Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

áó Az országgyűlés felsőházának 24- ülése 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. azért bukott meg -a Károlyi-kormány, vagy pedig, amit gróf Széchenyi Aladár ő méltósága említett, az összeférhetlenségi törvény miatt. Mi komolyan akarjuk az összeférhetlenségi kérdést megoldani, csak nem tudjuk, hogy az a törvény, amely momentán itt van, megfelel-e a követelményeknek. En erős kritikát hallottam minden oldalról, sőt vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a régi összeférhetlenségi törvény jobb volt. (Gróf Széchenyi Aladár: En is azt mondom, hogy jobb volt! — Gróf Somssich László: Annyit faragtak rajta, míg rosszabb lett!) Ő excellenciája az ipari szervezetek túldimenzionáltságáról beszélt és a hitelszervezet-rol körülbelül ugyanazt mondotta, amit én és ezt én állom. Tényleg össze kell hozni a dolgot békés úton, nagyerejű hitelszerveket kell létesíteni, mert nemcsak a 'bankárnak, hanem elsősorban a betevőknek érdeke, hogy biztos helyre tehessék pénzüket. Az emberek nem azért teszik a bankba és a takarékba a pénzüket, hogy azt a bankár elspekulálja, hanem itt garanciát kell nekik nyújtani. Minden gazdasági életnek alapfeltétele az egészséges tőkegyűjtés, az egészséges tőkegyűjtés számára pedig barrikádokat kell biztosítani, hogy biztonságban lehessen a pénz, mert mint annakidején mondottam, az ú. n. liberális katonáknak —• hála Istennek nem léteznek már a hadseregben —, hogy a szurony és az arany azok rokonfogalmak; a hadsereg, a rendőrség, a jogrend mögé szívesebben megy az a tőke, mint a toleráns államigazgatás mögé, ahol sohasem tudja az ember, hogy holnap mi lesz és ahol az arany nem tud érvényesülni. Ez áll a bankokra is. A biztos, erős, jól vezetett, ellenőrzött reális és tőkeerős bankhoz szívesen megy az ember, míg a labilis alapon álló bankoknál reszkírozza azt a pár fillért, amit esetleg félretett. ö méltósága elismeréssel adózott és — hogy szavaival éljek — zászlaját hajtotta meg prograimmom előtt. Tartozom azonban neki egy megjegyzéssel. Engedje meg, hogy én itt most már mint felelős miniszterelnök sajnálkozásomat fejezzem ki afelett, hogy ö méltóságából rossz érzést váltott ki régebbi megjegyzésem, amelyet itt ismételni nem kívánok. (Gróf Széchenyi Aladár: Köszönöm szépen!) A másik dolog pedig az, hogy citált engem, azt mondván, hogy minden programm annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ezt Zichy János is tette a múltkor a Házban. Köszönöm, hogy megállapításomat helyesnek méltóztatott tartani. A Balkánról szeretnék szólni, anélkül, hogy kötekedni akarnék. T. Ház! En a Balkánt sem szeretném megsérteni, mert valahogy úgy érzem, hogy egy elhasználatlan népnek mindig nagyobb jövője van, mint egy elhasznált népnek. Ha azonban Balkán alatt azt méltóztatott érteni, hogy a mi közállapotaink, — hogy így »mondjam — nívóban süllyedtek, akkor azt mondom, hogy ezt általánosságban megállapítani nem lehet. Hála Istennek, a magyar tisztviselői kar és a magyar társadalom még a mai nehéz, súlyos helyzetben is igen magas erkölcsi nívót árul el. (Ügy van! Ügy van!) Mutatja ezt az, hogy éveken keresztül követeli éppen az összeférhetlenségi törvényt és mutatja az is, hogy a társadalom önmagából kikülöníti, kidobja azokat az elemeket, amelyek visszaélnek — mondjuk — a köz bizalmával. (Ügy van! Ügy van!) Most pedig hátra maradna a Simontsits ő excellenciája által felvetett igen kényes kérdés. En ugyanis a Képviselőháznak vagyok a tagja. Az országgyűlésre is az áll, amit a választójogra mondottam, — és minden jogi intézkedésre áll ez — annak is úgy kell ^megkonstruálva lennie, hogy a kor szava is és az úgynevezett mérsékelt, bölcs politika is érvényesüljön. (Helyeslés.) En erről a kérdésről, amelyről könyvet lehet írni, hogy kétkamarás rendszer vagy egykamarás rendszer legyen, nem akarok most nyilatkozni. Megszívlelem azt, amit ő excellenciája nekem mondott és íannak idején, ha aktuális lesz, akkor természetesen — hogy így fejezzem ki magam — napirendre fogom ezt tűzni. (Helyeslés.) Méltóságos Felsőház! Nagyméltóságú Elnök úr! (Halljuk! Halljuk!) Ezzel befejeztem válaszaimat. Talán azt mondhatnám, hogy ez a mai nap nekem rendkívül kellemes nap. Rendkívül kellemes nap azért, mart úgy érzem, hogy ma helyreállt köztem és önök (között, igen t. uraim az a kontaktus, amely nélkül itt a Felsőházban én áldásthozó munkát végezni nem tudok és talán alkalmam volt a személyemmel kapcsolatos homályos megállapításokat is tisztázni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy a magyar közéletnek sürgősen szüksége van az őszinte szóra. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy sürgősen szükség van a teljes összefogásra, amely csak úgy valósulhat meg, ha erkölcsi tisztaságban, tiszta erkölcsi szándékkal közeledünk egymáshoz (Ügy van! Ügy van!) és úgy, ha el méltóztatnak fogadni azt, amit mondottam: mindent a nemzetért. De miután minden programm annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, engedjék meg hogy immárom befej ezaem beszédemet és a tettek^ mezejére lépják. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki felszólalnia (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A kormány kinevezésére vonatkozó okiratok bemutatása megtörténvén, áttérünk napirendünk következő pontjára. Napirend szerint következik az igazolóbizottság jelentésének tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki az igazolóbizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozás befejeztetvén, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az igazolóbizottságnak azt a javaslatát, hogy Bercelly Jenő, báró Kende Zsigmond és Bernáth Géza felsőházi tagok az igazolt felsőházi tagok névjegyzékéből töröltessenek, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Kérdem továbbá, méltóztatnak-e az igazolóbizottságnak azt a javaslatát, hogy BudayGoldberger Leó, gróf Forgách János, vitéz báró Szurmay Sándor, Farkas Mátyás és Weszely Tibor felsőházi tagok az igazolt felsőházi tagok névjegyzékének megfelelő rovatába felvétessenek, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot s az igazoltak névjegyzékében beállott ezen változások a hivatalos névjegyzékben foganatosíttatni fognak.