Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

382 Az országgyűlés felsőházának 1>,3. é összeállításokat az aranykoronaérték és a pengőérték szabályozása végett újból adja ki, de a felhatalmazásban szó sincs arról, hogy az összeállítás egyéb rendelkezéseit megváltoztathassa, sem pedig arról, hogy újabb utasításokat adhasson ki. Semmiképpen sem lehet kiolvasni belőle olyan felhatalmazást a pénzügyminiszter úr részére, hogy új adóalanyokat teremtsen, kiket a kereseti adóról szóló törvény hivatkozott szakasza kifejezetten mentesíti a kereseti adó alól. Érdekes, hogy ezen a téren mi történt. Az említett rendelkezések ellenére a pénzügyminiszter úr 1927-ben kiadott egy ugyancsak 30.000 számú pénzügyminiszteri utasítást és ebben a «korlátlan kimérés» kifejezés után 'becsúsztatta ezt a két szót: «vagy

r korlátolt». Ennek a két szócskának közbeiktatása folytán a törvény ellenére — mert hiszen ezek a termelői kimérések valamennyien korlátolt kimérés alapján működnek — a pénzügyi hatóságok kereseti adóval sújtják a termelői kiméréseket. Nyilvánvaló, hogy ez az utasítás törvényellenesen és felhatalmazás nélkül történt módosítása az eredeti törvénynek. Hosszú ideig sem a törvényhozás, sem pedig a gazdák nem vették észre ezt a módosítást és pedig a következő három okból. Az első ok az volt, hogy az 1927. évből származó rendelet egész kötetet tesz ki és teljesen azonos szövegű a 30.0000/1925. P. M. számú rendelettel. Csak ez a két ominózus szócska csempésztetett bele, ezt pedig szabad szemmel észre sem lehet venni. A. másik ok az volt, hogy a pénzügyminiszter — ezzel is rá akarván mutatni arra, hogy a két utasítás teljesen egyforma, — mind a kettőnek a 30.000 számot adta. Ezzel is azt akarta dokumentálni, hogy ott semmiféle változás nincs. A harmadik ok pedig az volt, hogy annak ellenére, hogy 1927-ben történt ez a törvényellenes módosítás, de facto nem vetették ki a kereseti adót, nem is gondolt senki erre.A múlt év derekán azonban kilátásba helyezték a borfogyasztási adó redukcióját ésamikoir az erre vonatkozó rendelet az év végén napvilágot látott, akkor az összes községi elöljáróságok felsőbb parancsra az adóhivataloktól utasítást kaptak arra, hogy ezt a kereseti adót a kis kimérésekre kivessék és a gazdákat ezzel sújtsák. Ekkor eszméltek csak rá a szőlősgazdák arcra a keserű tapasztalatra, hogy amit az egyik oldalon a borfogyasztási adó redukciójával kaptak, azt a másik oldalon kétszeresen is behajtották rajtuk és pedig törvényellenes úton. A termelői kimérés kereseti adóval való sujtása t. i. háromszoros adóztatást jelent. Ezt»"is be fogom igazolni. A magyar adóztatási trendszer alapja az, hogy kétszeres hozadéki adót semmiféle adóalany nem viselhet. A szőlőbirtokos viseli, mint hozadéki adót a földadót. A kereseti adó tehát, mint második hozadéki adó, annyit jelentene, hogy másodszor is kell neki hozadéki adót fizetni, ami egész adóztatási rendszerünkben egyedülálló dolog. De a bortermelő fizeti, mint személyi adót az általános jövedelmi adót is, mert hiszen minden szőlőbirtokos szüret után köteles bejelenteni az egész mustmennyiségét és ezután az adóhivatal, — akár értékesítette borát, akár nem, — kiveti rá a jövedelmi adóját. Ha azonban a kimért bor után kereseti adót is kell fizetni, akkor a kereseti adó ismét alapot nyújt a jövedelemadó fokozására és felemelésére. Ez tehát már a harmadik adó. Eltekintve ezektől a törvényellenességektől, ezek a kivetések minden rendszer nélkül ése 1933. évi június hó 26-án

