Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-43
384 Az országgyűlés felsőházának 4 : 3. ü sek, amelyeket a legutolsó megállapodás alkalmával Romániának és Csehszlovákiának koncedáltunk, tényleg bejönnének az ország területére, olyan nagy eladatlan fatöbblet mutatkoznék a piacon, amely árrombolólag hatna a magyar fapiacra. Hogy miért engedünk be több tűzifát, ez nem a magyar mezőgazdákon múlik, akik állandóan hevesen tiltakoznak a külföldi fabehozatal ellen, hanem ezáltal a kormány mezőgazdasági és ipari termeivényeknek akar a külföldön utat nyitni és ilyen módon — be kell vallani — nehéz helyzetben vagyunk. Hiszen teljesen érthető, hogy a magyar erdőgazdák tiltakoznak a felesleges külföldi fa behozatala ellen. Ha a kormány képes a belföldi termelést összhangba hozni a külföldről való behozatallal, akkor koneedálom, rendben vagyunk, akkor nem is kérünk és nem is kérhetünk semmiféle rendszabályt. Ha azonban a kormány a mezőgazdasági és az ipari termeivények érdekében tényleg több fát kíván behozni az országba, mint amennyit a szükségletünk kitesz, akkor ez a magyar erdőgazdaság rovására történik, akkor az állam a magyar erdőgazdáktól áldozatot kíván, de akkor egyúttal köteles la kormány olyan intézkedésekkel megóvni az erdőgazdákat a gazdasági összeomlástól, amely intézkedések a magyar erdőgazdaság jövedelmezőségét garantálják. (Helyeslés.) Milyen eszközökkel volna ez elérhető 1 ? Először szabályozni kell a külföldről magyar területre bejövő fát és ezt másként nem lehet megoldani, mint úgy, hogy ezt a bevitelt egy kézben összpontosítjuk, mert csak úgy lehet ezt ellenőrizni, esíak ágy . lehet ímegakadáI y ózni azt, hogy nyakló nélkül, kis tételekben minden oldalról bejöhessen a külföldi fa és itt nemcsak az összmennyiségre vonatkozólag* minden ellenőrzés megszűnnék, de fontos, az is, hog*y még" átmenetileg se mutatkozzék a piacon túlkínálat. Tehát a mindenkori bevitelt is szabályozni kell, amit másként nem lehet elérni, mint azzal, hogy a külföldi fa behozatalát egy kézben összpontosítjuk. Ez meg is történt, ez évek óta megvan. Annak ellenére., hogy ez a rendszer is igen nagy támadásoknak volt kitéve, mai még- azok is, akik a leghevesebben megtámadták ezt a rendszert, abban egyetértenek, hogy a külföldi fa behozatalát egy kézben kell összpontosítani. Kifogásuk főleg eslak arra, vonatkozik, hogy melyik kéz kapja még ezt a fabebozatalt. Magától értetődik, hogy ez már magánérdek. Nekünk azonban követelnünk kell a kormánytól azt is, hogy a belföldi fa elhelyezése mindenekelőtt okvetlenül biztosítva legyen és pedig olyan ár mellett, amely a magyar erdőgazdaság prosperitását garantálja, mert hiszen, ha ennek jövedelmezősége megszűnik és ha minden termelő gazdasági ág jövedelmezősége megszűnik, ha minden adóalany t tönkremegy, miből akarjuk fenntartani az államot? A magyar erdőgazdaság fenntartása tehát egyúttal a magyar államnak is exisztenciális érdeke. Itt megjegyzem, hogy a külföldi fa termésízetesen minőségben is jobb. mint a magyar fa, mert hiszen a Kárpátok fája okvetlenül jobb minőségű, mint a magyar cserfa. Itt tehát a külföldi fa konkurrencialehetősége okvetlenül megvan és veszélyezteti a belföldi termelést, szükséges tehát a külföldi fiakínálattal szemben megfelelő árstabilitást és megfelelő árvédelmet okvetlenül biztosítani. Ezt