Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának A3, ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. nak tartja az országnak a fennforgó nehéz viszonyok között való eredményes kormányzására. Berzeviezy Albert ő exeellenciájának e felszólalásában teljes mértékben osztozom s a Gömbös-kormány eddigi működését, az országra nézve hasznosnak és üdvösnek ismerem el s meg vagyok győződve a kormányelnök úr ama kijelentése Őszinteségéről, amely szerint törekvéseiben nem az egyéni érvényesülés, hanem az állam érdeke vezérli s csak azt ambicionálja, hogy úgy emlékezzenek meg majd felőle, mint aki becsületesen végezte feladatát. Midőn hazafiúi reménységgel kívánom, hogy sikerüljön ő exeellenciájának ezt a szegény nemzetet, amely a multat és jövőt egyaránt megszenvedte, az ígéret földjére vezérelni minél előbb, a költségvetést elfogadom és kijelentem, hogy az appropriáció megadását szavazatommal támogatom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A tanácskozásra szánt idő letelvén, megszakítom tárgyalásunkat. Az ülést délután négy órakor folytatjuk. (Szünet után.) (Az elnöki széket Beöthy László foglalja cl.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik az 1933/34. évi ' állami költségvetésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Waldbott Kelemen báró ő méltósága. Báró Waldbott Kelemen: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! Ha teljes tárgyilagossággal akarjuk megítélni az előttünk fekvő ezidei költségvetést, el kell ismernünk, hogy a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága teljes komolysággal és nagy eréllyel látott hozzá az ezidei költségvetés kiadásainak csökkentéséhez, és hogy iparkodott ezeket — amennyire lehetett — összhangba hozni az ország teherbíróképességével. Tudom, hogy a keresztülvitt redukciók egyrészt sokhelyt fájdalmas érzéseket fognak kiváltani, de másrészt egész gazdasági életünkben bizonyos megkönynyebbülést fognak jelenteni. De akármilyen elismeréssel viseltetünk a pénzügyminiszter úr iránt, nem hallgathatom el azt az aggodalmamat, hogy még ez a redukált költségvetés sem fogja tudni biztosítani az előirányzott bevételeiket, csak akkor, ha sikerülni fog az egész vonalon helyreállítani a magángazdaság jövedelmezőségét. Véleményem szerint a kormánynak er<re kellene fektetnie a fősúlyt. (Ügy van! Ügy van!) Egész gazdasági válságunk nem termelési, hanem értékesítési kérdés és ennek következtében mindent el kell követni, hogy necsak programmba vegyünk, hanem meg is valósítsunk olyan gazdasági politikát, amely a magyar munka termeivényeinek értékesítési lehetőségeit biztosítja, és így biztosítja a lakosság megélhetését és a magyar munka megbecsülését. Elsősorban vonatkozik ez a magyar mezőgazdaságra és az egész magyar őstermelésre, inert hiszen ez az alapja Magyarországon egész nemzetgazdaságunknak, és nagyon jól tudjuk, hogy az őstermelés boldogulása egyben biztosítja az iparnak és kereskedelemnek, sőt a magyar kultúrának jövőjét is. (Ügy van! Úgy van!) Teljesen magamévá teszem azokat, amiket gróf Somssich László felsőházi tagtársam, az Omge. elnöke a mezőgazdasági ügyekre vonatkozólag mondott, és nehogy ismétlésekbe bocsátkozzam, csak néhány megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a magyar szőlő- és borgazdaság és a magyar erdőgazdaság speciális ügyeiben, amelyeket én az ezeknél az érdekképviseleteknél betöltött pozíciómnál fogva képviselni talán hivatva vagyok. (Halljuk! Halljuk!) A magyar szőlőgazdaság ma is rendkívül súlyos helyzetben van, és — sajnos — nem élünk azokban a szerencsés időkben, amikor az ég bőven ontja áldását munkánkra, és annak ellenére, hogy talán még soha sem dolgoztunk olyan erőfeszítéssel sorsunk javításán, mint éppen ma, nem tudunk pozitív eredményekre rámutatni. Nem indolencia, nem a kitartás és a szorgalom hiánya az oka annak, hogy a magyar szőlő- ós borgazdaság nem tudott eddig úgy prosperálni, mint valaha, hanem az a nagy gazdasági világválság, amely a világ összes népeit, kicsinyeket és nagyokat egyaránt, alapjukban megrendítette. Három főtünetben nyilvánul meg gazdasági krízisünk. Először a pénztelenségben, másodszor a termelés és a fogyasztás közti eltolódásban, harmadszor az egyes országoknak egymástól való elszigetelésében és ebből következően a kötött gazdasági rendszerben. Es ebből^a mizériából mi kiutat csak akkor fogunk találni, ha sikerülni fog megszüntetni a gazdasági fejlődésnek éppen az előbb említett akadályait. A pénztelenség megbénítja úgy a termelést, mint az értékesítést. Ez azonban csak akkor fog megszűnni, ha sikerülni fog helyreállítani az igazi békét, ha az országok kölcsönös bizalma helyre fog állani, mert csak akkor képződhetik új tőke, csak akkor számíthatunk az aranynak egyforma és arányos eloszlására, csak akkor számíthatunk a hitel helyreállítására és az esztelen fegyverkezési és reparációs költségek megszüntetésére. Ehhez pedig mindenekelőtt a szerencsétlen és igazságtalan párizsi békeszerződések revíziójára elmulaszthatatlanul szükség van. (Úgy van! Ügy van!) Ami a termelés és fogyasztás közti eltolódást illeti, ez is a háború következménye és az általános elszegényedésre vezethető vissza, amely nagyrészt a nagy gazdasági egységek megbontásából származik. Európának a háború alatt elpazarolt óriási nagy tőkéjéből a tengerentúli újabb fejlődésű államok hihetetlen tempóban megteremtették azt a nagyarányú agrár és ipari termelést, amely azután az európai államok kezéből kicsavarta volt piacaikat. Ez az okozója az iparnál mutatkozó nagy munkanélküliségnek és az agrártermeivényeink katasztrofális árzuhanásának. A legsúlyosabban érintettek ezáltal a monarchia volt népei, mert hiszen a monarchia e tekintetben ideális gazdasági egységet képezett. Ezek között talán legtöbbet szenvedett Magyarország, amely elveszítette területének és lakosságának nagyobb részét. Különösen áll ez a magyar szőlőgazdaságra is, mert — hogy rámutassak arra, milyen nagy eltolódások voltak a termelés és a fogyasztás között — rá akarok mutatni arra, hogy ellentétben a magyar erdőgazdasággal, amely elvesztette területének több mint 90%-át, a szőlőgazdaság éppen fordítva, megtartotta a maga szőlőterületének 90% -át, de a nagy monarchia feldarabolásával elveszítette fogyasztóközönségének több mint % részét. Ilyen nagy eltolódások mellett, amelyek a fogyasztásra és a termelés között mutatkoznak, nem csoda, hogy az országok nem tudtak gaz-