éveken keresztül követeli éppen az összeférhetlenségi törvényt és mu­tatja az is, hogy a társadalom önmagából ki­különíti, kidobja azokat az elemeket, amelyek visszaélnek — mondjuk — a köz bizalmával. (Ügy van! Ügy van!) Most pedig hátra maradna a Simontsits ő excellenciája által felvetett igen kényes kér­dés. En ugyanis a Képviselőháznak vagyok a tagja. Az országgyűlésre is az áll, amit a vá­lasztójogra mondottam, — és minden jogi intéz­kedésre áll ez — annak is úgy kell ^meg­konstruálva lennie, hogy a kor szava is és az úgynevezett mérsékelt, bölcs politika is érvé­nyesüljön. (Helyeslés.) En erről a kérdésről, amelyről könyvet lehet írni, hogy kétkamarás rendszer vagy egykamarás rendszer legyen, nem akarok most nyilatkozni. Megszívlelem azt, amit ő excellenciája nekem mondott és íannak idején, ha aktuális lesz, akkor természe­tesen — hogy így fejezzem ki magam — napi­rendre fogom ezt tűzni. (Helyeslés.) Méltóságos Felsőház! Nagyméltóságú Elnök úr! (Halljuk! Halljuk!) Ezzel befejeztem vála­szaimat. Talán azt mondhatnám, hogy ez a mai nap nekem rendkívül kellemes nap. Rendkívül kellemes nap azért, mart úgy érzem, hogy ma helyreállt köztem és önök (között, igen t. uraim az a kontaktus, amely nélkül itt a Felsőházban én áldásthozó munkát végezni nem tudok és talán alkalmam volt a személyemmel kapcsola­tos homályos megállapításokat is tisztázni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy a magyar közéletnek sürgősen szüksége van az őszinte szóra. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy sürgősen szükség van a teljes össze­fogásra, amely csak úgy valósulhat meg, ha erkölcsi tisztaságban, tiszta erkölcsi szándék­kal közeledünk egymáshoz (Ügy van! Ügy van!) és úgy, ha el méltóztatnak fogadni azt, amit mondottam: mindent a nemzetért. De miután minden programm annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, engedjék meg hogy im­márom befej ezaem beszédemet és a tettek^ me­zejére lépják. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki felszólalnia (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a tanács­kozást befejezettnek nyilvánítom. A kormány kinevezésére vonatkozó ok­iratok bemutatása megtörténvén, áttérünk napi­rendünk következő pontjára. Napirend szerint következik az igazoló­bizottság jelentésének tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság je­lentését felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki az igazolóbizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozás befejeztetvén, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az igazoló­bizottságnak azt a javaslatát, hogy Bercelly Jenő, báró Kende Zsigmond és Bernáth Géza felsőházi tagok az igazolt felsőházi tagok név­jegyzékéből töröltessenek, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a ha­tározatot. Kérdem továbbá, méltóztatnak-e az igazoló­bizottságnak azt a javaslatát, hogy Buday­Goldberger Leó, gróf Forgách János, vitéz báró Szurmay Sándor, Farkas Mátyás és Weszely Tibor felsőházi tagok az igazolt felső­házi tagok névjegyzékének megfelelő rovatába felvétessenek, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot s az igazoltak névjegyzékében be­állott ezen változások a hivatalos névjegyzék­ben foganatosíttatni fognak.

Next

/
Thumbnails
Contents