} hétfőn. és minden komoly kalkuláció nélkül történtek. Az egyik vidéken 4—5 fillért, a másik vidéken 16 fillért vettek fel, mint a kiskimérés által elért magasabb hasznot. Hogy ez mennyire igazságtalan, az már abból is látszik, hogy a legtöbb vidéken 16 fillér az egész bor ára. A termelői kimérések kereseti adójának a törvény ellenére való fenntartása tehát megint csak oda fog vezetni, hogy a borfogyasztás gyorsan csökkenni fog és az árak lesorvadnak. Mi, szőlősgazdák tehát a keresetiadótörvény alapján állva, követeljük a jog, az igazság és a gazdasági rezón alapján, hogy ez a törvénytelen adónem azonnal megszüntettessék és hogy a 30.000/1925. számú pénzügyminiszteri utasítás, mint törvényes utasítás megint helyreállíttassék. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete nem elégedett meg ezzel, hanem sürgős beadvánnyal fordult a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz, kérve ezt arra, hogy tegye vizsgálat tárgyává e törvény módosításának a törvényességét. A m. kir. Közigazgatási Bíróság 1933., — tehát az idei év — március hó 27-én tartott ülésén meghozta döntését, amely álláspontunkat honorálta és amelynek indokolásából kitűnik, hogy a törvény intenciójával össze nem egyeztethető, hogy a korlátolt kimérések engedélyüknél fogva általános kereseti adó alá vétessenek. Minthogy tehát egyrészt a törvény kifejezetten mentesíti a szőlőbirtokosokat a kereseti adó fizetése alól, másrészt a magyar királyi Közigazgatási Bíróság ezt a felfogásunkat helyesnek nyilvánította, teljes tisztelettel felkérem az igen t. kormányt a magyar szőlősgazdák nevében, hogy ezt a törvénytelen kereseti adókivetést azonnal szüntesse be és

J állítsa vissza az 1925. évi 30.000 számú pénzügyminiszteri törvényes utasítás érvényét. Nagy jelentőséggel bír az egész magyar szőlőgazdaságra és az ezzel kapcsolatos gyümölcstermelésre a hosszú évek óta húzódó szeszkérdésnek a végleges és radikális megoldása. Nem kívánom most ezt a szeszkérdést itt minden vonatkozásában kitálalni és annak részleteibe mélyedni, csupán arra szorítkozom és azt kívánom itt leszögezni, hogy mi, szőlősgazdák ezt a kérdést egyetértésben a mezőgazdasági szesztermeléssel, mindkét érdeknek összhangbahozása mellett kívánjuk végleg rendezni, annak az elvnek a hangoztatásával, hogy az emberi fogyasztásra szolgáló szesz, kizárólag csak gyümölcsből és borból állítható elő. Itt hivatkozom az igen t, földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságára, aki ugyanennek a nézetnek határozott formában adott kifejezést és hivatkozom, mivel itt bizonyos érdekellentét mutatkozik, a miniszterelnök úr ő 'nagyméltóságára, aki legutóbb egy nagy jelentőségű és igen bölcs kijelentést tett, amikor azt mondotta, hogy ha Magyarországon, mint kimondottan agrárországban ellentét merül fel az ipar és a mezőgazdaság között, akkor az iparnak engednie kell a mezőgazdaság javára. De ez a kérdés igen sürgős megoldást kíván, mert itt állunk a myár előtt, a főzési kampány előtt és mind a mezőgazdaság, mind a szőlőés gyümölcsgazdaság érdekei azt követelik, hogy ez a kérdés addig teljesen rendeztessék. Most áttérek őstermelésünknek egy másik fontos ágára, amely a legutóbbi időben különösen külkereskedelmi tárgyalásainknál előtérbe nyomult s ez: a magyar erdőgazdaság. Mielőtt a, legaktuálisabb fapolitikai kérdésekre áttérnék, csak per tangentem szeretnék két