ése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. viszont az adott helyzetben nem lehet másként megcsinálni, mint intervenciós vételekkel. Ha a faárak leesnek és a gyenge kezek kezdik dobálni a fát, akkor kell lennie egy szervnek, amely interveniál és intervenciós vételekkel ezt az árzuhanást megállítja. Véleményem szerint ez csak úgy lehetséges, hogy egy szerv, — legyen az bármilyen szerv — amely nagyértékű előjogot kap azáltal, hogy a külföldi fát egyedül értékesítheti, hozzon áldozatot a magyar erdőgazdaság érdekében és kötelezve legyen a neki felajánlott tűzifát az Országos Fagazdasági Tanács ármegállapítása szerint felvásárolni. (Helyeslés.) Erre a hajlandóság nemcsak egy, hanem több érdekeltségnél, amely pályázik erre, meg is van. Ilymódon tehát el lehet érni az árstabilitást. T. Felsőház! Szeretnék még egy szót szólani a fogyasztók érdekeiről is. Magától értetődik, hogy azt így állítják be: ime, egy új fakartell, amelynek célja az, hogy a tűzifát lehetőleg megint drágítsa, annak az árát felemelje. Ez először is lehetetlen, mert a Fagazdasági Tanácsban, amely a konstrukció szerint hivatva lesz a tűzifa árát megállapítani, az államnak döntő szava van, másodsorban pedig felhívom, mindenki figyelmét arra, hogy ezek a rendkívüli fatermelések, amelyeket bizonyos okokból tényleg megadtak, -amely okokra most nem! akarok bővebben kitérni — egy-két éven belül megszűnnek, s akkor helyre fog állani a régi állapot, amely szerint igen nagy faimportszükségietünk lesz és ha egyszer a külföld abban a tudatban iesia, hogy mi rá vagyunk szorulva erre a külföld] faimportra, akkor fel fogják srófolni az ára kat. Mi a fogyasztók érdekeit szolgáljuk akkor, ha most idejekorán egy szervet létesítünk és olyan szisztémát alapozunk meg, amely az árstabilizálást tűzi ki céljául és azi keresztül is viszi. Van egy másik kérdés is, amelyet okvetlenül meg kell oldani, ha a magyla'r erdőgazdaság- rentabilitását biztosítani akarjuk és ez a termelési hitelkérdés megoldása. A pénztelenség ugyanis arra készteti a birtokosok többségét, mivel nem tudják előlegezni a termelésre szükséges összegeket, hogy erdeiket vállalkozóknak adják át kitermelés végett. Nyilvánvaló dolog és érthető az, hogy ezek a vállalkozók a haszon 80%-át elveszik a birtokos elől. Ez a tény már ma is azt eredményezi, hogy a magyar erdőgazdaság nem tud aktív mérleget produkálni. A termelési hitelkérdésnek megoldása nem volna nehéz probléma, mert nem ismerek más zálogot, amely nagyobb biztonságot nyújtana a hitelt nyújtó pénzintézetnek, mint a kitermelt fa, ha ez a hitelnyújtó intézetnek valami törvényes formában leköttetik. Legyen az úgy, mintahogy a zöldhitel megállapodásai mondják, vagy úgy, ahogy a cukortermelés van lekötve az előleget^ nyújtó cukorgyárnak, hiszen erre van több példa; ennek a problémának megoldása tehát nem volna új. Meg vagyok győződve arról, hogy abban a pillanatban, amint a magyar birtokosok termelési hitelhez jutnak, az egész magyar erdőgazdaságnak emelkedik az aktivitása legalább is 25%-kai, holott ma — ki kell jelentenem — nagyon sok erdőgazdaság máris passzivitásban van. Mindezeket a kérdéseket egy nagy és egyöntetű akcióval lehet és kell megoldani és rendezni, így el lehetne kerülni, hogy olyan kellemetlen incidensek forduljanak elő, mint amilyenek a közelmúltban előállottak, például hogy
