Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának U3. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 381 daságilag boldogulni, és hogy minden ország iparkodott vámsorompók emelésével, árukon­tingentálással, devizakorlátokkal és valutáris elzárkózással megvédeni nemzetgazdaságát. Ez az elzárkózottság pedig mind komplikáltabbá tette az egész nemzetközi forgalmat és végered­ményben ahhoz a kötött gazdasági rendszerhez vezetett, amelynek súlya alatt most mind­annyian nyögünk. Sajnos, mindezeknek a szomorú jelenségek­nek megszüntetésére a kis Magyarország nem elég erős, és mi csak a nagy világhatalmak ki­békülése esetén tudnánk számítani a mi ba­jaink megszüntetésére is. Tekintetünk nagy várakozással irányul London felé, ahová egybe­hívták a világgazdasági konferenciát, amelytől beteg gazdaságunk gyógyulását várjuk. Egy­előre nem nagyon biztatóak azok a hírek, ame­lyek onnan ideszállingóznak, és attól félek, t. Felsőház, hogy reményeink nagy része el fog merülni a londoni köd tengerében. A magyar szőlőgazdaság: részletkérdéseibe most nem akarok belemélyedni, csak arra szo­rítkozom, hogy egy nagyvonalú, általános ke­retben foglaljam össze mindazt, amit mondani kívánunk, ez pedig az, hogy a magyar közgaz­dasági politikának egyik tengelyévé kell tenni a magyar szőlő- és borgazdaságot. Amikor a magyar iparral legalább is egyenlő arányú mértékben nyújtunk kenyeret a magyar nép százezreinek, akkor nem fogunk szó nélkül és hallgatólag elhaladni olyan intézkedések mel­lett, amelyek ezt a tényt figyelmen kívül hagy­ják. Nekünk kötelességünk őrködni a felett a mintegy 1 milliárd pengő értékű vagyon felett, amely be van fektetve a magyar szőlő- és bor­gazdaságba. És itt örömmel kell megállapíta­nom, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltósága e tekintetben teljesen egy véleményen van ve­lem, és hogy ennek a nézetének a közelmúltban határozott formában kifejezést adott, amiért mi, magyar szőlősgazdák, hálával tartozunk ő excelleneiájának. Nagy örömömre és megelégedésemre szolgál az a bebizonyított tény, hogy a borfogyasztási adó 50%-os redukálása teljes sikerrel járt, és hogy éveken át folytatott küzdelmünk teljes igazolást nyert a tények által. Ha nem is álla­nak még statisztikai adatok rendelkezésünkre, mégis megállapíthatjuk, hogy körülbelül 50 szá­zalékkal emelkedett a magyar belföldi fogyasz­tás azóta, hogy a borfogyasztási adó reduk­ciója keresztülvitetett. De viszont statisztikai­lag be van bizonyítva, hogy annakidején, amikor a szerencsétlen borfogyasztási adót be­vezették, 50%-kal visszaesett a magyar belföldi fogyasztás. Annál nagyobb megdöbbenéssel vettünk tu­domást olyan hangokról, különösen a főváros részéről, amelyek megint régen elcsépelt ellen­érveket hoznak fel, hangoztatván, hogy a bor­fogyasztási adó redukciója csak a vendéglősök­nek hozott hasznot, nem pedig a szőlősgazdák­nak. A leghatározottabban tiltakozunk az ilyen helytelen beállítások ellen, mert hiszen nem­csak hogy lényeges áremelkedés mutatkozott a belföldi borpiacon, hanem maga az a tény is, hogy a belföldi borfogyasztás 50%-kal emelke­dett, rácáfol ennek az állításnak a helytelen­ségére. Mi tehát nemcsak hogy örömmel vettük, üdvözöljük és helyeseljük a borfogyasztási adó­nak felére való redukálását, hanem mint egy ember ki is tartunk azon határozat mellett, hogy a borfogyasztási adó teljes eltörlését kö­veteljük, mert a magyar szőlő- és borgazdaság prosperitása csak abban az esetben lesz bizto­sítva, ha a borfogyasztási adót teljesen eltör­lik, mint ahogy^ ezt más országokban régen meg is tették. Beszédem elején rámutattam arra, hogy állami költségvetésünket csak akkor fog­juk tudni betartani, ha biztosítani fogjuk ter­melő gazdaságunk jövedelmezőségét. Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni arra, hogy ezt elérjük és itt háttérbe kell szo­rulnia minden kicsinyes fiskális praktikának, mert azok csak látszólag hoznak sikert, mivel hogy azok a források, amelyekből mestersége­sen akarják megtölteni az állam pénztárát, rö­vid időn belül úgyis elapadnak, mert ezeket reálisan csak azzal a felesleggel lehet táplálni, amelyet a termelőgazdaság tőkéje és munkája produkál. Feltűnő, hogy milyen nagy arányokat vett fel az utóbbi időben a termelő saját borának kismértékben való kimérése. Ez mellesleg mondva, megint csak rácáfol arra, amit külö­nösen a főváros részéről hangoztatnak, hogy tudniillik a vendéglősök javára szolgál a bor­fogyasztási adó redukálása, mert hiszen éppen ezek a kis kimérések a közvetítő kikapcsolásá­val mind a fogyasztóközönség, mind a termelő érdekeit szolgálják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fogyasztó olcsóbban juthat a borhoz, a ter­melő pedig így valamivel jobban tudja borát értékesíteni, mint a vendéglősök és kereskedők láncolatán keresztül. Annál nagyobb nyugta­lanságot keltett az egész magyar szőlősgazda­társadalomban az az újabb támadás, amely Őket az adóhivatalok részéről érte azáltal, hogy ezek a szőlősgazdák saját termésű borainak korlátolt kiméréséből származó jövedelmet ke­reseti adó alá vonták. Érdekes, hogy ennek a kereseti adónak a kivetése csak azóta rendelte­tett el, amióta keresztülvitték a borfogyasztási adó csökkentését. Ilyen módon a szőlőbirtokoso­kat meg akarják fosztani attól a haszontól, amelyet ez a kormányrendelkezés nekik jut­tatni kart. Tettünk tehát egy intézkedést a ma­gyar! szőlőgazdaság előmozdítására, a fiskus azonban azonnal külön ellenintézkedéssel nem­csak ellensúlyozta ezt a kedvezményt, hanem még rosszabb helyzetbe is hozta a szőlősgazdá­kat azáltal, hogy fokozottan megadóztatta őket. A fiskus azonban határozottan törvényellenes úton vetett ki ilyen módon sok ezer magyar szőlősgazdára adót, és ezáltal nemcsak törvény­telenül, hanem kétszeresen is megadóztatta a magyar szőlősgazdákat. Ha én ilyesmit állítok, be is kell azt bizo­nyítanom. Az általános kereseti adóról szóló 1922 : XXIII. te. 2. §-ának 1. pontja kifejezet­ten kimondja, hogy (olvassa): «Nem tartoznak kereseti adó alá a földadó alanyainál a mező­és erdőgazdasági termelés, a szőlő- ési kertmű­velés, továbbá az ezekkel kapcsolatos mellék­iparágak jövedelmei, ha ezek saját nyerster­mékeiknek ipari feldolgozás nélkül való el­adására szorítkoznak.» {Ügy van! Ügy van!) • Ehhez a pénzügyminisztérium 30.000/1925. P. M. szám alatt hivatalos összeállítást adott ki, és az ehhez tartozó utasítás a 4. §-ban úgy rendelkezett, hogy (olvassa): «A szőlőgazda­ság csak abban az esetben fizet saját borának értékesítése után kereseti adót, ha termékét korlátlan italmérés alapján értékesíti.» Vilá­gosan mondja tehát a törvény, hogy a terme­lői borkimérések mentesek a kereseti adó alól, mert (hiszen ezek nem korlátlan italmérés alapján történnek. Korlátlan italmérés alap­ján csak a vendéglősök mérik a bort. Az 1927 : V. te. 70. §-a felhatalmazást adott a pénzügyminiszter úrnak, hogy a hivatalos

Next

/
Thumbnails
Contents